Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!
Az első és legfontosabb dolog amit be kell szereznünk egy kis vadonbéli barangoláshoz, az a megfelelő lábbeli. Egy rövid túrán vagy pehelykönnyű felszereléssel még a hátizsák sem olyan meghatározó. A menedék elhanyagolható, ha nem töltjük kint az éjszakát. De minden, a Természetben eltöltött tevékenységnek meghatározó része az az alkalmatosság, amiben végigcsináljuk!
Az amerikai hadseregben már réges-régen felismerték, hogy a katona először a lábánál hal meg. Ezért mára az USA fegyveres erőinek megszámlálhatatlan márka, méret (szélesség szerint is), anyag, szín, forma és felépítés szerinti bőség áll rendelkezésére. És ha a világ egyik legkorszerűbb seregével rendelkező ország ekkora jelentőséget tulajdonít neki, akkor nekünk sem árt időt fordítani a bakancs kiválasztására! Igen, bakancs. Nem tartom ideálisnak a papucs, szandál, edző- és félcipő megoldásokat. Két okból rossz választások ezek. Az egyik, hogy túrázásunk során változó felületű, teljesen egyenetlen talajon fogunk haladni. Ebből kifolyólag nagyon lényeges, hogy a lábbeli jól tartsa a bokánkat, különben kellemetlen meglepetésben lehet részünk, távol a lakott területtől. A másik amikor hosszabb portyázásra indulunk a súlytöbblet plusz terhet fog róni a lábunkra, ezért egy stabil tartást adó és a terhelés egy részét is átvenni vagy elvezetni képes bakancs nagyban növeli a kényelmet, magabiztosabb lesz a járásunk, hosszabb távot tudunk legyűrni naponta vagy épp ugyanakkora távolság nem fáraszt ki oly mértékben. Tehát ezen számos előnyéből kiindulva semmi mást nem ajánlok a Természetben való időtöltéshez, csakis bakancsot! Napjainkban már a bakancs is - mint megannyi értéktárgyunk - végtelen forma és anyaggazdagságot mutat. Egy bakancs nem is lehet jó az összes szabadidős tevékenységhez. Viszont a bakancs befektetés! Minden egyes lépéssel kapcsolatot teremt a talaj és közötted. Minden egyes viselésekor kihat a lábadra, a kényelemérzetedre, az állóképességedre. Tehát nagyon körültekintően válasszuk ki, törjük be, hordjuk, takarítsuk meg minden túra után és ápoljuk a javasolt szerekkel, hogy hosszú ideig örömünket lelhessük benne! Jó tudni, hogy sok csilli-villi tulajdonsága mellett a bakancs súlya az egyik legmeghatározóbb adat. Általánosságban elmondható, hogy energiafelhasználás szempontjából minden egyes pound (0,4536kg) a bakancs súlyából annyit jelent, mintha 5 pounds-ot (2,2679kg) hozzáadnánk a hátizsák súlyához. Vagyis egy pár magashegyi túrához kifejlesztett 2kg-os bakancs kb. olyan, mintha 10kg plusz lenne a hátizsákunkban. Számold csak ki! Ezerszer és ezerszer felemeled a lábad a túra során egy nap. Ez rengeteg energiát emészt fel. Ebből kiindulva, amikor bakancsot keresel a vándorlásaidhoz, válaszd a legkönnyebbet, ami találkozik az elvárásaiddal! Az elvárásaidat pedig - ha józan paraszti ésszel gondolkodsz - a szabadban művelt tevékenységed fogja meghatározni. Vagyis, amennyiben a Magas-Tátrában akarsz eltölteni egy hetet, 20-30 kilóval a hátadon, akkor valami masszívra lesz szükséged, ami természetesen nem lesz pihekönnyű. De, ha csak egy pár napos hazai ceremóniára indulsz, 15-18kg-mal, akkor elég lesz egy félmagasszárú változat, ami épphogy boka fölé ér. A súlyt kivesézve majd mindenki vízálló bakancsot akar. Na pubik! VÍZÁLLÓ BAKANCS NEM LÉTEZIK!!! VÍZÁLLÓ A GUMICSIZMA MEG A MŰANYAG LAKAT!!! A bakancs lehet vízlepergetős ideig-óráig, illetve a víz behatolását