Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Az első és legfontosabb dolog amit be kell szereznünk egy kis vadonbéli barangoláshoz, az a megfelelő lábbeli. Egy rövid túrán vagy pehelykönnyű felszereléssel még a hátizsák sem olyan meghatározó. A menedék elhanyagolható, ha nem töltjük kint az éjszakát. De minden, a Természetben eltöltött tevékenységnek meghatározó része az az alkalmatosság, amiben végigcsináljuk!

Az amerikai hadseregben már réges-régen felismerték, hogy a katona először a lábánál hal meg. Ezért mára az USA fegyveres erőinek megszámlálhatatlan márka, méret (szélesség szerint is), anyag, szín, forma és felépítés szerinti bőség áll rendelkezésére. És ha a világ egyik legkorszerűbb seregével rendelkező ország ekkora jelentőséget tulajdonít neki, akkor nekünk sem árt időt fordítani a bakancs kiválasztására! Igen, bakancs. Nem tartom ideálisnak a papucs, szandál, edző- és félcipő megoldásokat. Két okból rossz választások ezek. Az egyik, hogy túrázásunk során változó felületű, teljesen egyenetlen talajon fogunk haladni. Ebből kifolyólag nagyon lényeges, hogy a lábbeli jól tartsa a bokánkat, különben kellemetlen meglepetésben lehet részünk, távol a lakott területtől. A másik amikor hosszabb portyázásra indulunk a súlytöbblet plusz terhet fog róni a lábunkra, ezért egy stabil tartást adó és a terhelés egy részét is átvenni vagy elvezetni képes bakancs nagyban növeli a kényelmet, magabiztosabb lesz a járásunk, hosszabb távot tudunk legyűrni naponta vagy épp ugyanakkora távolság nem fáraszt ki oly mértékben. Tehát ezen számos előnyéből kiindulva semmi mást nem ajánlok a Természetben való időtöltéshez, csakis bakancsot! Napjainkban már a bakancs is - mint megannyi értéktárgyunk - végtelen forma és anyaggazdagságot mutat. Egy bakancs nem is lehet jó az összes szabadidős tevékenységhez. Viszont a bakancs befektetés! Minden egyes lépéssel kapcsolatot teremt a talaj és közötted. Minden egyes viselésekor kihat a lábadra, a kényelemérzetedre, az állóképességedre. Tehát nagyon körültekintően válasszuk ki, törjük be, hordjuk, takarítsuk meg minden túra után és ápoljuk a javasolt szerekkel, hogy hosszú ideig örömünket lelhessük benne! Jó tudni, hogy sok csilli-villi tulajdonsága mellett a bakancs súlya az egyik legmeghatározóbb adat. Általánosságban elmondható, hogy energiafelhasználás szempontjából minden egyes pound (0,4536kg) a bakancs súlyából annyit jelent, mintha 5 pounds-ot (2,2679kg) hozzáadnánk a hátizsák súlyához. Vagyis egy pár magashegyi túrához kifejlesztett 2kg-os bakancs kb. olyan, mintha 10kg plusz lenne a hátizsákunkban. Számold csak ki! Ezerszer és ezerszer felemeled a lábad a túra során egy nap. Ez rengeteg energiát emészt fel. Ebből kiindulva, amikor bakancsot keresel a vándorlásaidhoz, válaszd a legkönnyebbet, ami találkozik az elvárásaiddal! Az elvárásaidat pedig - ha józan paraszti ésszel gondolkodsz - a szabadban művelt tevékenységed fogja meghatározni. Vagyis, amennyiben a Magas-Tátrában akarsz eltölteni egy hetet, 20-30 kilóval a hátadon, akkor valami masszívra lesz szükséged, ami természetesen nem lesz pihekönnyű. De, ha csak egy pár napos hazai ceremóniára indulsz, 15-18kg-mal, akkor elég lesz egy félmagasszárú változat, ami épphogy boka fölé ér. A súlyt kivesézve majd mindenki vízálló bakancsot akar. Na pubik! VÍZÁLLÓ BAKANCS NEM LÉTEZIK!!! VÍZÁLLÓ A GUMICSIZMA MEG A MŰANYAG LAKAT!!! A bakancs lehet vízlepergetős ideig-óráig, illetve a víz behatolását késleltethetjük különféle bevonatokkal, de teljesen meggátolni nem lehet. Az más kérdés, hogy ha vigyázol a bakancsodra, akkor nem fogsz bokáig csicsogni a vízben, de maga az anyag akkor is vesz fel valamennyi nedvességet és ha a vizes környezet sokáig fennáll, a páratartalom be fog diffundálni. Tipikus esete ennek egy esős napon, nem megfelelően előkezelt lábbeliben teljesített túra után előhúzott, fehérré és redőssé vált, nyirkos láb. A másik jelentős tényező a komfort. Ezt több dolog együttesen határozza meg. Hozzájárul a talp vastagsága, hajlékonysága, szerkezete, a felsőrészhez és annak belső kialakításhoz felhasznált anyagok, a lélegzőképesség. Nos, a talp nem csak kényelmünket szolgálja hanem ez az a felület, amin járunk. Tehát a mintázat és az anyagkeverék nagyban befolyásolni fogja a tapadást, ezzel a járásunk milyenségét, hogy az egy angol lordéra avagy egy hígfosással küszködő pingvinére fog-e hasonlítani. A mintázat akkor jó, ha a kialakított bordázat több irányba néz, ezzel mindenfelé tud támasztást adni. Sűrűsége akkor jó, ha recék között átlagosan 3-5mm van. Ennél kisebb résekkel a talp hamar el fog tömődni és elveszíti kapaszkodóképességét, a nagyobb távolság miatti kevesebb redő alapból kisebb tapadásra ad lehetőséget. Az anyagkeverék szintén jelentősen képes hatni a tapadásra. Akárcsak a Forma-1-ben: a lágyabb keverék jobban fog kemény, poros felületen (pl. egy jól kitaposott turistaösvény) és nedves körülmények között, viszont gyorsabban kopik és a sziklákat is jobban megérezzük; a keményebb keverék jobb stabilitást ad puha erdőtalajon (nem lesz olyan ingatag a járásunk, mint a puha a puhán kombinációval) vagy sziklás részen haladva nem muszáj teljes talppal fogást találnunk, elég lesz a talp egy része, hogy felkapaszkodhassunk, lassabban kopik és jobban elnyeli a pontszerű terhelést, de ez mellett elég flexibilisnek kell lennie ahhoz, hogy követni tudja a láb természetes íven átgördölű mozgását. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű?! Az én, USAF-nál rendszeresített bakancsomnak 7(!) rétegből áll össze a talpa és mindegyiknek meg van a maga feladata. Ráadásul Vibraméknál készült. Csakúgy, mint a ház árát érő Meindlömé. De, hogy miért is olyan misztifikus ez a Vibram? A következő bejegyzésből megtudhatod!

Az etalon!

folyt. köv.