Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Most, hogy már ismerjük a varázsszavakat, tudjuk, hogy milyen talajra milyen talp a legideálisabb, tudjuk, hogy a lehető legkönnyebb változatot kell keresnünk, ami legalább takarja a bokát ideje a bolt felé venni az irányt!

Interneten keresztül csak akkor ajánlom a bakancsvásárlást, ha előtte volt rá lehetőség felpróbálni az adott modellt valahol. De, mire kéne figyelnünk, amikor ennyi zsét kiadunk a legmeghatározóbb darabjára felszerelésünknek?! Először is vigyük magunkkal azt a pár zoknit, amiben a vándorlást tervezzük megtenni. Ennek vastagsága és anyaga sok mindent el fog dönteni (A zokniról majd később írok részletesen).

Nem árt olyan boltban kutakodni, ahol van Brannock méretező és le tudjuk csekkolni a lábunk pontos hosszát, szélességét. Ez a készülék minden profibb túrabolt ismertetőjegye - itt kint legalább is. Ha már a hajszálpontos méret is meg van, gempa is ott lapul a zsebben, akkor felpróbálhatunk pár tetszetős darabot. Ezt a következőképpen tegyük: először is a legjobb délután menni vásárolni, amikor a lábad már kissé megdagadt a napi járkálástól, rohangálástól. Tegyük a befűzetlen bakancsba a lábunk. Mozgassuk benne előre-hátra! Ekkor a mutató ujjunknak be kell férnie a sarkunk mögé. Ezután fűzzük be a bakancsot és a fűzőt közepesen szorítsuk meg. Ekkor a fűző a bakancsot ún. középhelyzetben kell hogy tartsa. Ez azt jelenti, hogy van még odabent hely. Képesnek kell pl. lenned mozgatni a lábujjaidat. Figyeljünk rá már most, hogy a kiválasztott modell elég széles és nem nyomja a kislábujjunkat vagy a tövében lévő bütyköt! Na most, álljunk teli talppal a talajra és tartsuk lent a bakancs sarkát miközben a sajátunkat megemeljük benne. Ekkor a sarok mindössze 5-10mm-t emelkedhet. Ha ennél jobban meg tudjuk emelni az azt jelenti, hogy ki fog dörzsölődni és szép nagy vízhólyagok lesznek rajta. Ráadásul a belső részt is nagyon hamar tönkre fogjuk tenni. Most már ideje lenne megtudni, hogy hogy állunk a hosszal! Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy a bakancsot szorosabbra fűzzük és belerúgunk pl. a lépcsőkorlátba (csak finoman, nem Martens-partin vagyunk!) vagy a szőnyeg ellenében próbáljuk erőteljesen csúsztatni a lábunkat, mint amikor kutyaszarba léptünk. Ez a mozzanat azért lényeges, mert így utánozni tudjuk a lejtmenetben fellépő erőket. Ha koppan a lábujjunk a bakancs orrában az baj! Mert ez hosszútávon vízhólyagokhoz, vérhólyagokhoz, durvább esetben körömgyulladáshoz fog vezetni. Ha az a modell a szíved csücske és mindenféleképpen akarod, akkor még próbálj meg másfajta fűzési módot, másik zoknit (ez még mindig olcsóbb), másik méretet vagy muszáj lesz másik modellt választanod. Ha végre boldogságban úszva hazaviszed az új kincsedet szánj rá időt, hogy betörd azt, mielőtt nekivágnál a végtelen vadonnak. Erre eleinte a ház körüli mászkálás is alkalmas vagy egy egynapos, könnyed kirándulás. Kezdjük rövidebb sétákkal és fokozatosan emeljük a menetidőt! Megkönnyíthetjük a dolgot, ha a bakancsot előtte a saját ápolószerével alaposan átkenjük, így az anyag felpuhul és a lábunk által termelt hőtől könnyebben fog hozzáidomulni. A brutálisabb kivitelek (pl. magashegyi bakancsok) amúgy is igényelnek némi időt, hogy bepuhuljanak és elkezdjék felvenni a lábunk formáját. Ugyanezek a szabályok érvényesek a már rég viselt lábbelinkre is. Ezeket amúgy is érdemes jóval a túra előtt kibányászni a gardrób aljából és felpróbálni, mert sokan nem tudják, de a lábunk mérete életkorunk előrehaladtával növekszik felnőttkorban is! Nem, nem úgy, mint pubertásként! Ez abból következik, hogy a talp íve kezd ellaposodni és ezen boltozat nélkül a láb relatív hossza növekszik. Tehát idejében ellenőrizzük le a rég hordott darabokat! A másik fontos szabály, hogy mindig igazítsuk el a bakancs nyelvét amikor befűzzük lábbelinket. Ez a magasszárúaknál különösen igaz, mert a legtöbbjükbe bele van varrva a nyelv és ez extra anyagmennyiséget eredményez a nyelv két oldalán. Simítsuk el egyenletesen, majd húzzuk meg a fűzőt, hogy rendesen a helyén tartsuk! Nagyon csúnya vörhenyt vagy akár vízhólyagot is eredményezhet a nap végére egy begyűrődött bakancsnyelv a lábszárunkon. A bakancsunk ápolásához figyelmesen olvassuk el a kezelési útmutatót! Ne akarjunk okosabbak lenni annál, aki készítette (ez jó magyar szokás)! Nem tudhatjuk, hogy milyen anyagokkal, vegyszerekkel kezelték és a "saját tuti recept" nem 100-as, hogy passzol hozzá. A régi, jóvágású bőrbakancsoknak a legjobb kényeztetés a méhviasz. Két szabályt jegyezzünk meg a kezeléshez! Az egyik, hogy a kiszáradóban lévő boksz annyit ér, mint szarnak a pofon. A másik, hogy ne kenjük azt vizes bakancsra - még nyirkosra sem! Ugyanis a benne lévő olaj, viasz vagy zsírtartalom eltömíti a bőr apró pórusait és elzárjuk a kiszáradás útját. Tehát mindig várjuk meg, hogy takarítás után a bakancs teljesen kiszáradjon és csak ezután kezdjünk a művelethez! Ne akarjuk siettetni a folyamatot! Ne szárítsuk a bakancsunkat a tábortűz közvetlen közelében vagy otthoni hőforrásnál, mert a különböző szerkezetű és vastagságú anyagok más-más ütemben fognak száradni és ez feszültséget hoz létre a csilliárdos technikában, majd szétrepeszti azt - láttam már ilyet a saját szememmel! Aztán kezdhetsz gyűjteni egy másikra!