Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A különböző rétegek és azok feladatának megismerése után érdemes átnézni bővebben, hogy hogyan és mi ellen is kell védeniük. Máskülönben még mindig választhatunk rossz megoldásokat a nehezen megszerzett pénzünkért, ami aztán sok bosszúsághoz fog vezetni odakint. Szélsőséges esetben akár komoly problémákhoz is.

Nos, kezdjük a mindenki számára legegyszerűbbel - mégis oly sokszor elcseszett tulajdonsággal - és ami minden rétegre igaz: a szín! Alapigazság, hogy hideg időjárásban sötétebb színek közül kellene válogatnunk, amik a fénytörés törvénye miatt jobban szívják magukba a gyenge kis napsütés erejét. Meleg időjárásban viszont inkább a világosabb árnyalatokat kell előnyben részesítenünk, hogy a részleges fényvisszaveréssel csökkentsük a túlhevülés kockázatát. Ettől függetlenül a következő színekből érdemes válogatnia egy igazi természetbarátnak, hogy minél kevésbé rémiszgesse a helyi élővilágot - már ha tud nesztelenül közlekedni! Ezek hótakaró nélküli hidegben a grafit és egyéb sötétszürke árnyalatok (sziklák, bükkfa törzse), sötétbarna (pl. gesztenyebarna), vörösesbarna (tűlelvelű erdőkben a fatörzsekhez hasonló szín, mivel ott kevés az aljnövényzet), khaki, sötétzöld (leginkább fenyőzöld, vadászzöld, olive drab, ranger green). Ezektől a sötétebb árnyalatoktól haladhatunk a fakóbb szürkégig, homokszínekig és világoszöld, de nem élénk árnyalatokig (mint pl. az amcsi, katonai Foliage Green). A lényeg, hogy úgy válogassunk a földszínekből, fás jellegű színekből és lombzöld árnyalatokból, hogy mi még komfortosan érezzük magunkat, de ne lógjunk ki túlságosan abból a környezetből, ahova készülünk. Érdemes az alapján összeválogatni ruhatárunkat, hogy mikor és hova járunk a legtöbbet kalandozni. A feketét hagyjuk meg a kommandósoknak, a terepszínűekből pedig óvatosan válogassunk, mert a vadászok még rapsicnek nézhetnek, az adott országban rendszerben lévő katonai rejtőszínek miatt pedig bajba kerülhetünk. A legtöbb államra igaz, hogy rendszeresített ruházatot csak rendfokozat nélkül viselhet olyan, aki nem tagja az adott fegyveres erőnek. A világ forrongóbb pontjain pedig még ígyis veszélyes lehet pl. egy amerikai Woodland camo. Sokan meglepődhettek, hogy az elején azt írtam a szín minden rétegre igaz. Gondolj bele: reggel a ponyva alól kikászálódva nem rögtön nagykabátban fogod kezdeni a napot. Viszont hideg időjárásban egy sötét színű alsónemű (trikó vagy póló, alsógatya és zokni) jobban fogja magába szívni azt a csekélyke napsütést is és melegebbnek fogod érezni a levegőt, mint vakítóan fehérben glasszálva. Aztán persze úgyis felöltözöl, ha csak nem voltak viking vagy eszkimó őseid. De, tudjuk, hogy a nap kezdete rányomja a bélyegét az ébrentöltött következő tizenpáróra hosszára a tudatalattinkban. Tehát érdemesebb így készülni!

Tovább menve a szempontok között nézzük az éghajlatot! Az éghajlat az adott terület évszakait és időjárását egész évre jellemzően meghatározza, ezért ez alapjaiban fogja megszabni az összeválogatott ruhadarabokat. Az éghajlatot, évszakokat és időjárást a hőmérséklet, a páratartalom, a légmozgások és azok intenzitása, a csapadék formája és mennyisége, valamint az UV sugárzás mértéke határozza meg. Ehhez hozzávehetjük még az ezáltal felkorbácsolt vagy szállított vizet, törmeléket és egyéb szennyeződéseket, amik nem időjárási tényezők, mégis jelentős kihívást képezhetnek.

