Túlélni a Természetben

 Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A következő víztisztítási eljárás talán a legáltalánosabb házi körülmények között és évezredek óta használt. Ez pedig a hevítés. Két típusát különböztetjük meg: a forralást és desztillálást. Mindkettő irreverzibilis denaturációt okoz. Vagyis visszafordíthatatlan fehérjekicsapódást. Ezzel pusztítja el a kórokozókat.

Tehát első bliccre a hevítés a mikroorganizmusok ellen az egyik leghatásosabb és egyben a legegyszerűbb eljárás. Azonban így a kép még korántsem teljes. Nézzük át tehát alaposan! Először is tisztázzuk, ezt az irreverzibilis denaturációt, mert úgy hangzik, mint valami lóbetegség! Pedig ez a kulcsa az egész folyamatnak. A magyarul visszafordíthatatlan fehérjekicsapódás annyit tesz, hogy a globuláris fehérjék térszerkezetének torzulása a konformációt kialakító kötések átrendeződése miatt, ami ez esetben visszafordíthatatlan. Ez így még mindig elég kínai, mi? Na, várjál megrágom! A globuláris fehérjék olyan gömbalakú (globus) dinamikus fehérjék, amiket enzimek és transzportfehérjék néven ismerünk. Tehát a sejtműködéshez elengedhetetlenek. Enélkül a sejt bedöglik. A konformáció pedig a molekula legoptimálisabb térbeli elrendeződése. Alaphelyzetben ez biztosítja a stabilitást. Dinamikus állapotban pedig a szállítandó anyag kapcsolhatóságát. Ha ezt szétbarmoljuk, akkor nincs anyagfelvétel, anyag- és jeltovábbítás és amennyiben a rombolás tovább folytatódik, akkor maga a fehérje is szétcsavarodik, felbomlik. Game over. Nos, mit csinálunk hevítéskor? Hőközlésre kerül sor. Energiát továbbítunk. Energiát, ami a rezgésszámot növeli. Ez a rezgésszám pedig ütközésekhez vezet a molekulák között. Az pedig átrendeződést eredményez. Elektromos töltések változnak meg. Kötések bomlanak fel. Molekulák esnek szét atomjaira. Az atomok tovább rezegnek, szabad ionokkal állnak össze vagy egy másik atommal, de már nem az élet fennmaradásához szükséges szabályok szerint, hanem a megváltozott energiaszintek alapján, Elkezdődik az addig stabil kolloid oldatból a kicsapódás, felborulnak a sejten belüli folyamatok és végül az egész sejt szétrobban. A nyitja ott van a dolognak, hogy megtaláljuk azt az elegendő hőmennyiséget, aminél a kórokozók sejtjei visszafordíthatatlanul károsodnak, szétrobbannak. Denaturációt természetesen nem csak hőközléssel lehet elérni. Előidézhetjük a már említett pH megváltoztatásával, ionok által, elektromossággal, UV sugárzással (amiről majd később még szó lesz), hullámokkal (ez a mikrohullámú sütő működésének alapja), de még egyszerű mechanikai behatással is. De, maradjunk a hőközlésnél! Ahhoz, hogy a víz biztonságosan fogyasztható legyen elegendő hőt kell továbbítani abba, hogy az esetlegesen jelenlévő kórokozók mindegyike elpusztuljon. Ehhez ismerni kell a mikroorganizmusok hőtűrő képességét! Ez elég tág tartományban mozog. Gombák pl. 60°C-ot sem viselik el tartósan. Az afrikai sertéspestis azonban "vígan" el van ilyen környezetben két óra hosszat is. Fagyasztott húsáruban pedig hónapokig életképes marad! A vírusokról mindenki tudja, hogy a legellenállóbb dögök és kedvezőtlen körülmények között ún. betokozódásra képesek. Ez az ami miatt minden gyanús vízforrást úgy kell kezelni, mintha a legellenálló képességűbb vírussal lenne szennyezve. A Hepatitis A példának okáért 100°C-on is majd 10 percet kibír!!! Nem egy afrikai vírusfertőzés során a kórházi ágyneműket két óra hosszat (!) főzték. Két óra hosszat! Persze itt Eboláról és hasonlókról beszélünk. De, jól szemlélteti, hogy a vírusok nem kispályások és nagy balgaság lenne lebecsülni őket! Ezek után lássuk a két hőközlési eljárást!

