Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Nos, a kisdolog után jöjjön a keményebb és mocskosabb része a témának! Az elsőben is biztosan talált mindenki újdonságot. Remélhetőleg sok választ is megkapott az eddig fel nem tett kérdéseire! Most azonban a nagydologgal kapcsolatban tuti lesz olyan, amit eddig mindenki rosszul csinált! Semmi gond! Azért írok róla, hogy ezután kevesebb problémát okozzon a székelés a vadonban és csökkentsem a témával kapcsolatos diszkomfortot. Inkább okuljunk, mint továbbra is károsítsuk a környezetet és magunknak is kellemetlen perceket okozzunk, nem!?

Ahhoz, hogy helyesen szabaduljunk meg a végtermékünktől ismerni kell. Csak így tudjuk megfelelően kezelni. Tudom, hogy ez sok embernek undorító téma. De, pont ez a baj! Senki nem is akar róla beszélni, olvasni. Egyáltalában véve tájékozódni és mint tudjuk a tudatlanság civilizációkat képes romba dönteni. Furcsa, hogy több tízezer évig pottyantgattunk a Természetben, mégis az utóbbi pár száz év alatt milyen szégyenlőssé váltunk a témával kapcsolatban. Nos, az emberi széklet önmagában nem rossz! Csak mumusként van ábrázolva. Akár a legkiválóbb szajha a Klérusnak. Tehát, amennyiben az emberi ürülék élő talajjal, hamuval és növényi részekkel keverve levegővel érintkezik, akkor az aerob baktériumok szépen lassan lebontják - úgy egy év alatt - és semmi más nem lesz belőle, mint a jó öreg humusz! Ennyi bmeg! Akkor miért van ennyire túlspilázva? A baj ott kezdődik, amikor vizelettel keveredik és vagy a kényelmes otthoni klotyónkban vízzel öblítjük le. Miért? Mert onnantól kezdve nem a talajlakó baktériumokkal fog összekerülni, amik ragyogó kis organizmusok, mivel mindenből képesek humuszt csinálni, hanem anaerob baktériumok veszik át a szerepüket és megindul az erjedés, a tökéletlen rothadás és a velejáró metángáz képződése. Plusz a vizes környezettel a székletben jelenlévő anaerob kórokozóknak kedvezünk. Azért olyan nyíveteg bődös a szippantóskocsi - és 200 méteres körzete. Mert a nyugati ember olyan tökéletesen ért ahhoz, hogy mindent elbasszon! Na, jóóó a svédek már megint kivételek: ők feltalálták a száraz vécét, vagy másnéven a komposztáló vécét! Szóval egy év múlva a kakszi alapesetben vígan jó lesz a muskátli alá. Addig azért tud szart keverni a szar. Nem is annyira magával a fekália anyagával van a gond, hanem a benne lakozó kórokozókkal. Mik ezek?

Baktériumok:

- Vibrio cholerae (Cholera)

- Clostridium difficile

- Shigella

- Salmonella typhii

- Vibrio parahaemolyticus

- Escherichia coli (ismertebben: E. coli)

Vírusok:

- Hepathitis A

- Hepatitis E

- Enterovírusok

- Norovírusok

- Rotavírusok (A,B,C,D,E,F,G és H)

Amőba:

- Entameba hystolytica (a histo-lytic szövet-rombolót jelent)

Élősködők:

- Cestoda (Galandféreg)

- Ascaris lumbricoides (orsóféreg)

Véglények (protozoák vagyis állati egysejtűek):

