Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A sok fejtágítás után posztolnom kell egy projektről, mert nagyon szezonja van. Szikrázó napsütés és 20 fok körüli időjárás nyomja a vészcsengőt a fejemben, hogy itt az ideje kivágtázni a vadonba és bozótmíveskedni egyet! Ehhez kell a Laplander. Annak meg egy jó tok. Ami ugye hiánycikk! Nem nálam. ;) Sőt! A beszerzett darabot még fel is tunningoltam. Íme!

Nos, kezdjük azzal, hogy a Bahco Laplander összecsukható fűrész véleményem szerint a világ legjobb darabja kategóriájában. Akinek megy az angol, az Brian's Backpacking blogján olvashat bővebben a jószágról. Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy a gyár nem mellékel tokot a kicsikéhez. Beszerezni meg egyenesen lehetetlen volt eddig. Már éppen azon gondolkodtam hideg, téli estéken, hogy varrok egyet neki, amikor végre az egyik angol cégnek leesett a tantusz és egy igen masszív Cordura anyagból elkezdték gyártatni. A különösen jó része a dolognak, hogy kevesebb, mint 5Ł-ért megrendelheted Kitmonster-től. Amikor a tok megérkezett rögtön bele is próbáltam a Laplanderemet és remekül passzolt bele. A tok hátulján egy igen nagy befogadóképességű bújtató található, amin a legszélesebb bevetési övek is átférnek. Egy bajom volt csak ezzel a megoldással: nem volt elég. Többféle variációra vágytam. Abból kiindulva, hogy amíg az ember kiér a terepre lehessen a hátizsákhoz rögzíteni vagy, hogy ne kelljen az övet kicsatolni és fűzögetni vagy ha épp csak egy karabínerrel akarom magamra netán a hátizsákra rögzíteni, akkor az is megoldható legyen, stb. Szóval előbányásztam a szekrény aljából az 5 méternyi 1050-es ballisztikai nylonból készült 1"-es foliage green pántomat és elkezdtem agyalni. Közben rendeltem az ebayen ITW-nexus D-gyűrűket és erős Prym patentokat. Előkotortam a #V69-es (T70) spulnit is, amit még tavaly rendeltem Amerikából. Ez az a cérna, amit a legtöbb, nagy, felszerelést gyártó cég használ odakint. Ezek után elkezdtem méricskélni. Mivel a Laplander még becsukva is elég hosszú darab, arra a következtetésre jutottam, hogy a legcélszerűbb és egyben a legegyszerűbb megoldás az ha egyetlen pántdarabbal függőlegesen merevítem ki a tokot. A meglévő övbújtatót át kellett ugrani ezért a hátizsákom oldalán található PALS rendszerből három pánt átfogására képes hosszúságot mértem le. Plusz rászámoltam a levarrásokat, a patentnak a helyét és a D-gyűrűnek való visszahajtást. Így jutottam el oda, hogy a pántból egy 19cm hosszú darabot vágtam le. A végeit finoman megolvasztottam gyertya felett, hogy a szálak ne rojtolódjanak tovább. Megérkeztek az ITW D-gyűrűk és a német patentek is a postával. Tehát el lehetett kezdeni a projektet.

1. Kép: A kellékek: maga a tok; az 1" széles, 19cm hosszú nylon pánt; a T70-es nylon cérna; Prym rozsdamentes patentok; ITW D-gyűrűk. A felhasznált szerszámokat nem fotóztam. Azonban szükséged lesz egy kisebb kalapácsra (1kg-os) és egy erős kárpitos tűre vagy ipari varrógépre. A patent felrögzítéséhez nélkülözhetetlen szerszámokat a csomagolás tartalmazza!

2. Kép: Mivel nincs fölös 2.000€-m egy ipari Singerre, így az összes varrás kézzel készült és duplasoros! Egyébként a Cordurát nem túl sok soron meghajtva vagy ha nem sok réteget kell egymáshoz varrni, akkor szépen lehet dolgozni vele. Ráadásul kézzel is egyenletes öltéseket lehet létrehozni, mert a vastag Cordura-szálak jól megvezetik a szemet. Én pl. három szálanként tettem egy öltést.

3. Kép: Egy közeli a pánt végéről, az ITW D-gyűrű rögzítése után. 2 cm-t hajtottam vissza. Ez képezi a D-gyűrű hurokját. Jól látható a képen, hogy milyen szép, egyenletesen lehetett varrni a Cordurát. Mindössze 10 percet vett igénybe. Addig szólt egy kis rock 'n' roll.

4. Kép: Ezek után beletettem a Laplandert a tokba és lezártam azt. Majd kimértem, hogy milyen magasan varrjam a pántot a tokhoz. A téglalap alakú varrás közel egy hüvelyk széles és fél hüvelyk hosszú. Szintén duplasoros. Ez már egy kicsit több időt vett igénybe, de még így sem volt vészes (még több rock 'n' roll). A cérna végeit elkötöttem és összeolvasztottam, hogy biztosan ne tudjon kirojtolódni a varrás miközben használatkor dörzsölődik ruhának vagy más tárgyaknak.

