Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Sátrakról szóló cikkem befejező részében ejtünk néhány szót a vízállóságról, színről és pár jótanácsot is idekörmölök, hogy a hosszas tanakodás után kiválasztott nylondarab sokáig szolgálhassa kiruccanásainkat.

Nos, nézzük ezt a bűvös vízállósági osztályozást! Az ugye mindenkinek egyértelmű, hogy az a mm-ben megadott szám azt jelzi, mekkora vízoszlop szükséges ahhoz, hogy az anyag átázzon. De, mit érünk el azzal, hogy a gyártó odabiggyeszti nekünk pl. azt, hogy 10.000 mm-es vízállóságú? Hiszen sosem fogunk 10 méter vízoszlop alatt sátrat verni! Maradjunk annyiban, hogy az Európai Szabvány 1.500 mm-ben rögzítette a vízállóság legalsó határértékét. Sőt, a Brit Védelmi Minisztérium 800-zal is megelégedett! Azért jegyezzük meg, hogy ezek a legalacsonyabb értékek. Ez azt jelenti, hogy nyári táborozás során egy könnyű zápornak ellenáll. Viszont egy erős vihar esetén a szélnyomás vagy inkább a széllökések képesek lehetnek bepréselni az esővizet egy silány minőségű sátoranyagon. Általánosságban elmondható, hogy a 2.000 mm-es ponyva már Európa szerte elegendő védelmet nyújt. Ha azonban valaki extrémebb körülmények között is hajlandó barangolni odakünn avagy durvább helyekre vágyik, annak már érdemes a 3.000 mm feletti osztályozású anyagok között kotorásznia. Egyet ne felejtsünk el! A sátor padlójának esetében jobb a minél nagyobb szám. Ugyanis azt sokszor tesszük ki pontszerű terhelésnek mozgásunk során (betérdelünk a sátorba, reggel felkönyöklünk, stb.) és ilyenkor sokkal kisebb felületen adjuk le testsúlyunk nagy részének a nyomását. Ráadásul az anyagot hozzászorítjuk egy nagyon durva felülethez. Míg a külső héj lengedezése képes csökkenteni a szélnyomásból eredő terhelést, így csökkentve a beázás lehetőségét. Többnyire a mai, korszerű alapanyagok már magukban is jóval kedvezőbb vízálló tulajdonsággal rendelkeznek, mint a régi, paraffinnal kezelt pamut (ismertebb nevén canvas, magyarul ponyva) sátrak. Ezt még fokozzák a különböző bevonatokkal - amikről már volt szó. Azonban tartsuk észben, hogy ezek kémiai eljárások, amik az UV-sugárzás hatására veszítenek tulajdonságaikból. Persze ez hosszú évek! Lehet, addigra a sátor már amúgy is cserére fog szorulni más okból kifolyólag. Egyébként a sátorban észlelt víz legtöbbször nem kívülről érkezik, hanem az elégtelen szellőzésből fakadóan a hőmérsékletkülönbség miatt lecsapódó párából keletkezik a sátorfalon. Ez viszont teljesen más hibából fakad, nem a vízállóság hiányából vagy annak elvesztéséből.

