Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A most ismertetésre kerülő eljárásról szinte mindenki azt hiszi, hogy az utóbbi évek csodafegyvere. Holott a fénykezelést - pontosabban UV besugárzást - már 1916 óta használják az Egyesült Államokban vízfertőtlenítésre ipari méretekben. A túrázók látóterébe valóban mindössze pár éve került be, amióta a hordozható változatok elárasztották a piacot. És hogy hogyan is dolgozik az a kis, kékesen világító bizbasz? Most kiderül.

Csíraölő ultraibolya besugárzás

Ahhoz, hogy az eljárásra rálátásunk legyen magát az ultraibolya fényt kell egy kicsit megismerni. Az ultraibolya fény a látható fény és a röntgensugarak közötti tartományt öleli fel. Tehát 400-tól 10nm-ig. Ezen a spektrumon belül is további 10 féle ultraibolya sugárfajtát különböztetnek meg. Ebből három a leginkább ismert: az UV A (400-315nm), az UV B (315-280nm) és az UV C (280-100nm). Az UV A a földfelszínre beeső sugárzás legnagyobb része. Már ez is képes károsítani a kollagénrostokat és roncsolni a bőrben lévő A-vitamint. Az UV B sugárzás részben kedvező hatású, mert a D-vitamin képződéshez elengedhetetlen. Azonban közvetlenül károsíthatja a DNS-t és nagy mennyiségben a szemnek sem tesz jót. Az UV C sugárzást a Föld légköre teljesen elnyeli. Esetünkben azonban pont erre van szükségünk, mivel ez képes hazavágni a kórokozók DNS állományát! Hála Niels Finsennek 1903 óta tudjuk, hogy az UV sugárzás mutagén: magyarul genetikai károsodást okozó. Az UV sugárzás nem más, mint elektromágneses sugárzás, ami - mint azt az előző bejegyzésben már említettem - energetizálja a globuláris fehérjéket, DNS-eket. Ennek hatására azok nyugalmi helyzetükből kicsavarodnak, ezáltal elvesztik biológiai funkciójukat. Végső stádiumban pedig a kötések felszakadnak és a fehérjeszerkezet szétrobban (Ezért nem lehet kisállatot szárítani mikrohullámú sütőben sem - igaz ott nem UV dolgozik, de a hatás ugyanaz -, mint ahogy azt állítólag egy hülye amerikai picsa megtette a macskája megfürdetése után. Azóta ezt állítólag rá is írják az USA-ban értékesített mikrók tájékoztatójára. Urban legend? Amerikai olvasóim írják meg!) Az UV C sugárzás mikroorganizmusokon kifejtett hatása igen hasonló az UV B sugárzás emberre gyakorolt hatásához. Csak az ő esetükben a rövidebb hullámhossz jobban dolgozik, mintha UV B-vel bombáznánk őket. Akárhogy is, a kórokozóknak - mivel nagyon egyszerű életformáról van szó - igen gyenge védekezőképességük van az UV sugárzás ellen. Ugye az emberi szervezet képes melanint termelni a bőrben, hogy semlegesítse ennek a fénytartománynak a hatását. Nekik viszont ilyen mechanizmusuk nincs, ezért nem képesek hosszabb időt elviselni UV sugárzásnak kitéve. Ezért hát az ember előállította a megfelelő fénytartományan (UV C) üzemelő világítótesteket és elkezdődött a harc. Ennek is, mint minden más eszköznek, meg vannak a hatásos tartományai, használhatósági körülményei, előnyei és hátrányai. Ezekre térek ki most. Mivel ezek ismerete nélkül lehet, hogy valaki nagy örömében beszalad az első boltba, meg vesz valami kékesen világító bizbaszt és fülig érő vigyorral beledugja az akváriumba az algákat, gombákat, baktériumokat és vírusokat elpusztítandó. Ezek után semmi nem történik, mindössze kettévágja a szivárányos guppit és akkor eszmél rá, hogy a hülye kínai jedikardot sózott rá. :) Na, komolyba borulva! Az UV lámpa hatásossága az alábbiaktól függ:

- időtartam, amíg a kórokozók az UV fénynek ki vannak téve,

- az időtartam alatt alkalmazott dózis mértéke,

- áramingazdozások, amik hatással vannak az elektromágneses hullámhosszra,

- az eljárás során jelenlévő szilárd részecskék mennyisége (szennyeződések),

- és az egyes mikroorganizmusok ellenállóképessége UV sugárzásnak.