Általánosan elmondható tény, hogy csontszáraz, forró égövi körülmények között - de még itthon is a 40 fokos nyári hőségben - jobb ha az alsónemű nem 100%-osan szintetikus, mert irritálhatja a bőrt és szépen kivörösödhet pár órán belül. A 100%-os pamut pedig azért nem jó, mert a benne tárolt izzadság fogja ugyanezt eredményezni. Ráadásul a tiszta pamut nagyon elnehezedik a nedvességtől, ami az amúgy is kimerítő környezetben csak további kedélyromlást eredményezhet. Ettől függetlenül szárai érjenek a comb harmadáig legalább, hogy az ott összeérő két bőrfelület ne egymáson dörzsölődjön! A köztes rétegek - ha egyáltalán viselünk ilyet abban a hőségben - szintén készüljenek kevert anyagból és ne legyenek nagyon passzosak, hogy segítsék a légáramlást! A külső rétegnek használt ruházat pedig jobb, ha szellős, könnyű és laza szabású, mert még egy enyhe fuvallat is kellemesen lebegtetni tudja és ez frissitőleg hat. Csak meg kell nézni a helyiek népviseletét (arab törzsek pl.)! Ilyen környezetben a ruházat tartalmazzon minél több pamutot vagy lenvászont (akár 90-100%-ban), hogy a bőrfelületről elvezetett izzadságot tárolva, azt fokozatosan tudja kipárologtatni, ne hirtelen, mint a teljesen szintetikus társai! Ezzel jobban védhetjük testünket a kiszáradástól és a hőártalmaktól. Ennek ellenére jó ha a ruhadarab tartalmaz némi szintetikus alapanyagot is (10-20%), mert az növeli a tartósságát. Kimondottan túrázásra tervezett ruházatból válasszunk a polgári daraboknál kicsit sűrűbb szövésűt. Ez azért fontos, mert a mindenütt jelenlévő finom por úgy eszi a ruhát, mint a csiszolópapír. Ráadásul a ritkább szövésű, tiszta pamuton könnyebben átjut és megül benne a szálak bolyhosabb szerkezetéből adódóan, mint a műszál, selymesebb sodratai közt. A külöböző bevonatoknak és rétegeknek ezen földrészeken nincs nagy jelentősége. Pláne hosszútávon! Ugyanis az a finomszemcsés homok nagyon gyorsan megeszi vagy eltömíti azokat a mebránokat, filmrétegeket (DWR, Gore-Tex, stb.). Ilyesfajta környezetben a tisztálkodásnak, mosásnak és ápolásnak kiemelt szerepe van. Ha víz nem is áll bőségesen rendelkezésünkre, ne feledkezzünk meg minden nap végén kiporolni a ruházatot, lábbelit és lehetőségeinkhez mérten letörölni testünket! A széles karimás fejfedő ezen éghajlaton kalandozva olyan alap dolog, mint a napi 3-5L ivóvíz!!! A széles karima csak egyik része a védelemnek. Ezenfelül jó, ha magas, szellőzőlyukakkal ellátott koronája van, hogy a hőszabályozással óvakodhassunk a napszúrástól. Tehát a baseball sapka itt nem játszik! Csikós kalap, sombrero, ausztrál vászon kalap, szalmakalapok, hogy csak egy párat mondjak a tradicionális vonalból, amikhez felépítésben hasonlót kéne viselnünk! A keresztszövéses, könnyű, kevert anyagú bozótkalapok talán a legideálisabbak, csak ne húzzuk nagyon a fejünkbe, hogy a koronában legyen hely a légcserének. Ebből is inkább válasszuk a nagy, rovarhálós szellőzőlyukakkal ellátott változatokat, mert a két aprócska lyukú nem sokat ér. Éjszakára ne feledkezzünk meg egy jó meleg gyapjú vagy egy kisebb súlyú mikrofilc pulcsiról! (A sivatagban nem ritka a fagypont körüli hőmérséklet éjszaka.)

