Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A sorozat előző részeiben áttekintettük a szilárd tüzelőanyagokkal működő főzőket és az utolsó bejegyzéssel már érintettük a folyékony anyagokkal üzemelő fajtákat. Ezek mind megegyeztek abban, hogy könnyűek és egyszerű felépítésűek, a meghibásodás szinte kizárt és a karbantartás is kimerül egy alapos tisztításban. Az üzemanyag - ha éppen hordozni kell - nem sok koszt csinál a hátizsákunkban. Főzésnél annál inkább. Nos, ezek után nézzük a következő nagy csoportot!

Folyékony üzemanyaggal működő főzők

Ezeket két nagy csoportra lehet választani. Az egyik az alkoholégők, a másik a benzinfőzők. Ez utóbbiak között találunk olyat is, ami többféle folyékony üzemanyag elégetésére is képes. Kezdjünk a kisöcsivel! Az alkoholégőkre valóban ez a legjobb szó, mert első ránézésre a szerkezet csak egy nagy égőfejnek látszik. Nagyszerű opció "lightweight" túrázóknak, azonban más adottságuk miatt is könnyen lenyomhatják versenytársaikat. De, még ezek az egyszerűnek tűnő szerkezetek is további hat fő csoportra bonthatóak, amiknek mindnek meg vannak a saját jellemzői, határai és apró előnyei más főzőkkel szemben. A hat kategória tehát a következő:

1. nyílt lángú,

A legegyszerűbb design. Mivel szobahőmérsékleten elegendő alkohol párolog, de azért nem annyi, hogy robbanásveszélyes legyen, így elég ha beleöntjük egy kis fémedénykébe és meggyújtjuk. Ennek egy továbbfejlesztett változata az, amikor kőzetgyapottal töltik ki az edényt, majd azt beáztatják alkoholba és máris kész a Zippo mintára működő csepp- és fröccsenésmentes alkoholfőző.

2. kéményes,

Ennél a megoldásnál lefedik az edényt egy kéményszerű ellendarabbal, így képezve huzatot az égő tetején, így az alkohol jobban keveredik oxigénnel és az égés hatásfoka megemelkedik, ezáltal a főzésé is. Viszont megbízhatóbbak a nyomás alatt működő társaikkal szemben. Az edény oldalára fúrt lyukak méretezésével jobban szabályozható az alkohol elégetésének procedúrája.

3. alacsony nyomású, oldallángú,

Ahogy neve is mutatja, itt az aludoboz oldalára fúrt lyukakon keresztül távozó alkoholt égetjük el. A rendszer azáltal válik alacsony nyomásúvá, hogy a tetejét lezárjuk a főzőedényünket ráhelyezve. Ezért fontos az égő méretezése, hogy stabilan tartsa lábaskánkat. Itt is lehet játszani a fúrt lyukak számával és méretével, hogy belőjük a legoptimálisabb üzemanyagfelhasználást.

4. nyílt égőfejes,

Ez hasonlít legjobban a gáztűzhelyekről ismert égőfejekre. Két darabból áll. Egy magasfalú, tálformájúból és egy abba pontosan illeszkedő csőből, ami kicsivel rövidebb, mint az anyadarab. Ez utóbbi vissza van hajlítva a cső felső peremére és apró lyukakat fúrnak bele. Az így kialakított égő a közepén tölthető és ellenőrizhető az alkohol mennyisége. Használat közben a gázra emlékezető hatást nyújt.

5. hibrid, oldalégőfejes,

Olyan, mintha a 3. és 4. pontban szereplőket ötvöznéd. Az aprócska lyukak az égő oldalára kerülnek, így biztosítva lehetőséget, hogy a lábast a főző tetejére helyezzük és lezárjuk a rendszert. Ezáltal egy enyhe nyomást alakítunk ki a főzőben, emelve annak hatásfokát. Ezzel megspóroljuk a lábastartó részt. Persze csak akkor, ha a főzőt megfelelően méreteztük. 

6. emelt nyomású égőfejes,

A 4. pontban leírt design. Kiegészítve a főző közepét lezáró, emelt falú lemezzel. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra. Egy: az égőfej önmagában is kissé nyomás alatt van. Nem kell hozzá a lábas. Kettő: nagyobb eséllyel kerülhető el az üzemanyag véletlenszerű kiömlése. A lezáró elem magasított pereme ellátja a lábastartó feladatát is. Vagyis talán a legpraktikusabb kialakítás, mégis könnyű, kicsi, egyszerű és szervízmentes.

 Előnyök:

- szuperkönnyű,

- egyszerűség,

- megbízható,

- csendes,

- szagtalan,

- üzemanyag a világ szinte bármely pontján elérhető,

- nem igényel karbantartást (nem tisztítást mondtam! Arról azért ne feldkezzünk meg!),

- biztonságos és könnyen oltható,

- egyszerűen szállítható üzemanyag (egy műanyag palack bőven megteszi),

- alacsony költségű üzemeltetés (Na persze nem egy huszonéves Single Malt whiskeyvel égetve! Azt tartogassuk magunknak!),

- környezetbarát, tiszta üzem,

- otthon is elkészíthető.

Hátrányok:

- alacsony hatásfok (egységnyi mennyiség esetén kb. fele a hőérték más folyékony üzemanyagokkal összehasonlítva),

- ebből fakadóan nem a legmegfelelőbb választás csapatban túrázóknak, egy hétnél hosszabb barangolásokra vagy hóolvasztásra,

- majdnem láthatatlan láng (utántöltéskor vagy az égő kezelésekor okozhat veszély- vagy balesetet),

- hidegérzékeny,

- az alkohol 7000 láb (2134m) felett nem igazán ég jól,

- sérülékeny (pl. sörösdobozból, otthon gyártott verziók nem éppen a páncélozott gyíkhús atombiztos kivitelével rendelkeznek. Tehát, ha véletlenül rálépsz, akkor búcsút mondhatsz a fincsi, meleg kajának a túra hátralévő szakaszában.),

- márkanév hiánya. Ezt csak azért említem, mert néhány hétvégi mazsola, akik The North Face márkabuzik vagy épp csakis a "Karira" kapott titánium MSR főzőn hajlandóak melegíteni anyuci által csomagolt libacicit azok úgy nézhetnek rá, mint ami épp a gettóból szökött (dehát, ez már legyen az ő bajuk!)

- az otthoni elkészíthetőség kifoghat rajtunk néhány komplikáltabb darab esetében, ami az ösvényen bosszulhatja meg magát. Pl. pár üzem után elenged az illesztés, stb. Ezért mindig égessük a sufnitunningot legalább egy hétig napi rendszerességgel otthon min. fél órát, hogy megbizonyosodjunk affelől, tuti a darab.

folyt. köv.