- Giardia lamblia

- Cryptosporidium parvum és hominis

Azt nem mondom, hogy ezek mind előfordulnak egy egészséges székletben, de ezek azok, amik fekál-orál úton terjednek. Vagyis a legnagyobb baj van velük. És a lista még nem is teljes! Azért már ez is bőven elég hosszú ahhoz, hogy komolyan vegyük a kakszi kezelését. Nos, a gond ott kezdődik, hogy a felsorolt rohadékok nagy része anaerob. Tehát a széklet nem normális lebontása esetén nagyon sokáig jelen tudnak lenni. Ilyen pl. ha édesvízkészletbe kerül a fekália. Nem egy dög ezek közül kedvezőtlen körülmények között egy burkot von maga köré és ha csak nem éri tartós fagy, erős UV sugárzás vagy jelentős mennyiségű fertőtlenítőszer, akkor akár egy évig is vígan elvan a mocsok. Szóval kezelje mindenki a saját végtermékét és mindent, ami azzal kapcsolatba kerül rendkívül szigorúan! És akkor itt jön be az, hogy nem lehet valaki annyira felelőtlen bunkó, hogy csak simán oda szarjon a vadonban, ahova csak jól esik!!! A rovarok rászállnak, beviszik az otthonokba. A kutya, macska hozzáérhet, megnyalja a gazdáját vagy annak a gyerekét. Az eső bemoshatja édesvízkészletekbe, százezreket fertőzhetve így meg. Na, soroljam még? Térjünk rá tehát, hogy mi is a helyes módja a vadonbéli székelésnek! Négy változat terjedt el. Ebből kettő nem igazán biztonságos. Az első a kint hagyom a napon, csak szétlapítom, hogy az UV sugárzás valóban ki bírja nyírni a kórokozókat. A rovarok még mindig hozzáférnek és a csapadék is oda mossa, ahova csak akarja. Vagyis ez kap egy nagy NE! táblát. Egy eset kivétel. Erről majd később. A másik a kutya-effektus. Ez a lusta túrázók változata. Ők szórnak rá egy kis földet vagy avart és kész. Mintha a kutya bekaparta volna. Mondván így az aerob baktériumoknak teremtünk jobb terepet. Igen, de a takaróréteg még mindig nem elég vastag a lebomlásig való szeparáláshoz. Abban a kevés földben amit rádobáltál nincs elég baktérium. A kupac belsejében még mindig remek körülmények vannak az anaerob jószágoknak. Valamint az eső ellen továbbra sem jelent teljes megoldást. Így maradt két elfogadható verzió. Az egyik a 'cathole'. Magyarán macskalyuk. A másik elfogadott vagy egyes helyeken akár meg is követelt metódus a csomagolás. Ez történhet kakszitubusba (poop tube) vagy erős nejlonzacskóba - néha kettőbe.