Trópusi, szubtrópusi éghajlaton már megint teljesen más szempontok kerülnek előtérbe. Ott az állandó 95% feletti páratartalom és a rendszeresen előforduló, heves záporok még a sebgyógyulást is szinte lehetetlenné teszik. A láb állandóan csicsog a bakancsban. A test szenved a nedves, meleg levegőtől, mert nem tud párologtatni. A környezet telített. Lélegezni alig tudunk. Nagyon kimerítő egy európai ember számára. Ez maga a földi pokol. Itt semmilyen ruhadarabtól ne várjunk csodát! Nem hiába az esőerdőkben lakó népek nem is viselnek nagyon semmit. Még lábbelit is ritkán! Tapad bele a sár, belefolyik a víz, aztán a lábad kipálik, belecuppan a dagonyába és az úgy fogja, akár egy medvecsapda. A növényzet tüskéi mindenféle ruhaneműn áthatolnak, szúrnak, karistolnak. Ilyen éghajlaton a javarészt mesterséges szálakból készült ruházat talán annyiból szerencsésebb választás, hogy kevésbé csicsog benne a víz és jobban ellenáll a sűrű aljnövényzetnek. A szaharai lenge ruhafajták itt nem jók, mert mindenbe csak beleakadnának. Viszont nagyon passzosat se válasszunk, mert a pangó izzadságtól és párától amúgy is tapadni fog rajtunk a ruha. A Gore-Tex membrán itt sem működik teljes értékkel, mert az igaz ugyan, hogy képes testünk kipárolgását átengedni a külső felére, de onnan a levegő telítettsége miatt úgysem fog elpárologni. Valamennyit azonban védhet, hogy a kinti pára ne jusson be a közrétegekbe és talán egy kissé szárazabbnak érezzük magunkat. Lábbelit csak azért érdemes viselni, hogy pihe-puha krumplicskáinkat megvédjük a hegyesebb, élesebb növényi részektől, óriáshangyáktól, rovaroktól, stb. Azt ne is várjuk, hogy a vizet kívül fogja tartani! A legtöbb amit teheünk, hogy viszünk rengeteg váltás zoknit, hintőport és törölközőt, majd ezek segítségével megpróbáljuk olyan szárazon tartani a lábunkat amennyire az csak lehetséges! Egy váltás cipő nem árt, így este a tábortűznél kiszáríthatjuk a napközben használt lábbelinket. Arra számítsunk, hogy a nagyobb részben szintetikus anyagból készült ruházat pár nap után büdösödni fog, mint atom. Hacsak nem próbáljuk felfrissíteni minden egyes hosszabb pihenő során. Próbáljunk olyan termékeket választani, amik inkább selymes felületűek, tapintásúak, semmint sprőd állagúak és lehetőleg lapos vagy rejtett varrással készültek, mert egyébként nagyon hamar ki fogják dörzsölni az ígyis nagy megpróbáltatásnak kitett bőrt. Ezenfelül kiemelkedő figyelemmel vizslassuk át a varrások, illesztések helyét! Véletlen se essenek testhajlatokba vagy térölelőbb mozdulatok során a bőrhöz feszülő részen!

A szélsőséges éghajlatokkal szemben kontinentális klímában nincs egyértelmű aranyszabály. Ott az évszakoknak és pillanatnyi időjárásnak megfelelően kell váltogatnunk ruházatunkat a minél kiválóbb teljesítmény érdekében. Hiszen kis hazánkban is nem ritkák az eső nélküli, tikkasztó nyarak, amikor simán van 40-42 fok még árnyékban is. Ilyenkor a természetes alapanyagok előnyösebbek. A műszál viszont könnyebb és gyorsabban szárad. Másfelől hamarabb büdösödik. Ettől függetlenül tavasszal és ősszel főleg a kiadós esőzések fognak gondot jelenteni. A télhez közelebbi végükkel pedig az ilyenkor hideg csapadék a ruházatba jutva óriási fenyegetést jelent. Nagyobbat, mint a trópusi monszunok. Emellett a hőingadozás is jelentős földrészünkön. Ezért van az, hogy modern hadseregek, de még az okosabb túrázója is minimum kétféle ruházatot tart: egy lazább, könnyebb, ritkább szövésű nyáriasabb réteget és egy sűrű szövésű, robusztosabb átmeneti változatot a hidegebb napokra, amit szélsőséges helyzetben kiegészít a hőtároló, valamint a szél- és vízálló réteggel. Ezen az éghajlaton a testhezállóbb szabás már jobban szóba jöhet, mint az előző kettő esetén, hiszen azért nyáron sincsen 60 fok, mint mondjuk a Szaharában július végén. Jól jöhet a 20-70%-ban jelenlévő szintetikus anyag, egy kis Spandex-szel vagy Lycra-val megspékelve és a komfortérzet miatt a maradékot pamutból fedezni. Ezzel egy egész jó általánosan használható alsóneműt kapunk. A külső rétegig haladva csökkentsük a pamut jelenlétét a minimálisan még komfortérzetet adó szintre! Mert a pamutban pangó nedvesség a Hypothermia legnagyobb szövetségese! Természetesen nem mindenkinek a bőre bírja a 100% műszálat, ezért azt nem jelenthetem ki, hogy csak ilyenben flangálj az ösvényen. Szerencsére mára már a műszálak is óriásit fejlődtek, tehát ez kevésbé jelenthet gondot. Az viszont biztos, hogy a kinti hőmérséklet csökkenésével arányosan kell növelni a szintetikus szálak mennyiségét és a szövési sűrűséget a ruházatban! Valamint a bővebb szabásnak is egyenesen arányosan kell csökkenie ennek függvényében.

