Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!
Bármerre, bármilyen hosszan és körülmények között töltsünk kint időt a vadonban főzőedényekre és evőeszközökre mindig szükségünk lesz. Ha csak a legkényelmesebb táborozásról beszélünk is vagy éppen túlélő helyzetről, egy jó fémedény alapvető szükséglet lesz a kezünk ügyében.
A táplálkozás szerepéről a túrázás során már volt szó itt. De, miért is kell főznünk? Az emberiség az évezredek folyamán nagyon hozzászokott a rendszeres főtt ételhez. Mind biológiailag, mind mentálisan. Ezért a szabadban való főzőcskézésnek nem csak a megfelelően előkészített "üzemanyag" előállítása a célja! Sokan figyelmen kívül hagyják a táplálék mentális szerepét. Ez pedig a túlélés során jelentősen befolyásolhatja az élni akarást, javíthatja a morált. Hogy megértsük a főzés fontosságát biológiai szempontból, tisztában kell lennünk a fogalmával. Ez egy olyan hőközlési művelet, amelynek során az előkészített nyersanyagot valamilyen folyadékban (víz, tej, csontlé, húslé, bor stb.) vagy gőzben puhítjuk. A főzést kezdhetjük: a) hideg folyadékban, ha célunk az alapanyagban lévő ízanyagok, vitaminok és ásványi anyagok minél jobb kioldása (pl. húsleves, erőleves), illetve a kemény, durva rostozatú nyersanyag felpuhítása (pl. füstölt sonka, száraz hüvelyesek) és b) forrásban lévő folyadékban, ha célunk az, hogy az íz- és tápanyagok ne oldódjanak ki, illetve megőrizzék jellemző állományukat (pl. tészták főzése). A művelet során a táplálékot a szervezet számára könnyebben emészthetővé tesszük és a tápanyagok gyorsabb felszívódását segítjük. Ebből jól kiviláglik jelentősége. Pláne egy kimerült, napok óta mentésre váró személy esetében! De, még egy túrázó teljesítményét is nagyban befolyásolhatja a gyomor állandó megterhelése száraz vagy hideg ételekkel! Jóóó, persze odakint nem fogunk 3-4 órát eltölteni egy marhapöci vagy egy négyfogásos menü összedobásával, de még ígyis néha muszály lesz valami meleg kaját benyomni. Ahhoz azonban, hogy ezt a folyamatot véghez vigyük - még ha tüzet képesek is voltunk szítani - be kell szereznünk valamiféle tűzálló edényféleséget. És akkor itt jön a káosz meg a bizonytalanság és a beszarási inger. Hogy akkor most milyet is? Meg mekkorát? Meg hányat? Stb., stb. No para! Jó szokásomhoz híven mindent ki fogok vesézni. Először beszéljünk a főzőedényekről, majd aztán az egyéb tábori konyhában használatos kütyükről. Nos, a túraedényeknek három fő csoportja van - ha főzésre alkalmasakról beszélünk, akkor ugye a műanyagszármazékok felejtősek! Ez az alumínium, a rozsdamentes acél és a titán. Az árról annyit, hogy ebben a sorrendben emelkedik. :) A réz, zománcozott és öntött vas edények számunkra szintén kiesnek a pixisből.
Alumínium
Két csoportra lehet osztani az ebből készült lábaskákat. A nyers felületű és a felületkezelt báránykákra. A szimpla alumínium lábasok kezdenek kiszorulni a túrázásból. Több okból is. Egyrészt mivel az alumínium is képes az oxidálódásra, így idővel az anyag felületén megjelenő réteg képes az ételbe szívódni és különböző egészségügyi problémákat okozni. Ilyen pl. az Alzheimer-kór. Na, persze most nem kell kidobálni az összes alu motyót a házból, mert az edényekből kioldódó mennyiség még a legrosszabb esetet véve is alapul mindössze 3-4 milligramm naponta. Az viszont tény, hogy kanadai kutatások már a '70-es években kimutatták, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők szervezetében abnormálisan magas volt az Al jelenléte. Hogy világossá tegyem az alulábasok napi (!) használatánál megadott szám nagyságát megemlíteném, hogy egy szem Aszpirinben 10-20 milligramm Al található! Szóval no para! Túrázni ráadásul nem minden nap megy az ember. Az igazi gond inkább az, hogy mivel kezeletlenül elég puha anyag, ezért hajlamos a horpadásra és egyéb deformitásokra, valamint könnyen karistolódik. Ráadásul savas vagy sós ételek tárolása és elkészítése, mint pl. paradicsom szósz, savanyú káposztából készült ételek, rebarbara, stb. tovább emelheti a kioldódó alumínium mennyiségét. A másik dolog ezzel kapcsolatban, hogy az efféle ételek foltosodást okoznak a