Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A tömeggyilkos neve: Hypothermia.

Mindannyian kívülről fújjuk, hogy mi történt a jégkorszakban. Sokan rábasztak. De! Ha azt gondolod, hogy ez csak ilyen extrém körülmények között fordulhat elő vagy a sarkkörök közelében, akkor fel kell, hogy homályosítsalak a kontinentális éghajlaton sokkal gyakoribb az előfordulása eme alattomos jószágnak. Ugyanis az emberek azt gondolják, hogy kihűlni, csonttá fagyni leginkább a szibériai típusú helyeken lehet. Na, akkor mutatok egy kisfilmet és utána folytatjuk!

Nos, aki nem tudna angolul, azoknak a főbb adatok: 10mph szél, +8 fok, másfél óra telik el, Dany maghőmérséklete mindössze 2 fokot esik (37-ről 35-re) és máris az 51 helyett mindössze 10-szer tudja ökölbe szorítani a kezét! Ezek után azt hiszem érthető mi adja a veszélyességét ennek a Hipotermia nevű fenevadnak és miért is tartják számon a három gyilkos között. Akkor nézzük meg hogyan is alakul ki, mik a korai tünetei, miről ismerhetjük fel és hova vezet, ha nem teszünk ellene semmit időben.

Bármilyen külső hőváltozás először a bőrt éri. Ennek megfelelően hideg hatására érösszehúzódás jön létre, majd szervezetünk fokozott hőtermelésbe kezd. Az összehúzódott erekben megnövekszik a vérnyomás, a bőr kipirul. Mivel a gyorsabb vérkeringés mellett a szűkebb erekben nem tökéletes a szállított anyagok leadása, így oxigén- és tápanyaghiány jön létre a sejtekben. A végtagokban a maghőmérséklet eleve alacsonyabb, ezért a tünetek elsőként itt figyelhetőek meg. Az erek szűkítése mellett testünk izommunkába kezd. Első jelei ennek a "libabőr" és a remegés. Az izommunkával anyagcsere-növekedés is észlelhető. Csakhogy a megnövekedett izomösszehúzódások révén fokozódik a köpenybe áramló vér mennyisége, s ezzel nő a test hőleadása. Emiatt a test belsejébe visszaáramló hűvös vér hűti a maghőmérsékletet. A hipotalamuszban levő hőszabályozó központ ezt érzékeli, s fenntartja a didergést. Vagyis az események felgyorsulnak. A folyamat érinti a tüdőt is, ami az oxigénhiányos területekről érkező riasztás miatt emeli a légzésszámot. Amennyiben ez nem elegendő válasz a szervezet részéről, megkezdődik a végtagok periférikus ereinek lezárása, a vércentralizáció. Ez miatt a bőr hajszálereiben tovább nő az oxigénhiány, ami 25 fokos bőr hőmérsékletnél annak szederjességét idézi elő. A lehűlő végtagokban a vér besűrűsödik, viszkozitása növekszik. Ez vérrögök képződését idézheti elő. A remegés, reszketés kiegészül végtagfájdalmakkal, ami ügyetlenséget okoz és az érintett személy nyugtalanná válik. Itt még mindig csak 1-2 fokos maghőmérséklet esésről beszélünk. Ha a külső hatás továbbra sem szűnik meg, a szervezet kimerül és kezdődik a második fázis. 34 °C-os testhőmérséklettől lefelé az izomremegés leáll és az oxigén valamint a tápanyaghiány miatt a vázizomzat merevvé válik. Ha a bőr hőmérséklete 15 fok alá csökken, akkor rózsaszínűvé válik. Úgy tűnik, mintha jól el lenne látva oxigénnel. Eddigre azonban már végbemennek a szövetkárosodások a nem kielégítő vérkeringés, a kiserek trombózisa és a fagyás miatt. Az érintett a kimerültségtől bágyadttá, aluszékonnyá válik, beszéde elmosódott lesz. A vércentralizáció és az elégtelen keringés miatt az oxigénhiányos állapot az egész testre kezd kiterjedni. Ez érzékcsalódásokat okoz. Az érintett személy jóllehet még felébreszthető, már csak az erős ingerekre reagál. A pulzus- és légzésszám ritkul, felületessé válik. A lassuló légzés tovább fokozza az izmok oxigénhiányát - ez vonatkozik a szívre is -, ezért és a besűrűsödött vér miatt - amit nehezebben tud keringtetni - a vérnyomás csökken, ritmuszavarok lépnek fel. A hipotermiás személy egyre rövidebb időszakokra van magánál és a teljes érdeklődését már akkor sem nyeri vissza. A maghőmérséklet további csökkenésével bekövetkezik a Sopor (mély öntudatlanság, kábulat), a pulzus szám 60 alá csökken (Bradycardia). Belépünk a harmadik fázisba. +27 °C – +22 °C-ig terjedő testhőmérséklet esetén beáll a tetszhalál. Az érintett mély eszméletlenségbe zuhan, erős ingerekre sem reagál (Koma = teljes öntudatlanság állapota). A védőreflexek (szemhéj) kihunynak, a pupillák reakciója fényre nehézkessé, lomhává válik, vagy többé már nem észlelhető. A légzés és a vérkeringés már erősen behatárolódtak, reflexek (térd, gerincoszlop, talp) nem érzékelhetők, a pulzus nem tapintható, a légzés alig felismerhető, az izomzat petyhüdt, bénulást mutat. 20 fok környékén a pupillák kitágulnak, a keringés összeomlik és kamrafibrilláció következtében beáll a halál.

folyt.köv.