Forralás

A forralás azt jelenti, hogy a vizet valamilyen hőálló edénybe tesszük és a rendelkezésre álló üzemanyagot elégetve annyi hőt áramoltatunk bele, amivel eléri a forráspontját. Innentől számít az eljárás forralásnak! Tehát amikor a víz már vadul bugyog. Nem hamarabb!!! Ettől a pillanattól fogva 2 és 10 perc közöttig kell fenntartani ezt az állapotot, hogy megbizonyosodj róla: nem maradt benne semmilyen fertőző ágens. A kémiai vegyületek is többnyire lebomlanak ekkora hőbehatás alatt. Ez nem azt jelenti, hogy el lettek távolítva! Mindössze azt, hogy az esetlegesen mérgező összetett vegyületek lebomlotak alkotóelemeire. Ám, amennyiben ezek között találunk mérgezőket, mint pl. arzén, ólom és hasonlók, azok még mindig jelen vannak a vízben és ihatatlanná tehetik azt. Ezenfelül vannak olyan patogének és azok spórái, amik még a 100 fokos kezelést is kibírják, pl. Clostridium botulinum. Ezek elpustításához 120°C fölé kell vinni a víz hőmérsékletét. Ez ugye értelemszerűen csak zárt rendszerben tehető meg, ami kétlem, hogy az ösvényen caplatva bármelyikünknél is kéznél lenne. Ahhoz, hogy a forralás idejét megfelelő szinten tartsuk meg kell jegyeznünk, hogy a tengerszint feletti magasságot is számításba kell venni. Minden 300m 1 perccel növeli a forralási idő szükségességét. Tehát a Kékesen akár 13-14 percig is forrásban kellene tartani a vizet, ha teljesen bizonyosak akarunk lenni abban, hogy fertőzésmentes. Azért írtam feltételes módban, mert mindenki tudja, hogy az ottani szabad vízkészletekben nincsenek olyan kórokozók, amik ezt indokolttá tennék. A fent említett Clostridium előfordul hazánkban, viszont azzal a kis mocsokkal könnyebben is el lehet bánni. Egyrészt 4,5 pH alatti vízben és élelmiszerben kampó van őkelmének. A másik pedig, hogy nagyon, de nagyon nem bírja az oxigént. Vagyis ózonkezeléssel, oxigéndúsítással simán ki lehet nyiffantani igen-igen gyorsan.

Desztilláció

Magyarul lepárlás. Az a folamat, amikor a vizet zárt rendszerben hevítjük a gőzhalmazállapot eléréséig, majd a keletkező gőzt egy hűtőspirálon keresztül vezetve egy másik edényben fogjuk fel miután visszaalakult folyékony halmazállapotúvá. Ezzel szinte bármit meg lehet ölni a vízben és szinte minden más anyagtól el lehet választani. Ez talán a legtökéletesebb víztisztítási módszer egyéni célokra. Nincs az a patogén, ami a víz gőz halmazállapotához szükséges mennyiségű hőt elviselné olyan hosszú ideig, amíg a lepárlás folyamata tart. A nehézfémek és különböző anyagok az induló edény alján maradnak vagy a falán kicsapódnak, esetleg sókat képeznek. Egyetlen hátránya, hogy a víz olyan tisztaságú lesz, hogy az elvesztett ásványi sókat és nyomelemeket pótolni kell benne valahogy. Máskülönben csúnya dolgokat képes művelni a sejtekben. Anno írtam a kiszáradás veszélyeiről és hogy háromféle létezik belőle. Az egyik a hypotoniás dehidratáció. Ez azt jelenti, hogy a bevitt folyadék nem tartalmaz elektrolitokat és ezzel felhígítja a sejtek közötti plazma koncentrációját. Innentől fogva elégtelen lesz a sejtek közötti jelátvitel. Valamint az ozmózisnyomás hatására a kisebb koncentrációjú anyag felé megkezdődik az ionok áramlása. Ebben az esetben a sejtekből. Ez azt eredményezi, hogy immár a sejtekben sem lesz elegendő elektrolit és ezzel felborulnak az erre épülő folyamatok. Ha van nálunk só, akkor abból tegyünk egy keveset a lepárolt vízbe! Ha van az elsősegély csomagunkban elektrolitport tartalmazó tasak, akkor tépjünk fel egyet és a lehűlt vízbe borítsuk bele a tartalmát a víz fogyasztása előtt! Ezek hiányában semmiféleképen ne igyunk desztillálással ihatóvá tett vizet, mert lehet, hogy egy távoli tájegységről a kórházig nem jutunk el!

folyt. köv.