lábasokon, amit pontkorróziónak is neveznek. De, a leveles zöldségfélékkel sem állunk jobban, ugyanis azoknak az ízén fog érződni a fémes jelleg, másfelől az edényke átmegy pázsitterepbe - zöldes színeződést vesz fel. A karfiol pedig mivel kénszármazékokat tartalmaz sárgává válik kezeletlen felületű alumínium edényben. Vannak olyan beszámolók is, miszerint zöldségféléket aluedényben elkészítve a túrázó később - a túra hátralévő részében - gyomorpanaszokat mutatott. Szintén elgondolkodtató tény, hogy ezekben a főzőalkalmatosságokban a kaja hajlamosabb leragadni. Mivel a túrázásra készített lábasok a lehető legkisebb súly elérése érdekében amúgy is el vannak vékonyítva, valamint sok főző nem rendelkezik tartalékláng funkcióval ezek a tények csak tovább fokozzák a hatást. Vagyis sűrű kevergetést fog megkívánni a főzési procedúra. És valljuk be, odakint amúgy sem könnyű makulátlanul tisztán tartani a cuccost! Némi iszap vagy sár, esetleg finom szemcsés homok segíthet kisúrolni az ételmaradékokat. Kérdés viszont, hogy ki mennyire szeretné ezen anyagok bármelyikét is abban a lábasban látni, amit aztán újra ételkészítésre kell majd használnia. Alapdolog azonban, hogy a kezeletlen alumínium amúgy is gyorsan viseletessé válik - ételtől, túrafőző lángjától, karistolásoktól, ütődésektől. Az viszont mellette szól, hogy filléres dolog. Nem utolsó sorban az alumínium vezeti a legjobban a hőt a három nagy csoport közül. Vagyis tüzelőanyagot spórolhat meg nekünk.
Gondolom a fenti borzalom mindenkinek ismerős...
...a svéd Trangia cég alu edénye azonban jó szolgálatot tehet a túlélő készlet dobozaként, amiben vizet forralhatunk és tehetünk ihatóvá.
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Varjú70 2011.05.23. 12:46:34
Nagyon örülök, hogy a múlt héten ráakadtam erre a blogra!!!! Igazán hasznosak és igencsak olvasmányosak az írásaid. Néhány napja ezen élek, most jutottam el ezen utolsó bejegyzésedhez. Gratulálok, és izgatottan várom a folytatást!
Többször írtad, hogy nem örülsz a másolóknak; be kell, hogy valljam én is másoltam, igaz én azért, hogy egy részét kinyomtassam. Tudom, nem túl barátságos dolog pocsékolni a papírt, de hidd el, igen környezettudatosan élek és most is a kukába szánt firkapapír üres oldalára nyomtattam. Amikor gép előtt ülök, akkor dolgozom, így nem tudok ekkora mennyiséget észrevétlen elolvasni, egyébként meg jobban is esik, amikor nem kell dolgoznom, ne a monitort bámuljam - inkább kiülök egy fa alá. Kérlek, emiatt rám ne neheztelj, én nem fogom ezeket felhasználni. Vagyis a megszerzett tudást mindenképp, de az írott anyagot semmi esetre sem. Szabadidőmben természetfotós vagyok és én sem örülnék/örülök annak, ha a képeim kérdés nélkül megjelennek bárhol, így tökéletesen értem a mérged és egyetértek is értek veled!
Fiatal koromban rengeteget jártuk a magyarországi erdőket, hetekre bevettük magunkat egy-egy „embernemlakta” helyre a vacak cuccunkkal – nem is értem, hogyan voltunk képesek azokban és azokkal… Aztán eltelt vagy 25 év (munka, építkezés, kicsi gyerekek, stb) és nagyon elmaradoztak ezek az erdőben alvások. Most, hogy a legkisebb is megnőtt, újra és egyre gyakrabban járjuk a természetet, egy idő óta fotós barátaimmal távoli helyekre is elmerészkedünk (ha meg nem sértelek: lipcseilajos.hu - Utazásaim menüpont) Sajnos a felszerelésem megvan. Sajnos, mert a blogod alapján látom már, hogy ebben az elmúlt néhány évtizedben akkorát változott a technológia, hogy az én vélt tudásom már rég elavult és ennek fényében a vásárlásaim egy része elhamarkodottnak tűnik. No de majd, amikor elnyűnek…
Mégegyszer - és mindenki nevében - köszönet ezért a rengeteg munkáért!
Don't Panic, Stay Calm 2011.05.30. 17:46:12
Nagyon remélem, hogy a többi másoló is csak a fa alatt olvasgatja a kinyomtatott anyagot és próbálja memorizálni. :) De te legalább dobtál egy kommentet érte. Köszi. Beugrottam az oldaladra és lenyűgöztek a fotóid. Még nem volt időm tüzetesen átnézni, de amint megleszek vele, nyomát hagyom. :)
Jó munkát a géppel és sok gyönyörű pillanat elkapását kívánom, na és persze kellemes olvasgatást itt - avagy egy fa alatt!