Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Az eddigiekből láthattuk, hogy van jó pár remek megoldás a víz ihatóvá tételére. A hevítés 100%-osan megbízható, de rengeteg üzemanyagot használ és forró vizet kapunk. A kémiai kezelések borzalmas utóízzel és melléktermékekkel "ajándékoznak" meg bennünket. Ez mellett még nem is mindig totálisan biztonságosak. Az aktív szén nagyon király természetes eljárás, de elég koszolós. A szűrés azonnal iható vizet ad, de csak a drága és ormótlan változatai képesek igazán hatékony munkát végezni. Na, de mi a helyzet a besugárzással?

Az UV sugárzás víztisztításra való felhasználásának kitalálása óta eltelt idő alatt rengeteg fejlesztés történt. Természetesen a gyárak rájöttek és nem is hagyhatták ki azt a ziccert, hogy a miniatűrizálás előretörésével és a technika fejlődésével belépjenek ezzel a metódussal az outdoor piacra is és az utóbbi években egyre nagyobb szeletet szakítsanak ki maguknak a víztisztító eszközök/eljárások szegmensében. Igazából ez nekünk, outdoorosoknak jó, mert egy olyan alternatívával lettünk gazdagabbak, amik számos esetben jelenthetnek remek megoldást a régebbi módszerekkel szemben. Például olyan területen, ahol vagy kevés a természetes üzemanyag vagy expedíciók során, amikor spórolni kell a magunkkal vittel. Na és persze utóbbinál minden gramm számít! Vagy ha valakinek allergiája van vagy egyébb egészségügyi kondíciója mondatja azt vele, hogy a kémiai víztisztítást felejtse el. Netán símán úgy dönt, hogy elege van az ipari szintű mérgezésből és megpróbál minél természetesebben élni, akkor a besugárzás egy kiváló ötlet lehet iható vízhez jutás szempontjából. Ma, a köztudatban egyetlen gyártó neve csilingel, ha azt mondom: UV fénnyel való víztisztítás. Ez pedig az amerikai alapítású Steripen, aki 1999-ben dobta piacra első készülékét (itt balra). Persze vannak már más gyártók is ebben az üzletben, akiknek a termékeit e cikk során be is fogom mutatni, hogy kicsit megtörjük a Steripen hegemóniáját, mert lehet, hogy épp a konkurenciánál fogja valaki megtalálni a számára tökéletes megoldást. Nos, a besugárzás részletes ismertetésénél kitértem arra, hogy ezt a módszert csak előzetesen jól átszűrt vízen érdemes alkalmazni, mert a vízben lebegő részecskék kitakarhatják a kórokozókat az UV fény elől. Ezért is látni internetszerte csak olyan képeket ezekről az eszközökről, ahol a víz szinte kristálytiszta. Ebből egyértelmű, hogy a fizikai víztisztítás sosem lesz megkerülhető. Magyarán valami kis szűrőpapír mindig kelleni fog! Működik a dolog zavaros vízben is. Nem arról van szó! Csak akkor tovább kell a vizet besugározni és érdemes közben néha kicsit mozgatni, átrázni, hogy mindenhová jusson az "atomvillanásból". Azonban a duplázott dózis több energiát igényel vagyis gyorsabban használjuk el a juicet az elemekből. Mert erre gondolom mindenki rájött mostanra, hogy az UV fénnyel működő víztisztítókhoz kell valamiféle áramforrás. Ez nem feltétlenül igaz! Ugyanis ma már léteznek olyan változatok, amiket napelemmel vagy kézi hajtánnyal üzemeltethetünk. Az utóbbi csoport képviselője például a kissé ormótlan Steripen Sidewinder. Ez a típus akkor jöhet jól, amikor extrém hideg időjárás közepedte kell bevetni az eszközt és a hagyományos, elemmel üzemelő változatok ott igen gyorsan mondanák azt, hogy: Helló! Illetve olyankor is jól jöhet, amikor az elem olyan ritka holmi, akár a sünben a dauer. Még ha ez nem is jelent problémát kis hazánkban, vannak Földünknek