Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Jöjjön az egyik nagyágyú. A benzinfőző. Valószínűleg a legismertebb és legelterjedtebb túrafőző. Mondhatni standard. De túl nehéz és ormótlan lehet az "ultralight"-osoknak. Nem mellesleg nagyon sok kosszal jár használatuk. Ráadásul még veszélyesek is. De akkor miért is váltak a legnépszerűbb típussá?

Nos, ezeket a főzőket az idő próbája tette oly népszerűvé. Megalkuvást nem ismerő felfedezők oldalán bejárták az egész világot és sokukat életben tartották az elképzelhető legkedvezőtlenebb környezetben is. A legdurvább hidegben is képesek tenni a dolgukat, ráadásul a földgolyó bármely pontján beüzemelhetőek, ahol csak ismerik a kőolajszármazékokat. Ezeknek a tüzelőanyagoknak nagyon jó hő/súly arányuk van, ami szintén sokakat csábított vásárlásra. Nem beszélve a tartósságukról és brutál körülmények között is használhatóságukról. Azonban számos embert a mai napig visszatart a nagy súlyuk, a veszélyes üzemanyaguk, a magas karbantartási igényük és a nagyban ettől függő megbízhatóságuk. No, persze ennek a főzőtípusnak is létezik öt nagy csoportja, amik közül azért nem elképzelhetetlen, hogy még a vonakodók is találnak kedvükre valót.

1. Pumpás változatok

A legnépszerűbb modellek, amióta az 1800-as évek végén piacra kerültek. Legtöbbjük egy kézi pumpa segítségével dolgozik. Ezzel nyomás alá helyezzük a tüzelőanyagot, ami keresztül folyik egy csövön. Ezen a szakaszon a folyadékot előmelegítjük és a fizika törvényeinek megfelelően egy gyúlékony permetet hozunk létre. Ez a főzőrózsába jutatva oxigénnel keveredik és már csak a tűzszerszám hiányzik, hogy belobbanjon a kis tábori konyha égőfeje. Többszáz fajátja létezik, cserélhető fejekkel a különböző tüzelőanyagokhoz, a másodlagos szelepen át, amivel jobban szabályozható a működés az univerzális fejig, ami szinte mindennel képes üzemelni.

2. Ön-nyomásfokozósak

Az első ilyet egy svájci muksó fejlesztette ki 1956-ban, amikor mi a ruszki tankokkal és elvtársakkal voltunk elfoglalva. Az emberünket Joseph Borde-nek hívták. Ezért Nyugaton ezt úgy is ismerik, mint Borde benzinfőző. A szerkezet egy égőfejből, egy tartályból és egy, az égőfejtől a tankban visszavezetett spirálcsőből áll. Amikor a főzőt beüzemelik a spirálcsövön át áramló üzemanyag felmelegszik és az elégetése közben keletkező hő egy része a csövön át visszaáramlik a tartályba. Ez felmelegíti az ott tárolt tüzelőt, ami így nyomás alá kerül. Ezután az üzemi hőfokot elért főzőnk szépen rotyogtatja nekünk a meleg ételt. Az égőfej egyben a szelep is, amit egy fémkampóval állíthatunk használat közben hogy a megfelelő lángot kapjuk. Egyszerű, de nagyszerű. Hiába, na! Svájci. A Japók előszeretettel alkalmazzák ezt a technológiát alkohol főzőkön is. Mivel ez a működési elv nem termel akkora nyomást, mint a pumpás változatok, az Optimus cég egy kiegészítő pumpát is gyárt főzőihez, hogy a hideg napokon is simán induljanak a dolgok.

3. Gravitációs változatok

Nevük is mutatja, hogy a tömegvonzás elvét alkalmazva a folyékony tüzelőanyag saját súlyát kihasználva jutattják az égőfejig. Vagyis ezek a modellek vertikálisak és többnyire a méretük és súlyuk miatt nem igazán hátizsákos túrázóknak lettek kifejlesztve. Ráadásul a nafta fogyásával csökken a nyomás a rendszerben és így előjönnek olyan gondok, ami a pumpásakra nem jellemzőek. A másik probléma ezzel a rendszerrel, hogy az üzemanyagban található szennyeződések leülepszenek a csőben, ami az égőfejhez vezet és eltömődik. Tehát csakis a legjobb minőségű, legtisztább petrol jöhet szóba. Ez viszont drágítja az üzembentartást.