5. Kép: Total plan a tokról mielőtt a Prym patent a helyére került volna. A pánt alján már látszik a helye. Meg kell, hogy mondjam a Cordura kilyukasztása jelentette a legnagyobb kihívást. Először a patentokkal érkező lyukasztót használtam, de az meg sem kottyant az 1050-es ballisztikai nylonnak. Ezután előkerült a kézi készítésű, rozsdamentes lyukasztó-készlet. De még az is nagyon küzdött vele, hogy szép szabályos lyukat metszen ki a katonai alkalmazásra készült, brutális anyagból. Amikor az anyag felét már átvágtam - több másodpercnyi masszív püfölés után - az anyag kezdett volna rojtolódni, amit nagyon nem akartam. Ekkor került elő a gyertya és a Leatherman fogóm ismét. A multitoollal a gyertya lángja fölé tartottam a lyukasztót és tűzforróra melegítettem, majd belenyomtam a már kijelölt körbe. Na, így végre kaptam egy szép, szabályosan kimetszett kört. Ezt megcsináltam a tokkal is. Azzal könnyebben ment, mert az vastagabb ugyan, de valami egyszerűbb nylon. Annyit kellet csak tennem, hogy a tokba becsúsztattam egy vastag műanyagkorongot a kilyukasztani szánt hely alá, hogy nehogy a tok másik oldalában is kárt tegyek a forró lyukasztóval. Miután mindkét helyen meglettek a lyukak még egy gyors olvasztás a lyuk szélein gyertyával és jöhettek a patent darabjai.

6. Kép: A patenthoz mellékelt útmutató és segédeszközök jó német módra igen részletesek, egyszerűek és könnyedén használhatóak. A végeredmény a fenti képen jól látható! Minden szépen ül. Tiszta, gyors munka. Annyit megjegyeznék, hogy a kalapálást végezzük finoman! Nem kell agyonverni a patentot! Pár közepesen erős ütés után nézzük meg, hogy a patentszem két darabja rendesen össze lett-e dolgozva, jól ülnek-e az anyagban. Ha még egy picikét lötyögős, akkor adjunk neki néhány apró koppintást és kész.

7. Kép: A patent bekapcsolt állapotban. Így néz ki a kész darab. Nagyon egyszerű, gyors munka. Mégis ezzel az apró kiegészítéssel teljesen új dimenziók nyílnak meg a tok rögzítési, hordási lehetőségei előtt. A beruházás filléres dolog volt. Időben mondjuk azt, hogy egy hétvégén a reggeli kávé után nekifogva ebédkor már lehet büszkélkedni vele anyának az ebédlőasztalnál. Aztán meg a haveroknak bozótmíveskedés közben. A színeket szándékosan kevertem, mert ugye a Természetben sincs teljesen homogén környezet. Ha valaki betegesen vágyik a katonásan egysíkú verzióra, akkor annak rendelnie kell olive drab pántot ás fekete D-gyűrűt. Bár a Kitmonster tok nem kimondottan olive drab. Inkább fenyőzöldbe hajlik. Tehát lehet egyszerűbb Cordurát rendelni és megvarrni magát a tokot is. Egyébként egy baromi egyszerű szabásminta alapján készült. Mindössze egy 3 hüvelyk széles (kb. 7,5cm) és 22,5 hüvelyk hosszú (~57cm) anyag kell hozzá, amiből 6 hüvelyket (cirka 15cm) felhajtunk és hozzávarrunk a hátlapot képező részhez a szélein.

8. Kép: A kész tok a BDS Tactical hátizsákom PALS pántjaira felfűzve. A kép csak szemléltetés képpen készült, hogy ha okosan méretezzük a pánt hosszát, akkor bármilyen hátizsákra felrögzíthetjük, amin találhatunk pár sor PALS-t.

9.Kép: Még egy közeli. megint csak szemléltetés gyanánt, hogy karabínerrel is milyen jól dolgozik a feltunningolt tok és így már valóban végtelen a felcsatolhatóságok száma! Végre van a Laplanderemnek tokja és úgy hordhatom, ahogyan csak szeretném! :)

Aki még ennél is brutálisabb darabot szeretne a Laplanderének, annak ajánlom Exploriment blogjának áttanulmányozását!

Annyit megjegyeznék a végére, hogy ha újrakezdeném a projektet, akkor a pánt patent felőli végét nem csak simán elolvasztanám, hanem ott is hagynék a szükséges méretre kb. 4 centit, azt félbehajtanám és levarrnám, úgy ahogy azt a pánt másik végén tettem a D-gyűrűnek. Csak épp anélkül. Így könnyebben lehetne nyitni a patentszemet - mert ez a német cucc nagyon masszívan jár! Kesztyűben is egyszerűbb lenne az oldás. És az anyag vége sem válna viseletessé idejekorán.