olyan pontjai, ahol nem olyan egyszerű négy darab ceruzaelemet beszerezni. De, preppereknek is hasznos lehet külső energiaforrás nélküli napi, friss ivóvízkészletek előállításában. A Sidewinder ráadásul egy füst alatt megoldotta azt a másik problémát is, hogy az elemes változatokat akár két percig is - Jézusom! Micsoda örökkévalóság a mai felgyorsult világunkban. Hahaa! - a kulacsunkba kellett tartani. Igazából ez akkor jelentett gondot, amikor különösen hideg időjárásban kellett jéghideg vízzel operálni. Nem volt éppen olyan komfortos, mint mindössze beledobni a nedűbe egy klórtablettát. Steripenéknél is felismerték ezt a hátrányt és a Nalgene palackok megjelenésével kijöttek egy olyan adaptorral, amivel eszközünket a Nalgene kulacs szájára lehet erősíteni. Innentől kezdve a kütyü dolgozhat, miközben mi mást is csinálhatunk vagy épp caplathatunk is az ösvényen. Ezzel megint nagyot lendült népszerűségük. Innentől a gyár főként a teljesítményre és a méretre összpontosított. Hiszen a négy darab ceruzaelemmel nem volt éppen egy pehelysúlyú versenyző a drágám. Ráadásul több túrázó is jelentette, hogy az elemeket nem lehetett az eszközben hagyni, mert a cirkuláció nagyon gyorsan leszívta azokat. Ezt sokan úgy küszöbölték ki egészen az Adventurer modellel bezárólag, hogy kiszedték az elemeket és csak a vízkezelés időtartamára helyezték a jószágba. Azonban a körömmel kitekerhető zárófedél nem volt minden esetben optimális ehhez a mókához terepen. Kesztyűben meg egyenesen felejtős volt. Persze, le lehet venni a kesztyűt! De, mínusz harmincban asszem ez lenne az utolsó dolog, amire vágysz. Nos, az Opti modellel ennek a kínszenvedésnek vége, hiszen az eddigi 600 µA-es természetes cirkulációt levitték 60-ra, így az elemek most már bennehagyhatóak a technikánkban. Plusz az Optit ellátták egy elemszeparáló műanyagdarabbal is. Innentől fogva akár otthon is tárolhatjuk úgy az eszközt a következő kiruccanásig, hogy az elemek benne vannak és startra kész a kicsike. A későbbi modelekben már beépített telepek szolgáltatják az energiát és USB-ről tölthetőek. Ezt valószínűleg nem kell mondanom, hogy inkább a sokat utazók, mintsem a szabad ég alatt kóbászoló kétlábúak használhatják nagyobb előnnyel. Plusz mi történik, ha elhasználódik a beépített akksi? "Istencsapása, fogyasztói társadalom a neved!" - Shakespeare után szabadon. Általánosan igaz a Steripenekre, hogy az UV lámpa élettartama 8.000 kezelés és úgy 100g körül mozognak. Ami nem rossz! Egy elemgarnitúrával 50-80L iható vízhez juthatunk. Ami szintén kiváló teljesítmény ezektől a kis herkentyűktől. Persze az elektronizálás ezeket a felszerelési tárgyakat sem hagyta ki és napjainkra olyan kényelmi funkciókkal látták el őket, hogy az UV lámpa egyetlen gomb megnyomásával üzembe helyezhető, majd a 90 másodperces besugárzást követően magától kikapcsol. Két gombnyomással válthatunk az 1L-es és a fél literes kulacs kezelése közt. Valamint biztonsági okokból a modernebb Steripenek már fel vannak vértezve vízérzékelővel. Ez azért jó, mert a kezelés közben a víz elnyeli az UV sugárzást, de víz hiányában szemre káros lehet a cuccos. Tehát amennyiben társakkal együtt vágnánk neki az ösvénynek, akik szintén rendelkeznek hasonló eszközzel, akkor nem játszunk jedikardozóst a tábortűz körül! Íme néhány kép a Steripen modelekről mielőtt rátérnék a versenytársakra!

Az átlagos SteriPEN használat...

...és az említett adaptor.

Napelemmel újratölthető szett...

...és a környezetbarát tekerős.

