Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A következő csoport átmentet képez a szilárd és a folyékony tüzelőanyagokkal üzemelő főzők között, ugyanis a zsírok és viaszok égetésére kitalált főzők olajjal is működnek.

A viasz magas hőértékkel bír, mégis nehéz úgy eltüzelni, hogy elegendőt hasznosítsunk belőle és megérje használni. Ráadásul ezen kategória elég kormosan ég. Tehát, ha nem akarsz sokat takarítani, akkor mindenképpen felejtős. A hátizsákosoknak kitalált zsiradékok első ránézésre nem sokban különböznek egy hagyományos gyertyától. Mindössze annyit fedezhetünk fel első bliccre, hogy szélesebb formába sajtolták, a kanóc vastagabb és többnyire nem csak egy van belőle. Méhviasz használatával tisztább és hosszabb égést érhetünk el, de még így is kérdéses, hogy egy fél lityi vizet forrásba tudunk-e hozni. Az viszont kétségtelen, hogy készétel átmelegítésére, lámpásnak, 'elsősegély melegítőnek' vagy egy hókunyhóban ücsörögve, várva a vihar elmúltát, a morál felhúzására kivétel nélkül alkalmasak. Olyan környezetben, ahol sok hó áll rendelkezésünkre ezzel a kis herkentyűvel könnyen olvaszthatunk magunknak iható vizet, szinte korlátlanul. Ennyiből minden bizonnyal hasznosak. Azonban az esbit főzőknél már említett három aranyszabály itt fokozottan érvényes. Különben csak pislákoló lámpásként fogjuk tudni alkalmazni főzőnket. Ezekután nézzük a legáltalánosabban használt tüzelőanyagokat!

Paraffin viasz: a legelterjedtebb és legolcsóbb viasz. Kőolajfinomítás során nyert hosszú szénláncú szénhidrogének gyűjtőneve. Ebből kiviláglik, hogy minősége függ a tisztaságától és a benne található molekulák hosszától. A vegyiparban gyakran módosítják a paraffint, oldalláncok hozzáadásával, hogy kedvezőbb tulajdonságokat érjenek el.

Méhviasz: a legtisztább égésű ismert viasz. Sokkal hosszabban ég és több hőt termel egységnyi grammra nézve, mint a paraffin. A füst és korom szinte teljes hiánya előnyösebbé teszi használatát. Persze drágább is, mint a paraffin. Másik, nem elhanyagolható tulajdonsága, hogy méhviaszt égetve a táborhelyünkre csalogathatunk medvéket. Tehát amennyiben medvék lakta vidéken barangolunk és mindenképpen szeretnénk elkerülni egy négy mázsás Maci Lacit, akkor tanácsos mellőzni.

Mesterséges faggyú: sztearinsavból állítják elő, amit többnyire palmitic savval (állati eredetű telített zsírsav) kevernek. Egymagában is használható, ám ha paraffin viaszhoz keverjük, akkor javítható az égési idő.

Gél viasz: hülyén hangzik, de valóban ez a végeredménye, ha paraffin olajhoz (fehér ásványi olajhoz) gelliantot (gélgyertyákban használatos anyag) és butil-hidroxi-toluolt (BHT) adagolunk. Lehet színezni és illatosítani, így nem olyan büdös, mint némelyik más tüzelőanyag.

Szójaviasz: hidrogénezett szójaolaj. Nem a legjobb, mert leginkább csak a "gyertya" közepe ég és törékeny. Azonban tisztábban ég, mint a paraffin, de több korommal, mint a méhviasz. Nem zsugorodik kihűléskor.

Carnuba viasz: a brazil Carnuba pálma diójából vonják ki. Nem igazán elterjedt.

Cerezin viasz: külföldön ozokeryte néven is ismert. Magyarul földi viasznak is nevezik, mert az ozokerite nem más, mint ásvány. Amiből kénsavas eljárással magasabb minőségű viasz nyerhető, mint a paraffin.

Babérbogyó viasz: a liláspiros bogyó felületéből nyert édes illatú, tisztán égő zsiradék.

Pálmaviasz: pálmaolajat dolgozzák össze kókuszdió-hulladékkal és egyéb növényi zsiradékkal. Inkább zsírkrétákban használatos.

Bálnazsír: helyesebben ámbra. Ez egy szilárd, viaszos állagú, fehér, színtelen, szagtalan anyag, ami legnagyobb mennyiségben (akár egy tonna) az ámbrás cet fejrészében található. Külföldön ezt az anyagot Spermaceti néven emlegetik. Egy fontnyi, ámbrából készült gyertya annak a fényerő szabványnak a forrása, amit ma úgy ismerünk, hogy 1 Candle. Az ámbra nem ég kellemetlen szaggal, keményebb a faggyúnál, de még a méhviasznál is. Nem lágyul fel vagy hajlik el nagy nyári melegben és szép, tiszta fénnyel ég.

Fókazsír: egy kis darab kanóccal minden további nélkül használható lámpásnak, melegítőnek, apró főzőnek. Csakúgy, ahogyan azt teszik Alaszkában és Szibériában. Mivel ez a fóka - vagy éppen rozmár - hájrétegéből kerül feldolgozásra természetesen nem ég olyan tisztasággal, mint az ámbra.

Olajok: a hátizsákos főzőkben és lámpásokban használt olajok gyakran közönséges kerozin. Azonban találkozni finomított, szobahőmérsékleten folyékony állapotú szénhidrogén származékokkal is szép számmal. Ezek tulajdonságai nagyban gyártmányfüggőek.

A fentiekben felsorolt anyagok eltüzelésére alkalmas kis szerkezetek mindegyike megegyezik a következőkben:

Előnyök:

- olcsó,

- egyszerű felépítés és használat,

- akár házilag is elkészíthető,

- kis helyet foglalnak és könnyűek,

- szinte bármilyen zsiradékkal üzemeltethetőek,

- többcélúak (lámpás, melegedő, melegítő-főző, morálnövelő).

Hátrányok:

- szagos,

- kormol,

- az üzemanyag tárolására ügyelni kell, különben minden csupa gané lesz a hátizsákban,

- valóban csak az étel megmelegítésre elég,

- a láng ereje nem szabályozható.

folyt. köv.