Aki nem fél egy kis mínusztól, az hideg égövi területen is barangolhat. Azonban a kihűlés veszélye itt már akkora, hogy nagyon figyelmesen kell megválogatni a ruháinkat! Amennyiben ilyen környezetben valami félresikerülne, akkor mindössze órákban mérhetjük túlélési esélyünket! Ilyen éghajlaton a pamut és lenvászon teljes mértékben felejtős! Csakis a szintetikus, a gyapjú és a tolltöltet jöhet számításba! A testünkkel érintkező felületen legyen ritkább szövésű ruházat, a még több levegő tárolása érdekében! Hiszen ezt melegítjük át és ha ezt nem tudja a szél kifújni, akkor ez tart melegen. Nem maga a ruha! Használjunk gyapjúszálakból szőtt vagy ennek hozzáadásával készült alsóneműket és aláöltözeteket! Amennyiben csökkenteni szeretnénk a ruhadarabok súlyán válogassunk a műszálas téli ruházatokból a gyapjúval szemben. Ez szintén igaz azokra, akik sajnos allergiásak a gyapjúra. Pedig a hosszú ideig méltatlanul elfeledett gyapjú az egyik legjobb természetes szigetelőanyag. A toll még jobb és klasszisokkal könnyebb, csak kényes. A másik szempont, hogy a rétegekben kifelé haladva válasszunk minél sűrűbb szövésűt, hogy a kifúvást a minimálisra csökkentsük még akkor is, amikor a szél- és vízálló réteget éppen nem viseljük! A csapadék és víz minden formáját kint kell, hogy tartsuk, mert -50°C-ban egy átázott ruha egyenlő a végrendelettel. A bent keletkezettet pedig nagyon jól kell tudnunk szabályozni és kivezetni. Máskülönben ott vagyunk, ahol a part szakad. A problémát az okozhatja, hogy ha jól beöltözve fizikai aktivitást végzünk, akkor nagyon gyorsan bemelegedhetünk. Ha viszont megállunk, akkor abban a pillanatban elkezdődik a kihűlés. Ennek elkerülésében a ruházat mindössze segíteni tud. A munka nagyobbik részét magunknak kell végezni a folyamatos odafigyeléssel és szabályozással. Mozgás közben nyissuk meg a ruházatot, csökkentsük a rétegek számát, hogy óvakodjunk a beizzadástól! Ha ez sem elég vagy nem áll módunkban, vegyünk vissza az aktivitásból! Amennyiben mégis megizzadnánk, megállva haladéktalanul vegyük le a ruháinkat, töröljük meg testünket, szabaduljunk meg az átázott ruhadarabtól és cseréljük szárazra, majd vissza az egész! Lehet, hogy mínusz harmincban nem ez lenne az első gondolatod, de hidd el nincs más választásod, ha nem akarsz rábaszarintani! Az éghajlattal együtt nézzük át az évszak és pillanatnyi időjárás főbb feltételeit, amiknek a ruha eleget kell, hogy tegyen!

Száraz, forró időben a túlhevülés jelenthet gondot. Ennek esélyét a laza szabású, világos színű, lenge, természetes alapanyagokból készült ruházat tudja csökkenteni. Amennyiben van légmozgás, az segíthet jobban érezni magunkat. Ám fel is kavarhatja az apró homokszemcséket, amik a ruházatba jutva vörösre dörzsölhetnek. Ezen felül ilyen helyeken a felhők hiánya miatt az UV sugárzás rövid időn belül ropogósra süthet bennünket, ezért csakis a hosszúszárú ruhadarabok jöhetnek számításba! Plusz a zárt lábbeli.