A mókából az amerikai Camelbak sem maradhatott ki, hiszen pont víztároló megoldásairól híresült el. Ezért hát itt volt az idő, hogy ők is előrukkoljanak valamivel. Nem tudom, hogy a spórolás - mert recesszió van! :P - jegyében dolgoztak abból, ami a polcon volt vagy egyéb, más megfontolásból. Tény, hogy megoldásukat valaki vagy kedveli vagy nem. Köztes út nincs. Ők ugyanis a Camelbak keménykulacs tetejébe építették a mechanizmust. A régebbi modelnél egy, a Steripennél lényegesen hosszabb UV cső végezte a munkát, ami jól leért a palack 3/4-éig. Ezáltal nem volt szükség a palack rázogatására. Ellenben sérülékeny volt. Az újabb, All Clear nevezetű modelben az UV fényforrás már szinte csak egy kis izzó méretű LED. Ki sem áll a kupak vízszintes síkjából. Nagyságrendekkel nagyobb bizonságban tudható, így viszont kicsit rázogatni kell a kulacsunkat, hogy alaposan át tudja világítani a kezelni kívánt vizet. Szerencsére ezt mindössze 60 másodpercig kell csak végeznünk, mert erősebb világítótesttel dolgozik, mint a Steripen. Ami nekem ebben a megoldásban nem jön be, hogy más vízhordó eszközzel nem használható, hacsak nem az is Nalgene menetes. Plusz a kulacsból közvetlenül nem lehet inni, hanem a procedúra végeztével a mellékelt hagyományos kupakra át kell cserélni. Nem nagy "was ist das", de miért nem lehet megoldani egy kis kivezető nyílást az UV-s kupakon? Most azért cipeljek egy másik kupakot is? Hátha elhagyom vagy valamelyik megsérül? Az igaz, hogy le lehet tekerni az UV-set és úgy is lehet inni a kulacsból, de erre semmi szükség nem lenne, ha a tervezők a csilliárdos fizetésért gondolkodnának is egy kicsit - a mi agyunkkal! Ráadásul ez is USB töltős, beépített akksis. Jó, aki motorizált technikával kirándulgat vagy éppen vesz egy napelemes töltőt és cipeli a többletsúlyt meg vállalja az eggyel több elromolható dolog beiktatását a rendszerbe, annak lelke rajta. Én nem vagyok híve az efféle szükségtelen túlbonyolításoknak. Mindig a legegyszerűbb megoldások a legjobb megoldások! Azt meg sem említettem, hogy mi lesz ezzel is, amikor a beépített akksi eléri az élettartam végét? Maga az UV lámpa, mint víztisztító eszköz remek megoldás. De, még rengeteget kell rajta dolgozniuk...és nem ilyen irányba kéne elmenniük.

Nos, a végére maradt az egyik legszimpatikusabb ötlet egy angol fiatalembertől. Ez pedig a Pure fantázianévre hallgató előszűrő pumpával egybeépített UV palack. Mivel az UV fényt használó eszközknél mindig szükség van a törmelék kiszűrésére, Timothy ezért nem cipelte külön a dolgot, hanem egyszerűen az UV lámpa aljára erősített egy 3-4 mikronos szűrőt, amit az UV lámpa behelyezésével lenyomunk a kulacs aljáig, így tisztítva meg az utat az ultraviola sugárzás előtt. Baromi egyszerű, állandóan kéznél van, kivehető, mosható. Igazán frappáns. Ráadásul látszik, hogy ő terepen jártas ember, mert nem csak a fent említett tulajdonságokat tartotta szem előtt, hanem a palackból ivást is. Így történhetett, hogy egy angol srác egyedül lenyomta a nagy Camelbaket ebben a képzeletbeli versenyben. Plusz az elemekkel való operálás helyett - ami hideg időben az akksik élettartamát jelentősen csökkenti - szimplán beépített egy tekerős áramfejlesztőt. Örök élet meg egy nap. Minden negatívum kiküszöbölve. Pacsi meg kézrázás! Így kell ezt csinálni!

Az UV lámpa védett helyen van még a palackból való eltávolítás után is, a gumigyűrűk cserélhetőek miután elhasználódnak, elem nem kell hozzá, nincs fölösleges elektronika, előszűrés egy lépcsőben, mindig kéznél, tisztítható, közvetlenül a palackból ihatunk. Ötcsillagos megoldás!