A sátor színe nem is oly elhanyagolható, mint azt sokan gondolnák. Kihatással van a környezetünkre, a láthatóságra, a sátorban uralkodó fényviszonyokra, "kényelem" érzetünkre és nem utolsó sorban a hőérzetre és a valós hőmérsékletre. Ha valóban ennyi mindent befolyásol, akkor ideje átrágni a témát! Kezdjük a környezetre gyakorolt hatásával! Én hiszek abban, hogy amikor kimozdulok a Természetbe, akkor csendes, illedelmes vendégként kell viselkednem. Ebbe beletartozik az is, hogy nem háborgatom vagy riogatom az ott élő állatokat, hanem megpróbálok beolvadni az adott környezetbe. Ezért én csakis természetes színű felszerelést vagyok hajlandó vásárolni - zöld és barna széles skálája, de inkább ezekből is a sötétebb árnyalatok. Ugyanis, mint köztudott, az állatvilágban a feltűnő színek mindig valamilyen veszélyre hívják fel a figyelmet, ezért attól a legtöbb jószág óvakodik. Érdekes, hogy a feltűnő árnyalatú felszerelés sokszor nem csak az állatok nyugalmát zavarhatja meg, hanem pl. egy kanadai oldalon maga a túrázó panaszkodott másokra a rikító narancs és citromszínű sátraik és esőkabátjaik miatt. Valóban nagyon tájidegen tud lenni. Az más kérdés, hogy vészhelyzet esetére jól jöhet egy messziről látható tónus, hogy a mentőalakulatok könnyen ránk találjanak. De ezt meg lehet úgyis oldani, hogy a belső sátor anyaga legyen pl. narancsszínű (eltávolítva a külső héjat mindjárt jól láthatóvá válik helyzetünk). És akkor itt már kezdünk a sátorban uralkodó állapotokra rátérni. Az nyílvánvaló, hogy egy sötétebb szín a sátor belsejébe is kevesebb fényt enged be. Tehát, ha nem vagyunk az a reggel ötkor kelős típus, akkor már csak ezért is érdemes egy mélyebb színárnyalatban gondolkodni. Ez azonban még mindig lehet mondjuk a kék valamely árnyalata is. Csakhogy ez hidegérzetet fog ébreszteni bennünk. Ha meleg égövi túrákon veszünk részt vagy többnyire nyáron barangolunk, akkor ez még jól is jöhet, pláne a kék valamelyik világosabb változata. Azonban, ha kedvezőtlenebb körülmények között is kikívánkozunk a vadonba, jobb, ha valami melegebb árnyalatot választunk. Ráadásul a sötétebb színek másként is kihatással vannak ránk a sátorban. Egyrészt a térérzetet csökkentik, jobban "összenyomják" az anyagot körülöttünk. Másrészt a sötét színek általában lehangolóbbak, mint egy vidám, világos árnyalat. A színek fényelnyelő tulajdonságuknál fogva a hőérzetet és a valós hőfokot is képesek befolyásolni. Egy sötétebb színű sátor több fényt nyel el, ezáltal képes jobban átmelegedni, míg az egészen világos - pl. homokszínű - fajtáik szinte visszatükrözik a Nap melegét. De, mégha műszálas házikónk nem is tudja oly mértékben bent tartani a hőt, egy narancsszínű belső térben akkor is melegebbet fogunk érezni, mint egy kék színűben. Ennyi féle befolyásoló tényező miatt érdemes jól átgondolni, hogy mire fogjuk a kis kuckót használni, milyen égövben, milyen éghajlati viszonyok között, melyik évszakban, és ehhez hogyan járulnak hozzá saját tulajdonságaink, szokásaink (korán kelő, fagyosabb, depresszióra hajlamosabb, enyhén klausztrofób, stb.).

Végezetül néhány jó tanács, hogy sokáig jó kondiban maradjon a sátrad.

1. Mielőtt elindulsz túrázni próbáld felállítani a sátrat! Mérd le hány percig tart! Aztán, ha van rá módod csináld meg ezt sötétedés után is, fejlámpával! Esetleg ha nagyon mazoista vagy kedvezőtlen időjárási körülmények között is (erős szél, eső, hózápor). Hogy miért mondom mindezt? Nos, ha úgy mész túrázni, hogy előtte nem állítottad fel egyszer sem a vadiúj sátradat, akkor egy fárasztó nap után ingerültebben veszed tudomásul a nehézségeket, pláne sötétben vagy rossz időben, amikor már nagyon de nagyon szeretnél a felállított sátradba bevetemedni. Aztán jön a rángatás, anyázás, köpködés, stb. és puff! Már ki is szakítottad az egyik fület! Szép vagy mondhatom! Szóval irány gyakorolni!