4. Kanócos változatok

Leginkább Ázsiában vagy India belső részein találkozhatunk ezzel az ormótlan kiadással. Egyszerű és régi verziója a gázzal való főzés előtti időknek. A rendszert leginkább egy oroszosan nagy Zippo gyújtóhoz tudnám hasonlítani. Túrázóknak felejtős, mivel általában a tartály 1-3L-es. Vagyis nem háton cipelésre van kitalálva. Igaz, léteznek kisebb változatok is, de elég koszos mutatvány az üzemeltetése.  Katasztrófákat, világégéseket követő időszakokban a túlélőknek jól jöhet, mert az elhagyatott gépjárművekből lecsapolt bármilyen üzemanyaggal működtethető.

5. Kapilláris változatok

Felejtsük el a pumpát, gravitációt, kanócot és generátor csöveket! Itt az USA hadseregének fejlesztett kerámiabetétes zsebfőző! Egy három szegmensből álló kerámiakorongokat tartalmazó főző a fizikából ismert kapilláris emelkedés jelenségét használja ki. Az MSR 2007-ben állt elő a technológiával, de még tesztelik a jenki bakákkal egyetemben. Ugyanis a hadsereg egy könnyű és kompact rendszert szeretne a II. világháború óta használatos gázolajfőző helyére. Egy olyat, ami a JP-8-as (kerozin jellegű nafta, a legtöbb szárazföldi járművük ezt zabálja)  üzemanyaggal etethető. Engem csak két kérdés aggaszt: 1. mennyire lesz ütésálló - ha véletlen lepottyan vagy hasonló? 2. mennyire lesz kényes az üzemanyag tisztaságára?

A benzinfőzők neked valók, hogyha szereted magad elkészíteni az ételedet az összetevőkből és mindezt gyorsan; nem akarsz bíbelődni a megfelelő üzemanyag felkutatásával; ha az egyetlen vízforrás a hó megolvasztása; olyankor is szeretsz túrázni vagy olyan helyre vetődsz, amikor és ahol a hőmérséklet az orosz teleket is megszégyenítené. Kerülős a téma, ha utálod a malacperzselőre emlékeztető hangját; ultralightosan akarod nyomni a barangolásaidat; nem komálod a rendszeres karbantartási munkákat vagy tábori körülmények közötti javításokat; a benzin szaga a kezeden vagy ruhádon megőrjít; szeretnél elkerülni néhány kisebb égési sérülést vagy a hajad, szempillád lepörkölését. :)

Előnyök:

- könnyű beszerezhetőség,

- így a javításhoz szükséges pótalkatrészek sem okoznak gondot,

- magas hőérték,

- egyszerű üzemanyagot találni hozzá,

- az egyetlen főzőtípus ami nagyon durva hidegben is működőképes,

- néhányuk többféle naftával is etethető,

- a tüzelőanyag kiváló hő/súly aránnyal rendelkezik.

Hátrányok:

- gyalázatos súly,

- ormótlan,

- roncsoló hatású üzemanyag (különösen a finom túrafelszereléseken)

- robbanásveszélyes üzemanyag,

- büdös,

- kormol,

- a legtöbb típus rühelli a lassú tűzön főzést,

- maga a főző drága,

- malacpörkölős hang (vannak akik ezt nem kedvelik),

- a láng lobbanásai veszélyesek lehetnek,

- néhányuk még az edényeket is megfeketíti,

- kiemelkedő karbantartási igény,

- sokuk igényli a pumpát (további plusz súly),

- üzemanyag tárolásának problémája,

- bonyolult működés,

- a bőr üzemanyaggal való érintkezése nagyon hidegben veszélyes lehet.

folyt. köv.