Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Következzen a harmadik kategória, aminek egy része már több időt és energiát igényel, de több ezer éve áll az emberiség szolgálatában. Vagyis megbízható 'innováció'-ról van szó. Ez pedig nem más, mint a:

Súrlódás

A súrlódásos tűzgyújtás eszközeit alapjában két nagy csoportra lehet osztani. Az első a mindenki által ismert és használt gyufa. A gyufa nem más, mint az egyik végén gyúlékony eleggyel bevont fapálcika. A mai gyufa ősét már a VI. században használták Kínában. A ma ismert változatot azonban csak a XIX. században találták fel és az még mindenen gyulladó volt, mígnem 1836-ban Irinyi János előállt a robbanásmentes gyufával. Ez még mindig fehérfoszfort tartalmazott, de már lényegesen kezelhetőbb volt. Míg végül svéd kutatók ezt az alapanyagot kiváltották vörösfoszforral és megszületett a valóban biztonságos vagy svédgyufa néven is ismertté vált találmány. Hiába! Ezek a vikingek szeretnek a "tűzzel játszani"! A gyufa átmérője átlagosan 2, hossza 37-47 milliméter. A modern gyufa fejét alkotó elegyet az oxidálószer, antimon-szulfid, színezék, üvegpor és kötőanyag képezi. Az utánizzás megelőzéséül a gyufaszálat különböző anyagokkal kezelik (vízüveg, nátrium- vagy ammónium-foszfát stb.), majd parafinnal vonják be. A gyufafej az előkészített dörzsfelületen gyullad meg, amelyet vörösfoszfor, barnakő, őrölt üveg és kötőanyag elegyítésével állítanak elő. A gyufa fejét a skatulya oldalán kialakított gyújtófelületre nyomva és végighúzva, a súrlódás hatására a keletkező hő a vörösfoszfort gőzzé alakítja, s ez gyújtja be az oxidálószert tartalmazó gyufafejet. A láng egy-két másodperc alatt hevesen, magas hőmérsékleten, szúrólángszerűen belobban, míg végül átterjed magára a gyufaszálra. A leírásból jól látszik, hogy ez amellett, hogy súrlódáson alapuló tűzgyújtó eszköz, a folyamat kémiai úton van felturbózva. De, a metódus mégis csak súrlódáson alapszik. A szabadidős tevékenységekhez kifejlesztett vihargyufa méretre többnyire megegyezik a hagyományos gyufával, azonban a gyúelegy hosszabban és vastagabb rétegben fedi a gyufaszálat. Emellett ezt szokás gyárilag lelakkozni a hosszabb égés biztosítására. Bármelyiket is válasszuk ismerni kell a trükköt megfelelő meggyújtásukhoz. Mivel a gyufaszál mindössze 2mm vastag, így stresszhelyzetben könnyen eltörhetjük azt. Tehát figyeljünk arra, hogy a gyufát ne csak a végénél fogjuk meg és a nyomást ne a gyufaszál közepére helyezzük ujjbegyünkkel, hanem a foszforfejre! Nem kell félni! Nem fogod az ujjadat megégetni! (Ha jól csinálod!) A másik dolog, amivel tisztában kell lennünk, hogy a gyufaszálak puhafából készülnek. Ez csakúgy, mint a gyúelegy, egy higroszkópos anyag. Ami azt jelenti, hogy nedvszívó! Vagyis képes a környezet, levegő páratartalmát felvenni. A közvetlen vízzel való érintkezésről már nem is beszélve! Ezután a gyufafej szét fog málani és a gyufa használhatatlan lesz. Ezért mindig gondosan tároljuk vízhatlan csomagolásban! A legjobb erre a célra egy kis műanyag tubus, vízzáró gumigyűrűvel. Az sem baj, ha a kupak belsejébe nedvszívó anyagot teszünk (vattát, szilikátot), ezzel is megelőzve, hogy a gyufa szívja fel az esetlegesen keletkező párát. Ha gyufáink mégis nedvessé válnának, akkor helyezzük őket valamilyen puha, nedvszívó anyagba és dugjuk a ruhánk valamelyik azon zsebébe, ahol kevés súrlódás éri - tehát nem fogjuk mozgásunkkal a felpuhult foszforfejet ledörzsölni - és használjuk a saját testhőnket kiszárításukra! Erre legalkalmasabb pl. a kabát vagy mellény belső zsebe. Ha nincs ilyen ruházatunk, akkor tehetjük a bozótkalapunk alá is. Hiszen, mint azt már említettem, testünk a termelt hő 60%-át a fejen és tarkón keresztül adja le. A harmadik tény, hogy szerencsésebb megoldás, ha a dörzsfelület is a tubus belsejében kap helyet. Mondjuk a kupak belső tetején. Mert az mind nagyon szép és jó, hogy van kb. 20-25 vihargyufánk. Csak ha éppen nincs min meggyújtani, mert a dörzslap ronggyá ázott, akkor félkarú óriások vagyunk.