2. Ha csak lehetséges használj sátorlapot (talajtakarót), hogy megóvd a sátor alját a kiszakadástól!

3. Mindig gondosan tisztísd meg a sátorhelyet, mielőtt felállítod a lakot! Ez a sátornak és neked is jót fog tenni az éjszaka folyamán.

4. Amikor csak mód van rá, árnyékban verd fel a sátrat, hogy az UV-sugárzás anyagra gyakorolt hatását minimálisra csökkentsd!

5. Figyelj a fejed fölé is, amikor felállítod a ponyvalakot! Ne legyenek száraz, elkorhadt ágak, madárfészek (összeszarják a csilliárdos technikát; a madarak ürüléke köztudottan magas N tartalmú és mivel ők a vizeletüket is egyben küldik ki vele, ezért ez nagyon roncsoló hatású a finom anyagokra), darázsfészek (ezt ugye nem kell ecsetelnem), tobozok és egyéb olyan tárgyak, amik lehullva kárt tehetnek a jószágban.

6. Tartsd tisztán a belsőt! Nem zabálunk odabent, mint egy disznó! Nem megyünk be sáros bakanccsal! Gondolj csak bele, hogy egy kenyér vagy kekszdarab milyen keményre ki tud száradni! Aztán erre behuppanva, egész seggel bemasszírozod a padló szilikonbevonatába és baszhatod is a 10.000 mm-es vízállóságot. A szétmorzsolt keksz úgy fog viselkedni, akár egy smirgli. Sáros bakterral ugyanez a helyzet. Az is lehet, hogy a munkások által szétdobált benzines vagy olajoskannákból szivárgó folyadékba beleléptél úgy, hogy észre sem vetted. Ha ezzel bemész a sátorba, egy életre elfelejtheted, hogy egykoron vízálló volt! De a kavicsok és mindenféle apró bizbaz, ami a recékben képes megragadni ugyanúgy tönkrevághatják a drága technikát.

7. Főzni sem főzünk odabent! Erről már volt szó. Max. az előtérben, ha annak mérete engedi. De még akkor is érdemes kidőlt fák nedves, korhadó kérgét tűzfogóként a túrafőző köré rakni!

8. A sátor lebontásakor óvakodj attól, hogy mindig ugyanott hajtsd meg! Ez az eljárás az ismétlődő hajtás mentén hamarabb teszi tönkre az anyagot, de legfőképpen a vízálló bevonatot. A legjobb, ha csak belegyömöszöljük a tokjába!

9. Ügyeljünk a rudazatra is! Főleg az anodizálásra, nehogy megkaristolódjon, mert ez az első lépés a korrózió felé!

10. Amikor a sátrat csomagoljuk el nem árt a szennyesből előkotorni valami ruhadarabot és legalább nagyjából áttörölni a következő felállításig! Csak finoman! Nem az a cél, hogy az aljára ragadt koszt átpasszírozzuk a padlón!

11. Ha hazaértünk az első dolgunk legyen kiteríteni! És amint az idő engedi mossuk le hideg vízzel és ne túl erős tisztítószerrel! Ne dörzsöljük! Ezzel csak a kosz- és törmelékszemcséket nyomjuk bele a bevonatba, tönkretéve azt! A tisztítási folyamat után szabad levegőn teljes száradásig hagyjuk kint! Sose tegyük el nedvesen, mert be fog penészesedni és vághatjuk ki az egészet! Ezt jól jegyezzük meg!

12. Tároljuk száraz, hűvös helyen! De ne tegyük betonpadlóra, mert a betonba kevert anyagok maró hatásúak és hosszútávon a kipárolgással tönkreteszik a sátorbevonatot. A száraz, hűvös hely megóvja a páralecsapódástól és berohadástól kicsinyke plasztikházunkat. Ugyanezért ne hagyjuk a kocsiban sokáig vagy tűző napon, mert a magas hőmérséklet szintén roncsolja a bevonatokat!

Rengeteg mindent el lehet mondani a sátor gondozásáról, a hülye ember ellen azonban úgy sincs orvosság, csak a 16-os marhakötél.