késleltethetjük különféle bevonatokkal, de teljesen meggátolni nem lehet. Az más kérdés, hogy ha vigyázol a bakancsodra, akkor nem fogsz bokáig csicsogni a vízben, de maga az anyag akkor is vesz fel valamennyi nedvességet és ha a vizes környezet sokáig fennáll, a páratartalom be fog diffundálni. Tipikus esete ennek egy esős napon, nem megfelelően előkezelt lábbeliben teljesített túra után előhúzott, fehérré és redőssé vált, nyirkos láb. A másik jelentős tényező a komfort. Ezt több dolog együttesen határozza meg. Hozzájárul a talp vastagsága, hajlékonysága, szerkezete, a felsőrészhez és annak belső kialakításhoz felhasznált anyagok, a lélegzőképesség. Nos, a talp nem csak kényelmünket szolgálja hanem ez az a felület, amin járunk. Tehát a mintázat és az anyagkeverék nagyban befolyásolni fogja a tapadást, ezzel a járásunk milyenségét, hogy az egy angol lordéra avagy egy hígfosással küszködő pingvinére fog-e hasonlítani. A mintázat akkor jó, ha a kialakított bordázat több irányba néz, ezzel mindenfelé tud támasztást adni. Sűrűsége akkor jó, ha recék között átlagosan 3-5mm van. Ennél kisebb résekkel a talp hamar el fog tömődni és elveszíti kapaszkodóképességét, a nagyobb távolság miatti kevesebb redő alapból kisebb tapadásra ad lehetőséget. Az anyagkeverék szintén jelentősen képes hatni a tapadásra. Akárcsak a Forma-1-ben: a lágyabb keverék jobban fog kemény, poros felületen (pl. egy jól kitaposott turistaösvény) és nedves körülmények között, viszont gyorsabban kopik és a sziklákat is jobban megérezzük; a keményebb keverék jobb stabilitást ad puha erdőtalajon (nem lesz olyan ingatag a járásunk, mint a puha a puhán kombinációval) vagy sziklás részen haladva nem muszáj teljes talppal fogást találnunk, elég lesz a talp egy része, hogy felkapaszkodhassunk, lassabban kopik és jobban elnyeli a pontszerű terhelést, de ez mellett elég flexibilisnek kell lennie ahhoz, hogy követni tudja a láb természetes íven átgördölű mozgását. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű?! Az én, USAF-nál rendszeresített bakancsomnak 7(!) rétegből áll össze a talpa és mindegyiknek meg van a maga feladata. Ráadásul Vibraméknál készült. Csakúgy, mint a ház árát érő Meindlömé. De, hogy miért is olyan misztifikus ez a Vibram? A következő bejegyzésből megtudhatod!
Az etalon!
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hunma 2011.12.30. 23:41:58
Sajnos a túrabakancsom felső része megadta magát.(nem volt valami nagy szám,Quechua). Így most egy új baki vásárlása előtt állok.Az lenne a kérdésem, hogy mit gondolsz a Hanwag bakancsokról.Ezek közül is 3 modellről kérném ki a véleményed.
A Yukon,az Alaska gtx illetve a Tatra gtx.
www.hanwag.de/schuh-kategorie.php?cat_id=4
Az elképzelés egy B ill. B/C kategóriás bakancs.De a hazai terepviszonyokra is jónak kellene lennie(teljesítménytúrák, alacsony súly). A Tatra lenne talán a legideálisabb, de tervezek egy két magashegyi hágóvasas túrát is és nem tudom mennyire használható ez a modell ilyesmire.
Don't Panic, Stay Calm 2011.12.31. 01:24:32
A német minőség jó pont. Jó, persze nem veheti fel a harcot a Meindl-lel. A Meindl család 1683 óta foglalkozik lábbelik gyártásával és a mai napig nincs több 200 munkásnál a gyárban. Sok dolog napjainkig is manufakturális módszerekkel készül. Csúcskategória! Nekem egy Meindl Island Pro-m van. B/C kategóriás. Azért mondtam el mindezt, mert a Hanwag nem egy modelje árban közelít a Meindl-éhez (Oké az 50-55.000Ft még mindig nem 70.000!)