Macskalyuk

Az angolban cathole-nak nevezett dolog - vagy mondjuk ki: kakszigödör - nem más, mint egy cirka 20 centi átmérőjű és 15-20 centi mély lyuk. Az átmérőt a dolog mérete adja, na meg könnyíti a célzást. A mélység adott: ennél lentebb átlagosan nem igen fordul elő az a mikrobiológiai társulás, ami elbánna a salakkal. Tehát erdőn-mezőn járva egy ekkora mélyedést kell kialakítanunk a biztonságos elhelyezéshez. Sivatagban sekélyebb gödröt szokás ásni, hogy a hiányzó ökoszisztémát a Nap hőjével pótoljuk. Számoljunk azzal, hogy ahol barangolunk a talaj akár olyan kemény is lehet, hogy még a fém eszközök is szikrát vethetnek. Átvitt értelemben! Ez egy részt meghatározza az ásóalkalmatosság anyagát, formáját és ellenállóképességét, valamint azt az időt, amivel hamarabb el kell indulni a vízöblítős aranyérokozóhoz képest. Első számú szabály ösvénytől, turistaúttól, sűrűn látogatott helyektől (kilátó, kijelölt tűzrakóhely, esőbeálló, stb.), táborhelytől és vízlelőhelytől vagy annak folyásától legalább (!) 100 lépésnyi távolságra nézelődjünk megfelelő kuporodó hely iránt. Ha pl. egy patak csörgedezik a dombok között, akkor mindig sétáljunk át a dombok túloldalára, a patakmederre merőlegesen! Elkerülve ezzel azt, hogy esetleg a patak vízgyűjtő területén barnítunk, amit aztán a csapadék vagy a tavaszi olvadás bemosna a vízfolyásba. Állóvizekbe és 100m-es körzetükben TILOS nagydolgot intézni!!! Második szabály, hogy társaságban mindig szóljunk, hogy elmegyünk tojni és azt is mondjuk meg merre! Egyrészt meg lesz az áhított privátszféra. Másrészt, ha valakire szintén rájönne a szapora, akkor azt nem fogják arra engedni (jó esetben). Harmadrészt, ha valami gond történne, tudják merre keressenek! Nagyon meredek helyeken ne ássunk! Keressünk inkább egy lankásabb részt! Lehetőleg déli oldalt, hogy a többlet napsugárzás is segítsen a kórokozók elleni harcban. Dombtetőhöz minél magasabban legyen a hely! De, mindenféleképpen olyan helyen, amit a lezúduló csapadék elkerül. Pl. egy kisebb lanka, kiszögellés természetes módon eltereli a domboldalon lefolyó csapadékot. Ha meg van a hely, ellenőrizzük le, hogy nem rejt-e veszélyeket (laza kőzet, özvegycsináló fafajták fölénk lógó ágai, fullánkosok közelsége, stb.) Az ásószerszámot szúrjuk bele a talajba, nézzük meg, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e ásni az adott területen! Ha van, távolítsuk el a növénytakarót (gyeptégla)! Ezt ne tegyük messzire, mert a végén kell majd! Szedjük ki a földet és tegyük közvetlen a lyuk mögé. A mögé jelen esetben azt jelenti, hogy amerre fog nézni tekintetünk gugolás közben annak ellentétes irányba. Hogyan tudjuk leellenőrizni, hogy a kívánt mélységben vagyunk? Egy átlag férfiember tenyere kinyújtott ujjakkal a csuklójától a középső ujj hegyéig 15-20 centi. Tehát, ha csuklóig belefér a kinyújtott tenyered az előkészített lyukba, akkor megvagy! Készítsünk egy ujjnyi vastag keverőbotot a közelbe! A lapátot (ültetőkanalat) tegyük jó messzire, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe azzal megtenni azt, ami a kábelfektetés végeztével a legfontosabb! Legyen nálunk wc papír vagy törlőkendő és kézfertőtlenítő! Nos, meg van a lyuk, megvannak a kellékek lehet vetkőzni és célozni! A pozíciót úgy vedd fel a gödör felett, hogy a pisi ne abba csorogjon - ha az is jön! Tudod, az steril és javarészt víz (anaerob bomlás)! Most lehet mélyebbre gugolni! Egyrészt, ha dőőőől a fa, akkor még véletlen se a lábadra, ha meg esetleg a jóféle szaporafosás volna rajtad, akkor az első kirobbanóan jó formában lévő eleje ne fröcsögjön a bokádra! Itt merülhet fel a kérdés egyesekben, hogy mi van, ha annyira kell wc-ni, hogy nincs idő csekkolásra, ásásra? Semmi gond! Lőj először, aztán áss! Így legalább a végén látod, hogy mekkora lukra van szükség. Csak akkor állj szélesebb terpeszbe! Mégha nem is "kirobbanó a siker" csak már régóta tartogattad az is előfordulhat, hogy gödör hiányában a bakancsodra dől. Szóval fokozott óvatosság! Miután végeztél a relaxációs gyakorlattal, 3 és fél kilóval megkönnyebbültél akkor jöjjön az, amit lefogadok, hogy még a vénrókák sem csinálnak meg! Légy újra kisgyerek! Emlékszel mit csináltál a homokozóban a vizeshomok formákkal meg a száraz homokkal? Jelen példában a kakszi a vizes homok. A bevezetőben bemutatott anaerob kórokozók marha jól érzik magukat a székletben, mert annak 70-75%-a víz (100-300 ml) és a henger belsejében elhanyagolható levegő van jelen (a belek préselő mozgásának köszönhetően). Ahhoz, hogy letörjük a szájuk szélét szét kell a székletet morzsolni vagyis levegőnek kitenni és a vizet "elvezetni". Itt jön be a képbe az az ujjnyi vastag bot, amit az elején odakészíttettünk. Egy-két marék kiásott földet visszadobunk a gödörbe és jó alaposan elkeverjük a végtermékünkkel. Mehet a gödör falára is az alsó 1/3-ban. De, csak ott! Az a lényeg, hogy minél nagyobb felületen oxigénnek tegyük ki a kis mocskokat és a jótékony flóra is minél nagyobb darabon kerüljön érintkezésbe a fekáliával. A wc papírt vagy törlőkendőt szándékosan nem említettem még, mert azt NEM dobjuk a gödörbe! Egyetlen esetben tehetünk kivételt: amennyiben az nem illatosított és nem fehérített fajta. Ha nem akarod cipelni hazafelé simítózáras csomagban, akkor javasolom, hogy bevizezett, lapos kavicsokkal, fűcsomóval, kiszáradt tobozokkal vagy szőrös, puha levelekkel (mint pl. az ibolyáé) töröld meg a fenekedet és dobd azt is a gödörbe! Száraz fűcsomóval is lehet hátsót törölni, csak akkor keresztbe kell a fűszálakat tartani a húzás irányra! A keverőbotot szintén hagyjuk a lyukban és töltsük fel a maradék földdel! Helyezzünk rá a környező talajtakaróból (avar) vagy ha füves terület volt, akkor a kivágott gyeplabdát helyezzük vissza! Tegyünk két botot 'X' alakban a volt gödör fölé. Ezzel jelöljük azoknak, akik arra járva szintén megtalálják az ideális gugolóhyelyet, hogy ott már volt ásva! A kezünket mossuk le kézfertőtlenítővel és a lapátkát se felejtsük ott!

Ha jól csináltad, akkor így kell kinéznie mielőtt a két faágból X-et formálnál felette:

Ja, és ha angol nyelvű túratársaid meg akarnak ajándékozni egy kis TP flowerral, akkor azért ne legyél túl boldog! Az nem egy virág. Hanem a szélfútta klotyópapír (Toilet Paper) hiker neve.

folyt. köv.