Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Az oxigénkezeléssel történő víztisztítástól sokan ódzkodnak, mondván nincs olyan hatékony, mint az erős kemikáliák. Látod? Ezért mondom, hogy minden dolog tanulmányozását és használatát úgy kell kezdeni, hogy először megértjük a lényegét, működési elvét! Ugyanis, ha az emberek tudnák, hogy az oxigénkezelés milyen alapokon nyugszik, akkor elképzelhető, hogy sokan soha többé nem is akarnának klóros csapvizet inni!

Oxigénkezelés

Ennek az eljárásnak három elterjedőben lévő változata ismeretes napjainkban. Működési elvük azonban azonos, hiszen mindegyik magára az oxigénre és annak a vízben kifejtett hatására épül. Ezek az elektromos, az oxigéndúsítás és az ózonkezeléses. Kezdjük a legegyszerűbbel, az oxigéndúsítással! Az oxigéndúsítás lényege nagyon egyszerű. Hívhatnánk levegőztetésnek, mivel az eljárás nem más, mint a víz szivattyúkon keresztül való felszippantása és nagy nyomással a levegőbe való porlasztása, ami ezután a gravitáció segítségével ismét a gyűjtőmedencébe hullik. Ez két módszerrel segít a víz kezelésésben. Egyrészt ez a fajta víz egy előszűrőn megy keresztül, vagyis a lebegő szennyeződések nagyrésze kiszűrésre kerül a levegőbe való porlasztás előtt. Ezután a Napból érkező - korábban tárgyalt - UV A és UV B sugárzás kiváló behatolási lehetőséggel rendelkezik az apró vízcseppek közé, amíg azok több méter magasságból visszahullanak a tartályba vagy a természetes vízfelületbe. Ezen idő alatt jól ki tudják fejteni csíraölő képességüket. A másik dolog amivel ez az eljárás segít a víz tisztításában az maga a levegő oxigéntartalma. Ugye vannak az aerob és az anaerob baktériumok. Mindenki tudja, hogy az ember számára nagy részben az aerob baktériumok a hasznosak és az anaerobok a "rosszfiúk". Azt is említettem már, hogyha a víz bármely tulajdonságát megváltoztatjuk, vagyis a mikroorganizmusok életfeltételét kedvezőtlenül befolyásoljuk, akkor azok nagyrészt elpusztulnak. Nos, a levegőztetéssel az anaerob baktériumok számára nagyon rossz világ köszönt be, hiszen az ő létezési feltételük pont az oxigéntől mentes közeghez kötődik. Nyáron bizonyára már sokan látták azt az eljárást, amikor tavakban épületekből (gépház) vagy folyókon hajókról permetezik a levegőbe a vizet. Ez a nyári hőségekben jellemző jelenség. Mivel ilyenkor a víz oxigéntartalma csökken és igencsak kedvez az algásodásnak illetve a kellemetlen rothasztó organizmusok (anaerob kis dögök) elszaporodásának. Ezért a posványosodás megelőzésére ezt az eljárást vetik be. Azonban az oxigén másként is képes megölni a számunkra kedvezőtlen parányi élőlényeket. Amennyiben mesterségesen előállított vagy iparilag kötött formájából könnyen felszabaduló tiszta oxigént (oxigén ionokat) tudunk a vízhez adagolni, akkor a vízben felbomló kötések által felszabaduló oxigén ugyanolyan oxidálószerként működik, mint a már tárgyalt erős kemikáliák. Csak épp azok káros maradékanyaga nélkül. A hidrogén-peroxid is ilyen elven fejti ki pusztító hatását. Használják is víztartalékok hosszútávú kezelésére. Amerikában számtalan forrás arról számol be, hogy az 55 gallonos hordókba töltött vizet hidrogén-peroxiddal vagy éppen szimpla oxigén cseppekkel kezelve 7 évig is iható maradt a víz - hűvös, sötét helyen tárolva!

