Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Nos, most már tudjuk mi történik velünk, ha sok hőt vesztünk. De mi van akkor, amikor sokat termelünk és a szervezet nem képes megszabadulni tőle? Nem nehéz kitalálni: az sem vezet semmi jóra.

Mielőtt belevágnánk a témába szét kell, hogy válasszak két fogalmat, mert ez zavaró lehet a későbbiekben. Amikor a szervezet túlzott hőterhelésnek van kitéve, akkor ugye megpróbál verítékezni, vagyis vizet juttatni a bőrfelületre, hogy annak párolgásával hűtse magát. Ez egy marha komplex folyamat. A lényege az, hogy a kiválasztott víz - és benne a szervezet számára fontos ásványi anyagok - elpárologtatásával a szervezetben ennek hiányában felborulnak olyan élettani folyamatok, amik extrém esetben önmagukban is halálosan veszélyesek (a vér besűrűsödik, a nyálkahártyák kiszáradnak, az elektrolit szint felborul stb., stb.). De, ha a hőterhelés továbbra is fennáll akkor ez kétféleképpen is ölhet. Az egyik, a hőguta (hyperpyrexia). Ennek esetén a testünk oly mértékben túlhevül, hogy eléri a 40 °C-t - akár meg is haladhatja -, a beteg eszméletét veszti, görcsök lépnek fel és a keringés összeomlik, az egyén exitál. A másik gyilkos, a kiszáradás (dehydratio). Ez sokkal veszélyesebb, mert nem feltétlenül szükséges hozzá nagyon meleg környezet - bár ez nagyban elősegíti kialakulását -, elég ha a szervezet nem jut elég vízhez és képtelen pótolni az elvesztett mennyiséget és az abban oldott anyagokat. A végeredmény megint csak rábaszás. Most sokan, akik ismerik a hármas szabályt, felhördülnek, hogy hogyan lehet a kiszáradás veszélyesebb, mint a hőguta? Hiszen azt tanultuk, hogy nagyon durva hőmérsékleti tényezők között hozzávetőlegesen három óránk van a végleges kikapcsig. Víz nélkül viszont bírjuk nagyjából három napig. Ez így van. Csakhogy kontinentális éghajlatunkon a kiszáradás sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint a hőguta. Senki nem olyan hülye, hogy három órát mászkáljon harminc kilóval a hátán, kalap nélkül, beöltözve, 45°C-ban. Aki mégis, az meg is érdemli! Bemész az erdőbe, hűvösbe vonulsz, véded a fejedet, csökkented a ruharétegeket - vigyázat! nem tanácsos ekkora melegben szabad bőrfelületet hagyni a Napnak, mert hamar elkészül a friss, ropogós libasült - ledobod a zsákot és estefelé, ahogy hűl a levegő, folytatod az utadat. Viszont egy forró nyáron, amikor rengeteg forrás elapad még az erdők mélyén is - vagy épp nem iható -, akkor aztán reményt vesztve fogsz kóvályogni egy csepp H²O-ért még az árnyat adó fák tövében is. Ez Magyarországon nem tűnik olyan veszélyesnek, ismerve a népsűrűségi adatokat. De egy kanadai vadonban, ahol napokat mehetsz úgy, hogy nem találkozol egyetlen emberrel sem - nem hogy lakott településsel - ott akár a 25 °C-ban is kiszáradhatsz, ha nem találsz iható vizet. A kiszáradás is éppoly alattomos, mint a kihűlés és ezért ugyanolyan veszélyes. Ha eszméletlen hőség van odakint, sokkal hamarabb menekülsz valamerre, mert érzed a veszted. A kiszáradás viszont átlagos környezeti tényezők között is bekövetkezik, ha nincs megfelelő vízutánpótlás. Tehát jegyezzük meg, hogy a Természetben a lassan ölő dolgok mindig sokkal veszélyesebbek, mert nem figyelünk rájuk eléggé és amire léphetnénk, már csöcsre futottunk!

folyt.köv.