Nedves, meleg időben nem sok mindent lehet tenni. Csak minimalizálni lehet a kellemetlenségeket javarészt műszálas anyagokkal, amik könnyűek, gyorsabban száradnak, kevésbé tárolják a vizet, mint a pamut és jobban testalkatra szabottak, hogyha át is áznak ne lógjanak rajtunk, mint tehénen a gatya, akadályozva a mozgást. Itt a szél csak áldás lenne, de az nem jellemző. Az UV sugárzás még mindig jelentős, de a buja növénytakaró jó védelmet nyújthat ellene.

Nedves, hűvös időjárás a legnagyobb ellenségünk. A legtöbb kihűléses eset +6 és -6 °C között történik a világban! Vagyis vízelvezetős belső rétegek, jól szabályozható, zárható szellőzőrések, több réteg a még jobb szabályozás érdekében, kifelé haladva egyre sűrűbb szövés, maximális szél- és vízállóság a külső rétegen. Jó példa erre az a csoffadt Írország. A hűvös, nyirkos időjárás nem egyszer heves széllel párosul, ami még a tengervizet is felkorbácsolja és sós páraként nyomja be a partmenti területekre. Ezenfelül mivel igencsak északon fekszik a napsugarak sokkal alacsonyabb szögben esnek be. Ebből fakadóan erejük alig van (nyáron sem volt 20-25 foknál több), viszont az UV sugárzás olyan mértékű volt, hogy 1-2 óra alatt pecsenyévé sülhettél, ha nem figyeltél! A finom vízpermetet pedig állandóan nyomta be a ruhába a szél, ha nem viseltél megfelelőt.

Száraz, hűvös idő kevésbé kívánja meg a vízálló réteget, tehát a befülledés veszélye is kisebb még nagyobb aktivitás mellett is. Ezért csak a belső vízelvezetés a lényeg, az hogy a hőtároló réteg több darabból álljon a szabályozás érdekében és a legkülső réteg egyben szélálló szövésű legyen (pl. egy vékony hasított bőr kabát vagy egy vastag gyapjúing, netán -kabát). A légmozgás már jelentős lehet, azonban ez az időjárás nem okozhat gondot, mivel a száraz levegő nem olyan veszélyes, mint a vízzel telített. Az UV sugárzás ilyenkor szintén nem veszélyes és amúgy is a hűvös idő miatt hosszúszárú és -ujjú ruházatot viselsz.

Száraz, hideg időjárásban szintén az előző pontban felvázoltakra kell figyelni. Azzal a kiegészítéssel, hogy itt a hőtároló rétegnek már sokkal masszívabbnak kell lennie, jobban kell figyelni saját aktivitásunkra, valamint a külső rétegnek totálisan szélállónak kell lennie, mert ilyen időben mégha nincs is csapadék, az erős légmozgások állandó jellemzői. A szélálló rétegnek már nem elég a vastag gyapjú. UV sugárzás a tiszta, hideg időben kritikus értéket is elérhet. Leginkább a magasabban fekvő helyeken. Jobb minden végtagot takarni, kezelni.

Nedves, hideg a lehető legrosszabb kombináció. Úgy szívja ki az emberből az életerőt, hogy mire felocsúdnál már Lenin szobor vagy a tundrán. Szerencsére ebben az esetben a csapadék többnyire hó formájában jelentkezik. Azonban a ruha hajlataiban megülve az elolvad a testhőtől, majd belefagy a ruházatba. Ezt csak úgy lehet megelőzni, hogy hóesésben rendszeresen söpörjük le azt a ruhánkról, sapkánkról, kesztyűnkről, csizmánkról! Különös tekintettel a hajlatokra! Ne belefelé nyomjuk, hanem inkább rázzuk le vagy a felületre oldalirányba söpörjük! Ha ez a külső víz eleve ónos eső formájában érkezik, akkor a legjobb száraz helyre menekülni és kivárni amíg eláll, mert nincs az a ruházat, ami ilyen időjárást hosszú ideig tudjon kezelni! Amennyiben ezek a viszonyok erős széllel párosulnak, az könnyűszerrel bepréselheti a csapadékot a ruha külső rétegén és akkor akármilyen szuper tolltölteted van benne, valóban csak 1-2 órád van a végső állomásig, aminek neve: halál. Ilyen időjárásban az UV sugárzás nem jelentős, mert a csapadék felhőkből kell, hogy érkezzen, amik blokkolják az UV sugarak útját. A páratartalom azonban még a csapadék elállta után is jelentős lehet a levegőben. Tehát ne könnyelműsködjük el a dolgot: maradjon fent a szél- és vízálló réteg!

folyt. köv.