Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Zárjuk a sort a vadonbéli barangolásokra leginkább alkalmas csoporttal! Ezek a zártcellás derékaljak. Abszolút nem sérülékenyek, igen kedvező súlyúak és remek hőszigetelő képességgel bírnak. Talán egy kissé ormótlanabbak összecsomagolva, mint előző társai és kényelem szempontjából is a tejbegrízhuszároknak hagynak némi kívánni valót, de túlélő helyzetekre egyértelműen ez a győztes kategória.

Azt már most szeretném leszögezni, hogy az 1cm-nél vékonyabb, egyrétegű matracokat legyünk szívesek végre elfelejteni! Egyrészt nyáron, amikor nem a hőszigetelés az elsődleges, hanem a komfort, ezeknek a silány változatoknak nincs értelme a hátizsákra kerülni. Hideg időjárásban pedig, amikor kellene a hőszigetelés, szintén hasznavehetetlenek. Tehát beszéljünk a használható verziókról! Egyáltalán hogyan működik egy darab szivacs, mindenféle trükk nélkül? Nos, ezeknek a derékaljaknak a nevük a kulcsa mindennek. A zárt cellás matracok habosított poliuretánból készülnek. Azonban ennél a technológiánál a buborékok zártak, akár egy focilabda vagy egy autógumi tömlője és nagyon sűrűn helyezkednek el egymáshoz képest. Ezzel érik el azt, hogy kevésbé összenyomhatóak, mint a normál habszivacs, így kényelmesebbek; a zárványoknak köszönhetően ez a fajta szivacs jóval kevesebb vizet képes felvenni, mint a nyitott cellás, ezért nem kell az extra nylonborítás; ráadásként a zárt buborékok ún. dead air-t hoznak létre a matrac belsejében. Ez azt jelenti, hogy a levegő nem képes keringeni, így amit egyszer átmelegítettél a testeddel, az sokkal tovább olyan is marad. Némely gyártó nem csak egyszerű levegőt használ a habosításra, hanem különböző gázokat, hogy tovább növeljék a matrac hőszigetelő képességét. Na, persze anyagsűrűségük is magasabb, mint a habszivacsé. Míg ez utóbbi átlagosan 8-12kg/m³, addig a zárt cellás hab 32-48kg/m³. A képen az ALPS Mountaneering közel két centi vastag, egyrétegű derékalja látható. Mondhatni ez az alap. A holland hadsereg is egyébként ezt használja - és ilyen van nekem is, nagyon meg vagyok vele elégedve. Kiváló hőszigetelő képességgel rendelkezik - egyszerű szerkezetét tekintve, kis súly - 40 deka az egész, hihetetlenül strapabíró - akár bakancsban is sétafikálhatsz rajta, remekül tapadó felülete van - a hálózsák tuti a helyén marad. És még egy apró okossággal növelték a gyártók a kényelemérzetet és a hőszigetelést is: apró bemélyedéseket képeztek ki a matrac felületén. Ez úgy viselkedik, mint egy ruganyos rács, másfelől a hálózsákot ráterítve további levegőt tudunk rabul ejteni és felmelegíteni, hogy szigeteljen az éjszaka során. Egyszerű, de nagyszerű. Egyetlen hibája, hogy még összetekerve is kissé ormótlan, de a hátizsák külsejére rögzítve engem egyáltalán nem zavar. Ráadásul méretre vágható, ha valaki úgy döntene. Na, és az ára igazán magyar pénztárca-barát. 20-30 dolcsi az egész. Azonban a gyártók nem elégedtek meg ennyivel és tovább kísérleteztek jobb hőszigetelést keresve, kisebb súly után kutakodva és a méretet is próbálták csökkenteni a kényelem megtartásával. Így jöttek létre a derékaljakból a kétrétegű és szendvicsszerkezetű változatok. A kétrétegűek további két irányt mutatnak technológiailag. Az egyik, amikor a zárt cellás habot alufóliával kasírozzák, így hozva létre egy hővisszaverő réteget. Ezzel több baj is van. Általában a hab maga igen le van keskenyítve vagyis párnázás szinte nuku. Az alufólia egy hozzáadott réteg, vagyis nem olyan tartós, mint egy homogén 2cm vastag hab. A harmadik hibája a dolognak, hogy az alufólia bevonat jobban csúszik, mint a műanyagból kialakított felületek. Az tény, hogy hőszigetelése kiváló, de én inkább csak téli túrázás esetén javasolnám kiegészítő matracnak az önfelfújós alá. A másik irányzat, amikor a zártcellás matracot egy ritkább anyagsűrűségű habbal vonják be. Ez lehet zárt ill. nyitott cellás. Ezt a megoldást azért használják a gyártók, hogy a súly és méretcsökkentés mellett megőrizzék a kényelmet. A zártcellások esetében nincsenek különösebb hátrányok, talán az, hogy a ragasztás meddig fogja bírni. A nyitott cellásokat úgy kell elképzelni, mintha a zártcellásra egy tojástartót ragasztottak volna vagy akinek a fegyvertáskák belseje ismerős, az még jobb hasonlat. Ez már egy fokkal jobbnak tűnik kényelem szempontjából, de ha jobban szemügyre vesszük, akkor ennek is van két nagy hibája. Az egyik, hogy a nyitott cellák nagyon össze fognak nyomódni a súlyunk alatt és a párnázás nagy része odalesz. A másik, hogy ezek a  habok sok vizet képesek magukba szívni. Ez lehet kondenzvíz is a sátoron belül. És olyan közegben, ahol nehézkes a szárítás, ez igen súlyos mínusz pont. Tehát ezek a kategóriák csak akkor jöhetnek számításba, ha nem túl zord időjárásban, nem brutálisan kemény felületen óhajtjuk használni ezeket és nem utolsó sorban kerüljük az extrémitásokat. Vagyis egy túlélő szituban ezek soványnak, de lagálibbis nem elég masszívnak fognak mutatkozni hosszútávon. És akkor elérkeztünk a zártcellások krémjéhez: a szendvicsszerkezetűekhez. Ezek többnyire három rétegből állnak. Jeles képviselőjük a Pacific Outdoor Equipment cég, aki az űrhajózásban használt szigetelőanyagot - az ún. Aerogelt - veti be a kis súly és jó szigetelés érdekében. Ez mellett természetes alkotóeleme a matracnak a hagyományos poliuretán hab, a komfortzónákban megfejelve némi EVA (etilén-vinil-acetát) betéttel. Vastagságuk ezeknek a matracoknak is ritkán éri el a két centimétert, vagyis komfort érzetben lehet, hogy egyeseknek fognak kívánni valót hagyni maguk után. Viszont a fél kiló alatti súly igen impozáns és azért mégiscsak kisebbre össze lehet tekerni őket, mint az egyrétegű változatokat. Ráadásul a korszerű anyagoknak és a rétegelt illesztésnek köszönhetően elérhetjük a 7-es R-értéket is, amit a normál önfelfújós kategória nem tud megközelíteni - azonos jellemzők mellett (súly, méret, vastagság).

Végszóként azt mondhatjuk, hogy ha különösebben nem érdekel a hátizsákon kívülre felszíjazott derékalj mérete viszont a súlya, tartóssága és hőszigetelő képessége annál inkább, akkor itt a válasz előtted!

folyt. köv.