Legutoljára hagytam egy olyan módszer bemutatását, amit fejlődő országokban sikeresen használnak és mi is alkalmazhatunk szükséghelyzetben. De, akár nyáron a magyar vízkészletek környezetbarát és felszerelésmentes kezelésére is. Ez pedig nem más, mint a puszta napfény. Két kritériuma van. Egyrészt - ahogyan azt említettem - a Napból érkező sugárzásnak pont a kórokozókra veszélyesebb részét szűri ki az ózonréteg (UV C) és csak az UV A+B az, amit felhasználhatunk ehhez a metódushoz. Ez viszont azt jelenti, hogy sokkal hosszabb behatási időt kell hagyni a napfénynek, mint 1-2 perc. Itt órákról beszélek. Plusz, ugye magától értetődik, hogy ezt csakis napsütéses időben vagy éghajlaton lehet megejteni. Mindennek tetejébe ezeknek a kedvező tényezőknek min. 6 órán át fenn kell állniuk! Viszont estére és másnapra, amikorra a víz lehűl 98%-ban biztonságosan iható vizünk lesz. Ennek másik feltétele, hogy mind a tárolóedény, mind a víz teljesen átlátszó. Vagyis fényáteresztő. Máskülönben nem működik! Víztároló alkalmatosságnak erre a célra a sima, kézzel összegyűrhető, vékonyfalú PET palackok a legkiválóbbak vagy az összehajtható vizestasakok. A vizet pedig elő kell szűrni! Amennyiben ez nem lehetséges, akkor az eljárás megkezdése előtt ülepítésre van szükség. Afrikai országokban szerencsére a zavarosságot többnyire agyag adja. Annak is egy különleges változata, a bentonite, ami alumíniumtartalmú. Ezt közönséges konyhasóval könnyen ki lehet csapatni és eltávolítani. Ezután még egyetlen dologra kell figyelni az eljárás során: a palackot érdemes elfektetni és semmiképpen se legyen a víz mélyebb, mint 10cm! Tiszta vízben ugyanis ennyit képes hatékonyan áthatolni a napsugárzás. Felhős időjárás esetén ez a folyamat akár két napot is igénybe vehet! A teljes és helyes procedúra a következő:

Tisztára sikáljuk a használni kívánt átlátszó palackot. Ez nem lehet üveg, mert az elnyeli az UV sugárzás nagy részét és a színezett műanyagpalackok sem játszanak. Feltöltjük 3/4-éig. Fél percig jól összerázzuk a vizet - amennyiben az már tisztított. Ez az oxigénelnyeletést szolgálja, ami segít oxidálni az anaerob kórokozók sejtfalát. Ezután színültig töltjük a palackot és kifektetjük a napsütésbe. Hatásfokozóként tehetünk alá alufóliát a fényesebbik felével a palack felé. Ez segít visszaverni a Napből érkező sugárzást. Érdemes 5-10 centis túlnyúlással méretezni körös-körül és 30-45 fokban felhajtani a széleit, hogy még jobban összpontosítsa a napfényt a flakonra. A kinti hőmérséklet lényegtelen. Mindenhogy működik. Amennyiben borús vagy részlegesen borús, felhős az ég, akkor érdemesebb két napig is kint hagyni a kezelendő vizet. De, hat óra verőfényes napsütés gondoskodik az E. coli, Giardia, Vibrio cholera, Salmonella, Shigella flexneri, Campylobacter jejuni és Rotavirus fajokról 99,999%-ban. Cryptosporidium ellen 10 óra a javasolt idő.

Biztonságosabb, mint a "túlélőszűrő", amennyiben elegendő napfény áll rendelkezésre.

Előnyei:

- baromi gyors (UV lámpák)

- tiszta

- könnyű (Steripen Adventurer v. Katadyn Vario)

- hosszú élettartam

- megfelelő eljárással bármi megölhető és eltávolítható

- nincs izommunka, sérülten is használható

- nincsenek káros maradványanyagok vagy melléktermékek

- nem igényel karbantartást

- a napfényes változat a legegyszerűbb eljárás

- szinte lehetetlen a pontatlan kezelés

Hátrányai:

- a lámpák sérülékenyek

- gyári termékek drágák (~100$)

- az elemes változatok kimerülhetnek (főleg nagy hidegben)

- az elektronika sosem 100%-ig megbízható

- némelyik elég nagy és nehéz

- nem mindenfajta szennyeződést képes hatástalanítani, lebomlasztani (egynémely kemikáliák, nehézfémek)

Ajánlás: bárhol a világban, kiemelten: rövid, de extrém túrákra, civilizációtól távol, ahol a kemikáliák mértéke kisebb, annál inkább számolni kell biológia veszélyekkel. Harmadik világban akár csapvíz kezelésére is.