Na, de hogy a három általad említett bakancsról is ejtsek pár szót részletesen: A Yukon jó. Árban is és az azért nyújtott minőségben is. Azonban a gyári talpbetétet szinte mindenki kicseréli benne valami jobb fajtára. A másik dolog, hogy sarokban keskeny. Ez nem gond, ha keskeny a sarkad, akkor jó támasztást fog adni. Amennyiben nem igazán keskeny a lábad ezen része, akkor számíthatsz arra, hogy szétdörzsöli és az első nap végére meghalsz.
Az Alaska GTX magyar viszonyokra merev lesz (ez jó választás a hágóvasas túrákhoz és a Tátrában). Csakúgy, mint az én Meindl-öm lenne. Ráadásul nedves viszonyok között egy kissé csúszósabb néhány versenytársával szemben.
A Tatra GTX valóban talán a legjobb választás. Jó a súly/tartás aránya (a 41-es 760g). Az biztos, hogy ezt nem hágóvasas túrákra tervezték!
Remélem tudtam segíteni és nem csak újabb gondolatokat vetettem fel! :) De, ha így is lenne, csak írj!
hunma 2011.12.31. 11:39:02
Köszönöm a gyors és kielégítő válaszod.
Hegyekben, erdőkben és blog olvasókban gazdag és sikeres újévet kívánok.
Csak így tovább.
Hunma
Don't Panic, Stay Calm 2012.01.01. 16:30:43
Rengeteg, jó barangolást és olvasgatást, valamint sikerekben gazdag új évet kívánok én is neked!
Köszönöm és remélem, hogy úgy lesz!
philostam 2013.02.19. 15:08:26
Alaska elõnye viszont hogy a talp miatt érezhetõen könnyebben, lendületesebben lehet vele menni (ezért magyarba is jó szerintem a keménysége ellenére). A gördülõ talp a Banksben pl. hatástalan mert hajlik. Az Alaskában nem kamu, kiváncsi lennék egy energiatáblázatra hogy a Meindbe mennyivel több energiát trappolsz bele. Amugy meg orvosi tény már hogy a gördülõtalp az anatómiailag megfelelõ.
Vizállóság: nyavajgás helyett vegyünk biciklis kamáslit, talán befülled, oké, de égszakadás földindulás esetén és télen ez nem nagyon érdekel mert nélküle még vizesebb lenne.
Don't Panic, Stay Calm 2013.02.20. 19:15:24
A gördülőtalppal nem is az energiafelhasználás a bajom. Hanem az, hogy átveszi a láb izmainak a szerepének nagy részét. Már így is el vagyunk tunyulva. Sokan, akik átváltottak a Vibram ötujjasára pl. arról számoltak be, hogy nem egyszer akár egy hónapig is szokni kellett a terepen való sétálást az új fajta cipőben, mert annyira renyhék az átlag ember - de még a rendszeresen túrázók - lábizületei, ínszalagjai és izmai. Ellenben utána baromira élvezték a kalandozásokat a megerősödött lábbal és a szabadság érzetével párosulva.
philostam 2013.02.20. 20:54:40
Bizony tökfej voltam kimentem vele futni és annyira élvezetes volt hogy rögtön teljes egy órákat futottam, egy hétre rá futás közben valami gebasz történt és egy évig nem is használhattam (fél évre rá megpróbáltam de már 10 perc után gebasz), meg ha lábujjhegyre állok még most is furcsa érzésem van, mintha a nagy vastag ín felmondaná a szolgálatot.
Túrázni vele egyébként nagy élmény de túlságosan figyelni kell a legkisebb kövekre is, zsákkal önkinzás. Tábori papucs helyett használom. De a kora hajnali kvázi mezítlábas futás baromira hiányzik. Hallottam hogy vannak akik through hikeot csinálnak vele: fogalmam sincs hogyan.
Szóval igazad van, DE a hagyomànyos bakancsokkal nem a megfelelõ izmokkal járunk, ez a baj. Mintegy trappolunk velük, elõrelenditjük, lépünk, míg a rendes járás sokkal folyékonyabb, táncosabb, hogy ugy mondjam. A gördülõ cipõtalp, nem èn mondom hanem az anatómusok, a második legjobb megoldás a mezítlábas járás után, ha a kemény talp nem elkerülhetõ. (Egyenetlen talajon persze nem tul nagy az elõny.)