Egyszerűség: semmilyen mozgó alkatrész, egyetlen darabból áll illetve a gyárilag mellékelt dörzslapból. Vagyis karbantartást nem igényel, csak tartsuk szárazon! Bárki képes használni. Azonban mi magunk nem valószínű, hogy elő tudjuk állítani vagy helyrehozni, ha egyszer komolyan megázott vagy fizikailag sérült a foszforfejhez és dörzslaphoz szükséges anyagok és eljárások miatt.

Megbízhatóság: nincsenek komolyabb bajok, amennyiben az általános részben említett szabályokat betartjuk. Azért durva időjárási körülmények között értelemszerűen próbáljuk a fellobbanó lángot óvni, amennyire az csak lehetséges és döntsük meg a gyufát 45 fokos szögben, hogy a láng minél gyorsabban megerősödjön a gyufaszálon! Hiszen a foszforfej csak a begyújtást segíti! Égni a gyufaszál fog! Szigorú szabály azonban, hogy a gyufát ne pazaroljuk! Hiszen egy egyszer használatos dologról beszélünk és nagyon rövid idő alatt kifogyhatunk belőle, ha valamit nem jól csinálunk!!!

Gyorsaság: szintén verhetetlen megoldás, hiszen 1-2 mp alatt vigasztaló, pislákoló lángocskához juthatunk. Erőt és időt nem igényel. Vagyis legyöngült vagy nem életveszélyes sérülés mellett is képesek leszünk használni.

Egykezes használat: lehetséges (pl. a gyufásdobozt a térdeink közé szorítva azon végighúzva a gyufát).

És a végére jöjjön egy hibrid: a tartós gyufa (permanent match v. metal match). Most mindenki felhúzta a szemöldökét, hogy 'hát, az meg mi a rák?'. És ha mutatok róla egy képet? Szerintem így már sokaknak beugrott. Mutternak is volt egy ilyenje, amikor még a Fecskét pöfékelte. Ez az eszköz valahol a gyufa, az öngyújtó és a tűzacél között van. Eredetileg a Zippo állt elő az ötlettel. Tehát van egy whiskeys flaska formájú pincurka dobozunk, amit bármilyen folyékony üzemanyaggal feltölthetünk. Vagyis, mint egy öngyújtó tartályát. Csakhogy! A kupakhoz egy fémrudat erősítettek, amiben helyett kapott a kanóc és a csiholófej. Amikor a kupakot rácsavarjuk a flaskára ez a fém rudacska (ezért is hívja az angol metal matchnak vagyis fém gyufának ezt a kis kütyüt) belelóg a gyúlékony lötyinkbe és a kanóc megszívja magát vele. Amikor használni akarjuk, akkor csak kitekerjük a fém gyufát és a csiholófejet végig húzzuk a flaska oldalába beépített vas-cérium felületen. Mintha csak egy gyufát gyújtanánk meg a gyufásdobozon. Valahogy így! Gyári adatok szerint ez a kis jószág 10.000 gyújtást bír ki. A méretéből adódóan azért ezzel kapcsolatban vannak kétségeim. Nem hiszem, hogy egy cirka 4x3cm-es dobozka egyik hosszanti oldalán elfér az a vas-cérium rúd, ami 10.000 gyújtást kibírna. Egyszerűen az a vas-cérium rúd ennél méretileg jóval nagyobb.

folyt. köv.