Vannak azonban olyan esetek, amikor a levegőbe permetezés nem megoldható illetve drága megoldás lenne és hatékonysága nem elégíti ki a szigorú elvárásokat. Erre az eshetőségre fejlesztették ki az elektromos kezelőegységeket. Az eljárás kezdetben sók (fémek oxidáció során létrejövő vegyületei) adagolásával és elektródák vízbe merítésével hidrolízist indukált a vízben. Ilyenkor a víz, mint reakciós közeg működik és képes lebomlani ionjaira. Vagyis hidrogénre és oxigénre. A fémek sói szintén leadják oxigénmolekuláikat. A folyamat eredményeképpen egy magas töltöttségű elektrolitoldatot kapunk, amiben mind az oxigénionok, mind a fémek egy része nagy reakcióképességgel rendelkezik. Ebben a közegben minden mikroszkópikus élőlény halálos fenyegetésnek van kitéve. A fémek részben egyesülnek a víz bomlása során keletkező ionokkal, részben felfoghatóak az anód és katód elektródákkal és a vízből kivonhatóak. De, mire ez megtörténik a baktériumok, vírusok és élősködők 99%-a már elpusztult. Az elektromos víztisztítási módszereket az idő folyamán tovább fejlesztették és eleinte a keletkező új vegyületek mennyiségét próbálták csökkenteni azzal, hogy az adagolt sófajta bomlása után keletkező ionok minél nagyobb mértékben felfoghatóak legyenek az elektródákon a víz ionokkal való reakcióba lépés helyett. Mára viszont már léteznek olyan eszközök, amik egyáltalán nem igényelnek sóadagolást! Ezzel jelentősen csökkent az üzemeltetési költség valamint az utószűrés menete is változott, hiszen immár nem kell eltávolítani esetlegesen veszélyes fémvegyületeket a tisztított vízből. Természetesen a kezelést kísérő finom pezsgés jelensége máig megmaradt és ezzel jól beazonosítható az elektromos oxigénkezelés eljárása.

Ennek a módszernek van egy másik változata is, amikor az elektromosságot nem elektródák üzemeltetéséhez használják hanem ózon létrehozására. Ez az egyik legmodernebb és legkörnyezetbarátabb eljárás. Az ózon (O3) az átlagos oxigénmolekulákhoz képest egy extra oxigéniont tartalmaz, amit normál légköri nyomáson és körülmények között könnyen képes leadni. A hőmérséklet és nyomás emelésével ez az ionleadás rapid jelleget ölt. Ezzel reakcióképessége jóval magasabb, mint a stabilabb oxigénmolekuláé (O2) és egy mini atombombáéval ér fel. Az ózon a természetben csak a magaslégkörben, a Föld természetes védőpajzsában fordul elő illetve talajközelben villámlások során jön létre - a hatalmas feszültség kisülése során. Ezért érezzük a nagy nyári viharok után a levegőt olyan kristáyltisztának, szinte haraphatónak. Mivel az alacsony légkörben alapesetben nem fordul elő, ezért magas koncentrációja számos káros jelenséget eredményez. Nagy töménységben légzőszervet irritáló, halványkékes gáz. Ezenfelül a fotoszintézist is zavarja. Valamint magas oxidatív képessége miatt szinte mindenre veszélyt jelent és minden felületet öregít. Szerencsére víztisztításkor más a helyzet, mert a megengedett egészségügyi határértékek alatt operálnak vele illetve a vízben található szennyeződésekkel reakcióba lép. Tehát tiszta formájában nem éri el a vízfelszínt. Ugyanis az ózonkezelés úgy történik, hogy az elektromosságot ózonfejlesztőkhöz használják, majd az előállított ózont bevezetik a tartályok alján elhelyezett perforált csövekbe, ahonnan nagyon apró buborékok formájában elkezd a felszín felé áramolni, miközben reakcióba lép a vízben található anyagokkal, vegyületekkel. Ennek során lebomlik oxigénre és a leadott oxigénion a különböző szennyeződésekhez kötődik (oxidálja azokat). Ezzel az eljárással szinte bármit meg lehet ölni a vízben, le lehet bontani, meg lehet kötni és el lehet távolítani egy egyszerű utószűréssel. Talán a fordított ozmózisos szűrő után a leghatásosabb módszer. Az első ipari méretű alkalmazása 1906-ban kezdődött, Franciaországban. Azóta már az Amerikai Közegészségügyi hivatal is elismerte, mint hatásos élelmiszer- és vízfertőtlenítő eljárást, így alkalmazása széles körben elterjedt. Hogy miért hallunk mégsem róla sokat? Azt már mindenkinek a képzeletére bízom...én inkább a következő bejegyzésben rátérek a számunkra is alkalmazható méretű víztisztító eszközök bemutatására és kivesézésére, miután megismertük a működésük alapjait képező eljárások mindegyikét.