Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Jöjjön az alapanyagokat taglaló sorozat lezáró fejezete. Főszerepben az oly sokat emlegetett XXI. századi nagyágyú:

Titán

Annyit beszélnek manapság róla, hogy az emberek megrészegülten vetik oda a pénztáros néninek nehezen összekapart forintocskáikat. De, valóban ennyire jó? Vagy csak a gyártók hülyítenek, hogy az elmúlt évek alatt összerakott túracuccodban megint találj valami lecserélni valót és add nekik a fél havi fizudat? Nos, a titán egy nagyon tartós, könnyű, nem mágneses, se nem mágnesezhető anyag (nem tartalmaz vasat). Körülményes az ipar számára gazdaságos mennyiség előállítása és nehéz a megmunkálása. Ez az amiért olyan bazi drága. SEMMI másért! Persze vannak jó tulajdonságai, de főként nem azokért fizetsz olyan mocskosul sokat! Az köztudott, hogy fele súlyban van, mint az átlagos acél. Azonban fele súly mellett is ugyanolyan erős, mint az acél. Keménysége pedig felér a króm-molibdén ötvözetével! Magasan korróziómentes. Ez azt jelenti, hogy immunis a sós vízre és a tengeri levegőre egyaránt. Savállóságban szintén kimagasló értéket mutat. Savak széles skálája, alkáli elemek (nem a rózsaszín nyusziba valóról van szó, hanem a periodikus rendszer tagjairól!), de még ipari kemikáliák sem tudják kikezdeni felületét. Az erózióval szemben is legalább 20x jobb eredményt produkál, mint a réz-nikkel ötvözetek. Hővezetésére a laikus azt mondaná, hogy jó, mivel a titán remek tulajdonságai vékonyabb falvastagságot engednek meg a gyártás során, mint az alu vagy acél esetében. Továbbá a félisten oxidrétege szokatlanul és előnyösen befolyásolja az anyag tulajdonságát. Valamint a korrózióra való hajlam teljes hiánya fényesen és simán tartja a felületét, így segítve elő a megmunkálás során keletkezett mikrobarázdáknak az egyfajta hőbordaként való működését. Csakhogy! A már tegnap említett hővezetési tényezője a titánnak mindössze 20 W/m·K. Tehát ezt az értéket nehéz felhúzni az acél 50-esére, pláne az alu 200 feletti mutatójára - bármilyen gyártásfolyamattal is. Tehát annyi állati jó tulajdonsága mellett a hővezetése csapnivaló. Ez azt fogja eredményezni, hogy több üzemanyagot kell használni ugyanannyi lötyi felforralásához vagy kaja megmelegítéséhez. Light és ultralight hátizsákos oldalakon volt aki mérhetőnek vélte a különbséget (percekben), volt aki nem és inkább az edény méretét és kialakítását találta mérvadónak. Valószínűleg azért, mert egy több literes titán lábasnál már valóban mérhető volt a különbség! :) Nos, a titán rosszabb hővezetése a vékonyabb falvastagság miatt kis űrméretű (fél liter alatt) edényeknél nem számottevő. Ebből fakadóan pl. bögrének kiváló. Másfelől ivóalkalmatosság gyártásához használva a rossz hővezetése még előnye is lehet, mert az oldala és a felső pereme kevésbé melegszik fel, mint az alu, így kisebb az esélye, hogy megégeted a szádat a reggeli fekete szürcsölése közben. Azt már ne is ecseteljem, hogy ezt félálomban átélve hova fogod kilöttyenteni a maradékot! Persze, hogy ODA! Hova máshova a sátorban ülve? Hmm? Viszont hűvös vagy kimondottan hideg időben igyekezni kell a hörpizéssel, mert a bögrénk gyorsan fog hűlni és a kávé vagy a tea is vele együtt. Ezen tulajdonsága szintén jó alapanyaggá teszi pl. túrafőzők gyártására, mert hamarabb kihűl és gyorsabban elcsomagolható. Azonban főzéshez, nagy mennyiségű vízforraláshoz vagy csapatnak nagy méretű, össznépi lábasnak nem ajánlott. Ennek ellenére hogy, hogy nem...

az Evernew titán családja 2005-ben és 2010-ben is díjnyertes lett.

Előnyei:

- baromi erős,

- pehelykönnyű,

- korróziómentes,

- saválló,

- eróziónak nagyon jól ellenáll.

Hátrányai:

- rossz hővezető,

- méregdrága.

Ideális méret és rendeltetés

folyt. köv.