Az UV kezelés ipari alkalmazása során sok rendszerben kevergetik a vizet, hogy az UV sugárzás egyenletesen eljusson mindenhová és ezáltal ne csökkenjen hatásossága. Ezért kézi változatoknál is érdemes rázogatni a kulacsot vagy egyéb víztároló edényt, amibe a fénycsövet dugtuk! A másik dolog a szilárd részecskék jelenléte. Ez lehet a vízben és a lámpán egyaránt. A baj ezzel az, hogy ezek "kitakarhatják" a kórokozókat az UV sugárzás elől. Ezért a vizet csak alapos előszűrés után lehet UV lámpával kezelni illetve magát a lámpát is tisztán kell tartani. Még por sem lehet a fénycsövön! Hiszen azt már te is látod szabad szemmel, ami 100 µm-t jelent! A kórokozók viszont ennek ezredrészei is lehetnek. Tehát egy egész hadseregre való "állhat be a fedezék mögé". De, hogy hatásosságnövelő tényezőről is beszéljek: reflektorok, azaz fényvisszaverők alkalmazásával megsokszorozhatjuk a hatást. Az alumínium rendelkezik a legmagasabb fényvisszaverő képességgel a fémek közül. Ezt már most jó tudni! Ennek alkalmazásáról majd az eszközök ismertetésénél ejtek szót bővebben. A mikroorganizmusok inaktiválásának mértéke szorosan összefügg az alkalmazott UV dózissal. Az UV fény intenzitását és behatási idejét mikroJoule per négyzetcentiméterben (µJ/cm²) mérik. Elfogadott, alternatív mértékegység még a mikrowatt·másodperc per négyzetcentiméter (µW·s/cm²). Ezt azért nagyon fontos tudni, mert ha valaki ilyen eszköz vásárlására adja a fejét, akkor ez a szám alapján vizsgálható a motyó erőssége. Ennek a számnak a birtokában még félkarú óriások vagyunk, ha nem tudjuk, hogy mekkora dózisra is van szükségünk a különböző kórokozók ellen. Nemzetközileg elfogadott határérték az ismert mikroorganizmusok 90%-ának kinyiffantására a 2.000-8.000 µW·s/cm² dózis. Ökörszabály, hogy minél kisebb a feltételezetten jelenlévő élőlény, annál nagyobb mennyiséget kell belökni a rendszerbe. "Na, de főtörzs! Ágyúval verébre?" Nem, ez nem azért kell. Ebben az esetben a magasabb dózis értéket a vírusok nagyobb ellenállóképessége illetve betokozódásra való hajlamuk indokolja, amikor is rezisztenciájuk még inkább megemelkedik. A nagyobb, baktériumméretű jószágoknak már 2-3.000 mikrowatt is elegendő. Például a forralás során már említett Cryptosporidium elpusztítási határértékét az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (US EPA) 2006-os - és 2011-ben frissített előírása - 2.500 µW·s/cm²-ben határozta meg. Az ultraibolya besugárzás előnyei közé sorolják, hogy mind kútvizeknél, mind felszíni vizeknél alkalmazható, alacsony költséggel jár, kis eszközigényű, nem ártalmas nagyobb élőlényekre (nem úgy, mint a klór), gyors (itt percek kérdése az egész, nem félóra és hasonlók) valamint tekintve az elsődleges energiafelhasználást 20.000-szer hatékonyabb, mint a forralás. Hátrányai közt tartják számon, hogy csakis jó transzmissziós körülmények között alkalmazható. Vagyis zavaros vízben nem hatásos. Ezenfelül a víz áramoltatási sebessége is kulcskérdés. Amennyiben ez túl gyors, akkor az egységnyi mennyiség nincs kitéve elegendő sugárzásnak. Ha túl lassú, akkor a hőfelhalmozódás károsíthatja az UV lámpát. Persze ez nagyüzemi körülmények között szempont, nem a Steripen méretű jószágoknál! További megfontolandó tényező, hogy ez nem egy szűrő! Ez egy csíramentesítő eljárás. Vagyis ez azt jelenti, hogy a vízben esetlegesen jelenlévő mérgek, vegyületek vagy nehézfémek nem kerülnek eltávolításra! A mérgeket és vegyületeket az UV besugárzás lebonthatja és ártalmatlanná teheti, de ezt a gyártók nem szavatolják illetve fel sem tüntetik termékeiken, mert nem ez az elsődleges feladata. Végezetül ejtsünk néhány szót a biztonságról! Mivel az ultraibolya sugárzás az emberre nézve is veszélyes - pláne a C típusú, ami alapesetben csak a világűrben van jelen - érdemes az eljárás ideje alatt az eszközt takarni és főleg nem belepiluxolni, mint a kisgyerek a játékbolt kirakatára tapadva!

folyt. köv.