Don't Panic, Stay Calm 2013.02.20. 21:48:15
Thru-hike-ot fogalmam sincs hogyan lehet vele kibírni. Talán ha ultralightosan nyomod és rövid távok vannak betervezve az egyes kaja- meg vízvételek között. Egyébként ezért nem vettem én sem, mert én amolyan "katonai túrákat" nyomok le, hogy 30-50km egy-egy nap és 20-30 kiló a hátamon. Sokszor 2-3 napig sem megyek civilizáció közelébe. Ilyen terheléssel lehetetlen volna használni.
Értem, hogy mit akarsz ezzel mondani. Az ösvényen azonban szükséged van rá, mert kell a bokának az extra támasztás illetve a maszályok - akiknek a mozgása alapján tervezve vannak az MBT cipők - nem cipelnek folyamatosan 20 kiló pluszt a hátukon. Városban, napi használatban azonban valóban serkenti a vázizomzat működését és jótékony hatással van az izületekre is ez a fajta cipő. Ám ezt úgy éri el, hogy a cipőtalp formája és anyaga folyamatos egyensúlyozásra ösztönzi a testet. Azonban a tesztekben egy szó sem esik magának a lábfejnek az izmairól illetve a talp járás közbeni természetes mozgásáról, hajlásáról. Erre akartam kilyukadni, hogy azt kevésbé mozdítja elő illetve részben át is veszi. Igaz ez a link inkább a futásról szól, de jól mutatja be a cipős mozgást és a valódi afrikai mezítlábas vadászok futási technikáját: www.youtube.com/watch?v=7jrnj-7YKZE&NR=1&feature=endscreen
Erre egyébként Cody Lundin is hivatkozott, aki több, mint 20 éve él az arizónai sivatagban primitív életformát lábbelik nélkül, hogy ilyen esetben teljes másként kezdesz el járni és a saroklandolásos technika helyett a videóban bemutatott párnázott résszel fogsz először talajt és az izmok, izületek, inak flexibilitásából következően sokkal jobban elnyelődik a becsapódási energia, mint a pontszerű és merev sarokkal érkezés esetében.
philostam 2013.02.21. 11:07:28
Még ehhez tapasztalatból is annyit hogy nemcsak a lábfej, de az egész test máshogy mozog, profi futócipõvel valahogy bele kell magam erõltetni a futó mozgássorozatba, ezzel meg mint az afrikai vadász szinte magától megy az ember. Nem vagyok futómániás és az egy órát mindig nyögvenyelve futottam ki (részben unalom miatt), nem úgy barefoot. Túrázásnál néha egy-egy órára szoktam erdôs talajon hasítani vele, csak a mogyoróra kell figyelni a földön... (bár fakírüzemmódban móka egyébként).
hunma 2013.04.30. 17:35:09
www.gearmag.hu/meindl-engadin-men-mfs-turabakancs-bakancs
Nagyon kényelmes volt elsőre. Kicsit szélesebb a lábfej elülső részénél mint az Island. Egy hibát elkövettem, mikor elkezdtem betörni, mégpedig azt, hogy nem waxoltam le rögtön az első próba előtt. Félreértés ne essék, a gyári impregnálás hibátlan. Egyszerűen nem egyformán tört be a két baki. Az egyiken a bőr szinte teljesen sima maradt, míg a másikon eléggé meggyűrődött és féltem ,hogy elkezd felrepedni. Végül beszereztem a gyártó által javasolt waxot és jól bekentem. Kb most tartok ott, hogy egyformán néznek ki a bakancsok.
Egy kivetnivalóm azonban mégis van a bakancsban. A TALPBETÉT. Kb 20km után már nehéz emelgetni a lábaimat és egy enyhe trappolásba megy át a járásom(ez betudható annak is, hogy eddig kb, egy fele ilyen nehéz bakancsban túráztam), és elkezd fájni az egész talpam. A sarokcsillapítás nem az igazi, úgyhogy egy jól csillapító talpbetéttel kellett megoldani ezt a problémát.
Don't Panic, Stay Calm 2013.04.30. 21:25:37
A kommented másik részére mielőtt válaszolnék, azt meg kell kérdeznem, hogy hol használod? Itthoni terepen?
hunma 2013.04.30. 22:37:01
Eddig a téli túráimon használtam idehaza (a magashegyi túrák nyáron jönnek). Miután betörtem kényelmes volt benne a járás, de nagyon fárasztó is egyben hosszú távon (súly). Tudom hogy elsősorban nehéz, nagy szintemelkedésű túrákhoz tervezték, ahol legtöbbször nem mennek az emberek napi 30 km-nél többet. Ezt belátva nemrég beszereztem egy könnyű középmagas szárú The North Face Vindicater Mid 2 GTX bakit is. Ebben túrázik itthon tavasztól őszig.
