Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!
Az alumínium - mint lehetséges választás - után nézzük meg a második nagy csoport, az acél tulajdonságait! Tényleg jobb, mint az alu?
Rozsdamentes acél
Már rögtön az elején ezt az alapanyagot is két további kategóriára bonthatjuk. Az egyik az egyszerű, 18/10-es rozsdamentes acél. Nem káromkodtam! Nem is egy lóbetegséget emlegettem! Amit oly sok helyen látunk feltűnni életünkben az az acél ötvözéséhez használt anyagok mennyiségét jelölő szám. Ez azt jelenti, hogy 18% krómot és 10% nikkelt adtak az acélgyártás során készített végtermékhez és így tették azt korrózióállóvá. Túracuccnak kiváló, mert bazi kemény, időtálló, szag és ízmentes. Az "idők kezdetén" óriási előrelépés volt ez a folyton horpadó és minden ételnek fura ízt adó alubödönökhöz képest. Egy baja volt csak: a súlya. Majd háromszor volt nehezebb, mint elődje. Az expedíciók nagy részénél nem számított, mert a csapat többnyire valamiféle motorizált bizbasszal jutott a tett színhelyének közelébe, a sherpa meg felhordta azt, amiért fizettek. Legfeljebb szegény csóringer menet közben realizálta, hogy kurva nehéz lett a zsák tavalyhoz képest. Aztán persze a gyártók - pénzt szimatolva - rávetették magukat a piaci torta további szeleteire is és próbálták eladni az új motyót egyéni célokra is. De folyton a súllyal jöttek elő ezek a kis nyámnyila, ámátőr hátizsákosok. Így hát elkezdték farigcsálni, akarom mondani esztergálni és hengerelni, na meg préselni az árut és vékonyítani azt a fránya acéllemezt, ameddig csak lehetett. Persze a japók a Suzuki motorháztetejével messzebbre jutottak, mert ők azt már 0,6-os lemezből nyomják. Erre a jódlinadrágos, hegyetmászós, kis, zöld hátizsákot cipelő mandinkák csak legyintettek és továbbra is szenvedve bár, de az alut preferálták. És akkor jött a második kategória!
A csodafegyver: Lightweight Stainless Steel (szabad fordításban: rozsdamentes könnyűacél). Na, most itt kérném a közönség segítségét és azok, akik fémipariba járnak vagy épp ilyen biliket gyártanak Maóéknál, az legyenek már szívesek dobni egy kommentet és elárulni, hogy mi a jó fészkes fenét is jelent ez az újabb marketing-fogás, mert órákat töltöttem a böngésző előtt és semmit nem találtam róla. Titkosabb, mint a Kennedy-gyilkosság! Annyit sikerült kiderítenem, hogy leginkább alumíniumot használva az ötvözés során képesek a készáru súlyát csökkenteni. Pontos adalékok, mennyiségek és gyártástechnológiai leírás hiányában csak az egyszerű RMA (rozsdamentes acél) adataival tudom összehasonlítani az alumíniumot nektek. Nos, az már mindenkinek nyilvánvaló, hogy a kezeletlen alumíniumhoz képest bármelyik két acélfajtából gyártott lábaska kiválóbb formatartó. Azonban az anódizált alu már ráver az acélra szilárdságban. A súly a könnyűacéllal megoldódni látszik, mert a hátrány már csak grammokban mérhető. De! Van egy harmadik, igen fontos paraméter. Ez pedig nem más, mint a hővezetési tényező. Ez az anyagi jellemző szemlélteti a hőáramlási viszonyokat. Az egyszerű alumínium esetében ez cirka 200 W/m·K, míg az acél csak kb. 50W/m·K-t tud felmutatni. Hát ez már odabasz szegény fószernak. Ugyanis ez az amit laikusok úgy neveznek, hogy az acél rosszabb hővezető. De, hogy ez miért is fontos egy túrázós, túlélős oldalon? Azért kis barátom, mert ez miatt fog a túrafőződ több üzemanyagot zabálni és ez miatt fognak a fémlemezben ún. forró pontok keletkezni - ott ahol közvetlenül közlöd a hőt a fémlábasoddal - és ezért fog könnyebben leégni a kajád, ha nem kavargatod egy ipari kézimixer sebességével. Na, jó ez enyhe túlzás volt! Tehát summázásképpen az acél erős anyag, súlyban már vannak jó vetélytársai az alunak, viszont 4x rosszabb a hővezetése. Vagyis szóló és ultralight túrázóknak gazdaságtalan és nehéz. Kezdőknek viszont az ára és az igénytelensége miatt lehet nyerő, mert nem kell apának szívinfarktust kapni, ha véletlen az edénykénk vagy bögrénk a kanyon alján landol és Isten nincs, aki felhozza. Hacsak nem a keselyű...némi csipednivalóért. Másfelől bevonat és méregdrága felületkezelés híján kevésbé érzékeny a nem megfelelő evőeszközzel való karistolgatásra. Szabad tűzön szakácskodóknak is hasznos társa lehet, mert ott nem kell az "üzemanyagot" napra kigrammozni. Magyar túrázónak mindenképp hű fegyverneke, hiszen a kiváló kopás és korrózióálló felület lehetővé teszi a magyar konyha bármelyik remekének elkészítését a kis 'billy can'-ünkben. Volt röhögni? Ez a neve külföldön a mi bográcsunk hobó változatának.
Ez a tipikus billy can. A képen jól látszik, hogy viszonylag mély vagyis az étel kis felületen érintkezik a hőt közlő aljrésszel, mert nem tud úgy elterülni, mint egy igazi bográcsban. Viszont hosszúkás alakja miatt jobban szállítható zsákon belül, így tisztábban tartható és vízmerésre is előnyösebb ez a forma.
A fenti képen pedig egy német remek látható, a Tatonka 1L-es jószága. A fényképen nem szerepel, viszont a háttérben a doboz oldalán látható címkén jól kivehető, hogy a lábaska fedele egy nyél (a dobozban található tartozék) segítségével pillanatok alatt alkalmassá tehető serpenyőként való "üzemelésre" és már lehet is összeütni a jó kis rántottát! Tehát, aki nem gramm-mániás és szeretné megízlelni a vadnyugati avagy a betyárromantikát az nyugodt szívvel válasszon rozsdamentes acélból készült lábasok közül és igen, lehet röhögni az ultralightosokon, amint a titán hiperkütyüjükből szürcsölik a porlevest, míg te kanalazod a keménytarhonyát! Mert odakint mindenkinek meg van a maga öröme!
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ben77 2011.09.06. 13:05:19
Ben77 2011.09.06. 13:16:57
Köszönet érte!
Don't Panic, Stay Calm 2011.09.06. 18:38:09
Ben77 2011.09.06. 21:13:36
Don't Panic, Stay Calm 2011.09.06. 21:31:56