Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Létezik egy átmenet a tűzgyújtó íj és a tűzsodró között.  Az angol szakirodalomban pump drill-nek nevezik. Ugyanis eredetileg valóban fúrónak használták és csak másodsorban, a fúrófej cseréjével, tűzgyújtásra. Azonban amerikai indián törzsek még a XX. század során is használták tüzet éleszteni. Ez pedig nem más, mint a

Pumpás tűzfúró
De magyar logika szerint helyesebb elnevezés lenne a kerekes tűzfúró. Nem kell megijedni, nem olyan bonyolult, mint ahogyan azt a neve suggalja. Mindössze öt részből áll, amiket többnyire a vadonban is könnyedén megtalálhatunk. Ezek pedig a talp (heart), az orsó (drill v. shaft), a keresztkar (crossbar vagy crossarm), a lendkerék (flywheel) és a húr (string). Elkészítésének nehézségét terepen az adhatja, hogy szabályos lyukakat kell fúrnunk a lendkerékbe és a keresztkarba. Ami a keresztkar esetében csak éppen egy paraszthajszállal nagyobb átmérőjű, mint az orsó. Ebből kifolyólag az orsónak nagyon egyenesnek kell lenni és a felületének mindenféle akadályoktól mentesnek, hogy a keresztkar a pumpáló mozdulatok során zökkenőmentes tudjon rajta le-föl mozogni. A szerkezet lelke a lendkerék, ami a keresztkar felfelé mozgása közben is pörgésben tartja az orsót. Csak épp az ellenkező irányba, így ajánlva jobb hatásfokot és kevesebb energiafelhasználást részünkről. Ezért is tartom helyesebbnek a kerekes tűzfúró fordítást. Őrizzük és tiszteljük szép, magyar anyanyelvünket! Nos, kezdjük a könnyebbik részével! A talp ugyanazt a kialakítást igényli, mint a tűzgyújtó íj esetében. A húr szintén hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Vékony bőrszíj a legjobb. Az orsó esetében már csak az alsó felét kell enyhén lekerekíteni és kissé összecsiszolni a talpba vályt mélyedéssel. A felső felén fúrhatunk lyukat, ha van hozzá eszközünk. De készíthetünk nútot is, ha az egyszerűbb a kezünk ügyében lévő eszközökkel. Ide fogatjuk be a húrt. Az orsó átmérője 1,5-2,5cm. Hosszára nincsenek pontos méretadatok. Azonban elegendő helyet kell, hogy biztosítson a feltekeredő húrnak a keresztkar feletti részén. Úgy 60-90cm közöttit tartják ideálisnak. Az orsó, a keresztkar és a húr hossza között egyébként van egy ideális arány: 3:4:5. Ez azt jelenti, hogy a keresztkar fele 3 egység; az orsó teteje és a kersztkar alsó holtpontja közötti távolság 4 egység; a húr hossza pedig 5 egység. Keresztkarnak bármilyen fadarab megteszi igazából, amit többnyire a két vége felé elkeskenyítenek. De még ez sem szükségszerű. Vastagsága 1cm-nél ne nagyon legyen kevesebb, hogy bírja a strapát! És akkor a lendkerék! Először is a lendkerék és a keresztkar holtpontja között legyen minimum 3-4cm, hogy még véletlen se csípjük oda az ujjunkat használat közben! A lendkerék anyaga lehet keményfa, kő vagy akár beton is. A lényeg, hogy nehéz legyen, hiszen ezt az eszközt nem nyomjuk a tetején keresztül a talpra. Vagyis a lendkerék súlya fogja a nyomást adni az orsó hegyének. Ez ugyanis a másik feladata a lendkeréknek. Aranyszabály, hogy minél nagyobb a lendkerék, annál jobb. Ez akár 20cm-t is jelenthet átmérőben és 5cm-t vastagságban. Rögzítsük a lendkereket minél lentebb az orsón, hogy az eszköz súlypontja közel essen az orsó hegyéhez! Elég, ha mindössze 5-10cm-t hagyunk a kerék alsó pereme és az orsó vége között. Ennél az eszköznél is fontos a gyakorlás. Persze itt már mindössze két dologra kell figyelni: az orsó ne billegjen ki a függőleges helyzetéből és az egyenletes, gyors sebességre! Amit szintén felgyorsítás során érünk el. Nem kezdjük el a keresztkart rögtön fel-le rángatni, mint valami eszetlen! Ha jól csináljuk a mozdulatot, akkor elég lesz a keresztkar útjának 2/3-ig nyomni azt. Azután már a lendkerék teszi a dolgát. Felfelé mozgás során csak finoman húzzuk a keresztkart, hogy az orsó még véletlenül se ugorjon ki a helyéről! Ezt az eszközt többféle testtartásban is használhatjuk. A lényeg, hogy kezünk és a keresztkar útjában ne legyen semmi! Amennyiben mellé térdelünk eleinte ügyeljünk, hogy még véletlen se vágjuk magunkat orrba vagy mellkason az orsó ki-kilengő felső végével. ;)

Egyszerűség: az orsó pontos megmunkálása és az egyenesség igénye, valamint a megfelelő lyukak kifúrása terepen okozhat némi fejtörést. Egyébként nem igényel sok faragást és bármelyik része könnyedén újra cserélhető. A forró hamu előállítása egyszerű, mindössze pár perc helyes izommunkát igényel.

Megbízhatóság: száraz időjárásban kiváló. Azonban, mivel ez is súrlódáson alapszik nedves időben vagy alapanyagokkal nem sok esélyünk van a sikerre.

Gyorsaság: kevesebb gyakorlást igényel, mint a tűzgyújtó íjnál az orsó és íj helyzetét, a sebességet és a nyomást összehangolni. Tehát, ha jól választjuk meg a lendkereket, akkor némi gyakorlás után pár percen belül (akár 1,5-2 perc) eredményesek lehetünk.

Egykezes használat: nem.

Gondot inkább a mérete és a súlya jelenthet. Ezért inkább hosszú távú túlélő helyzetben jöhet jól. Pláne, ha az orsó hegyét cserélhetőre alakítjuk ki!

folyt. köv.