Don't Panic, Stay Calm 2013.05.01. 14:03:21
www.terrang.fr/marque/lowa/zephyr-gtx-mid-tf.html
Még mindig lehet lecserélési alap, mert az új talpszerkezet nagyobb oldalstabilitást ad egyenetlen terepen, ugyanolyan súly mellett!
ljubityel 2016.06.02. 11:31:14
wandrerdenker · http://zarathustra-nietzsche.blog.hu/ 2016.06.07. 18:45:00
Lassan kell felfuttatni a lábadat persze a hegyre. Sima low középhegyi túraCIPŐ-ben menni, néha fivefingers-re cserélve, pihenőknél mezítláb bolondozni. Így szépen lassan szokni a talajt, a boka erősödik, és az agyadban megképződnek az ösztönös balansz-reakciók, amik azonnal meggátolják a bokaficamot, ha veszély van. Szabály, hogy ha elfáradt a lábad, NEM szabad tovább menni, akkor már tényleg bakancs kéne.
Egyébként viszont a nehéz bakancs elmebetegség. A súly kifejezhetetlenül nagy hátrány. Egyszer mentem úgy, hogy egy 800 grammos mid-bakancsban mentem, de vittem egy North Face terepfutócipőt is. Nagy nehezen feltrappoltam félig, de akkora böhöm nagy súly volt a lábamon, hogy lecseréltem. Onnantól szinte szárnyalás-érzés, hiába volt a zsákomon aztán a másfél kilós láb-hodály.
Bízz a lábadban, ha kellően edzett. Felfelé nulla a veszély, akár mezítláb is mehetsz; lefelé kell nagyon figyelni, néha akrobatikázni. A lépteid táncosabbak lesznek, jobban egybeforrsz a talajjal, az agyad éberebb lesz, természetesebb, nem pedig böszme katonaként trappolsz a hülye bakancsodban, névleg büszkén róva a kilómétereket, a fogaid közt meg anyázva a fáradtságtól meg a lábfájástól.
Megjegyzem, több bakancsom is van, hanwag, meindl; mid bakancsban rendre megroggyant a bokám, túracipőben csak egyszer, mikor kerítésen léptem át.
wandrerdenker · http://zarathustra-nietzsche.blog.hu/ 2016.06.07. 19:01:48
Jobbra-balra fordítva a lábaidat tudsz ugrálni, erősítve a bokát, balanszot; és remek edzése az egész testnek, az ún. hyperarch-mechanizmuson át a háton át a vállakig.
A hyperarch mechanizmus a láb elülső részét az achilles-ínnal az egész lábon át a gluteusszal összekötő rugozó rendszer: képzeld magad elé a kosárlabdázót, ahogy elrugaszkodik dobni. Ez a rendszer aktív a forefoot-futás során, és a törzsi emberek és a gyermekek midfoot-járása során is.
A gyerek megkapja a sarkas cipőt, és mikor megszidják, hogy csoszog, átvált heel strike-ra, és ezzel oda a hyperarch-mechanizmus. Mivel a bakancsban fixen van a boka, nem lehet vele kis korrekcióval mid-strike-ot elérni, mint egy túracipővel.
Ezért hal meg a katona a lábánál először, annak ellenére, hogy évmilliókon át egész nap jártunk, sőt futottunk - még az is lehet, hogy futva éltünk, mint a farkas-hordák űzve a vadat, miközben az asszonyok is futottak a gyerekkel a nyakukban. De miután letelepedtünk, a férfiak azután is egész nap futottak.
A katona sosem a saját fejlődéséért harcol, ezért mindig kontár marad a test és úgy általában az ember dolgaiban. Mivel azonban nincs többé ügy vagy haza, amiért harcolhatnál, a katona ideje lejárt, és a harcos típusa a vándor-gondolkodó típusában megy tovább.
Íme, az új ugrálókötelesség!
Larry Fondue 2018.01.20. 20:23:27