Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Azok után, hogy megismerkedtünk a túraedényekhez használatos három fő alapanyaggal nézzük meg, hogy a méret, forma és szín miként befolyásolja tulajdonságaikat és hogyan választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbbet!

Szóló túrázás esetén egy nem nagyobb, mint 1L-es edény több, mint elég! Amennyiben szeretünk a haverral barangolni vagy épp a csajod nem fél egy kis portól, sártól és szívesebben gyönyörködik a festői tájban, mintsem a plázák kirakatában, akkor kettőtöknek egy 1.5-2L-es edényke bőségesen megteszi. Ha a csapat ennél jóval nagyobb, érdemes 3-4 fős csoportokra bontani főzéskor és így egy-egy 2-2.5L-es lábas elegendő lesz. Ráadásul ebben az esetben lehetőség van több, különböző féle kaját készíteni és lehet egymásét kóstolgatni. Az külön jó pont, ha edényünknek van saját fedele is, ami patentul ül lábaskánk peremén. Ez a főzés során hatékonyabbá teszi azt (főzési idő rövidülése, üzemanyag spórolása). A ceremónia után pedig az ételt lefedve, tovább tartja azt melegen, így repetázáskor nem biztos, hogy újra kell melegíteni azt, megint csak naftát spórolva. Ha pedig egy pár centis pereme is van, akkor tálaláskor egy tálat megspórolhatunk vele, így kevesebb motyót kell cipelnünk magunkkal. Másfelől felfordítva sütni is lehet benne! Természetesen ez többnyire a bevonat nélküli típusokra vonatkozik. Ugyanis sütés során jóval kevesebb nedvesség éri az edényt és ezáltal - főleg ha túlhevítjük - szétégethetjük a teflon bevonatot, ha épp ilyet választottunk. Most szeretném felhívni a figyelmét azonban mindenkinek, hogy a túlhevítés semmilyen körülmények között nem ajánlott! Láttam már felpúposodott alu edényt ebből fakadóan. Másrészt üzemanyag szempontjából is gazdaságtalan. Tehát csak ésszel! A nyélről megoszlanak a vélemények. Azonban semmiképpen se vegyünk rögzített nyéllel vagy füllel ellátott edényt, mert a csomagolást nehezíti és a hátizsákban elmozdulva megkeserítheti az életünket a kellemesen csigolyánkba álló fémdarabka. Az, hogy a nyél levehető vagy felhajtható egyéni ízlés dolga. Kinek a pap, kinek a papné (Pappné)...nekem speciel a Shultz Gizi (Voga után szabadon). Talán a levehető annyival jobb, hogy elcsomagoláskor bedobhatjuk az edénykébe, míg a felhajthatóknál sokszor a csapolás környékén találunk nem kívánatos éleket, sarkokat, amik kárt okozhatnak más felszerelésünkben. Mindenféleképpen válasszunk kimondottan szabadidős tevékenységre tervezett edényt, mert a hagyományos otthoni nem erre van kitalálva és nem is lesz olyan hatékony, meg nehéz is.

Nos, a forma! Egy aranyszabály van: azok az edények, melyeknek az alja ívesen kanyarodik fel jobban vezetik a hőt, mint a szögletesek. Ráadásul az íveseket könnyebb is kitakarítani. A magas falú, keskenyebb típusokat (fazék forma) könnyebb a hátizsákban elrejteni, mint az alacsonyabb, de szélesebb változatokat (lábas forma). Azonban előbbiekből furcsa lehet enni és az evőeszközök méretének csökkenésével sokszor még körülményes is. Utóbbiakban viszont kényelmesebb a főzőcskézés, az evés, de még a melegítés is gyorsabb, mert az étel nagyobb felületen oszlik el és több hőt képes felvenni. Főzés során ezen jellemzőjük pedig üzemanyagot fog megspórolni nekünk. Nem utolsó sorban stabilabban ülnek a főzőnkön. Amennyiben zsebfőzőt, vagy alkohol főzőt használunk jobb a nyúlánk edény, mert így a kötelező tartozékként felállított szélfogót közelebb tudjuk helyezni és hatékonyabb lesz. A gyártók és tervezők ötletessége végtelen és olykor akár ilyen szokatlan megoldásokkal is találkozhatunk, mint ez a Brunton a fenti képen. Megemlítettem a levehető vagy ma már külön is kapható edényfogókat. Ha ezt külön vásároljuk meg, akkor csakis olyan lábast vegyünk, aminek peremet képeztek. Ellenkező esetben nem fogjuk tudni használni a cuccost. A Primus okosan ki szokott alakítani az edénykéin egy pici szájat (lsd. lenti kép), ezzel megkímélve bennünket, hogy ha folyadékot öntünk ki az edényből, akkor a függőleges pozícióba való visszaállítás után az egész gempa ott csurogjon a lábaska oldalán. Apróság, de nagyon hasznos. Sok gyártó le sem kakkantja. Hiába! A Primus svéd! Bírom azt a hülye viking búrájukat! A formánál kell, hogy megemlítsem, hogy ha egynél több edényt akarunk magunkkal cipelni, akkor válasszunk olyanokat, amik egymásba pakolhatók és így helyet spórolhatunk meg.

És akkor utolsóként a szín. Itt most nem arra gondoltam, hogy Arankának veszünk rózsaszínt, mert az jól megy a bronzbarna bőréhez és a párducmintás topjához, hanem ugye, mint köztudott, a fekete nyeli el a legtöbb hőt és vezeti a legjobban (emlékezz a kerti zuhanyra, amit vaterod ütött össze a hobbin egy 200L-es hordóból meg némi matt fekete festékből!) Sajnos a gyártók valami fura megfontolásból nem igazán árasztanak el bennünket fekete túrázós edényekkel. De! Hatékonyság és hőtárolás céljából mindig válasszuk a feketéhez legközelebbi árnyalattal rendelkezőt (pl. a fenti képen szereplő Sigg Inoxal-t vagy a Trangia néhány edénye)! Ha másképp nem megy - és bízunk magunkban - vehetünk ún. stove paint-et (kályhafesték), amit kimondottan magas hőmérsékletű terhelésre fejlesztettek ki (a radiátorzománc nem elég!) és szórjuk be vele a kicsikénk külső felületét! Nagyon Black Ops-osan fog kinézni!

folyt. köv.