Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Folytassuk az előzőekben megkezdett irányvonalat, hogy a lehető legoptimálisan tudjunk választani, csomagolni, tárolni, felhasználni és végül minél kevesebbet kelljen kidobni vagy visszacipelni!

Az előző bejegyzés végén már eljutottunk a kisadagos dehidratált ételekhez. Akkor beszéljünk egy kicsit a csomagolásról! Több szempontból is problémát jelent. Egyfelől a felesleges súly miatt, amit cipelnünk kell. Ezért nagyon jól gondoljuk át milyen csomagolásban vásároljuk meg az ételt! Másfelől a hulladékgazdálkodás ró ránk jelentős gondot. A mai csomagolóipar jól tükrözi a fogyasztói társadalom 'vedd meg, használd, dobd ki' szemléletét és mindemellett nem éppen környezetbarát - sem a felhasznált anyagok, sem a mennyiségük. Nos, mielőtt itt környezetvédelmi élharcosba csapnék át és bepötyögnék egy tízezer oldalas tanulmányt, csak röviden! A vásárláskor amennyire csak lehet tartózkodjunk az üvegtől, konzerdoboztól és alufóliától! Igaz, hogy e sorból az üveg a leginkább újrahasznosítható, de a mi szempontunkból sajna baromi nehéz és sérülékeny. A konzervdobozt mi is tudjuk másra használni és a környezettudatosságra törekvő országokban, településeken már gyűjtőpontok vannak az újrahasznosításuk érdekében. Azonban a súlya miatt ez sem kedvez nekünk. Ráadásul vissza is kell cipelni, mert az erdőben nem hagyhatod! Az alufólia a közhiedelemmel ellentétben NEM ég el teljesen a tűzben! Tehát itt hívnám fel a figyelmét azoknak a túrázóknak, akik ezen csomagolóanyagot egy laza csuklómozdulattal a tábortűzbe dobták eddig, hogy legyenek szívesek ezt befejezni! És ha már elcipelték az erdő mélyére azt a vackot, akkor hozzák is vissza! Környezetszennyező hatása mellett sérülékeny csomagolási mód - könnyen szakad. Többnyire szilárd anyagokat lehet vele betakarni (porállagúak, folyadékok kilőve), akkor meg minek? Azokat tekerhetjük papírba is és akkor legalább van gyújtósunk a tábortűzhöz. A helyes csomagolási elvre könnyen emlékezhetünk, ha észben tartjuk a három 'r' betűt (3R):

Reduce: azaz eleve csökkentsd a csomagolóanyagok mennyiségét azzal, hogy nagy kiszerelésben vásárolsz a helyi diszkontból! Ezt aztán otthon az egyéni ízlésednek megfelelően porciózhatod. Nem utolsó sorban a nagy mennyiségekre többnyire még kedvezményt is adnak a boltok, így pénzt is takarítasz meg magadnak!

Recycle: vagyis figyeld azokat a csomagolóanyagokat, amik újrahasznosíthatóak! Itt Írországban pl. már külön kukák vannak az üvegeknek (azon belül is szín szerint szeparálva!), konzervdobozoknak és fóliáknak, műanyagnak valamint a papír és kartonféleségeknek! A csomagolásokon pedig szigorúan fel vannak tüntetve, hogy újrahasznosítható és hogy tégy is úgy! Vagy ha éppenséggel nem, akkor hogyan kezeld azt.

Reuse: ami azt jelenti, hogy használd újra. Tehát amikor nagy kiszerelésben vásároltál otthonra, akkor abból kiadagolhatod az élelmiszert gyorszáras tasakokba vagy lég- és cseppmentesen záródó dobozkákba, amiket aztán a túra teljesítése után hazaérve elmoshatsz és ismét bevetésre készek!

Akár hogy is, meleg időjárásban vagy éghajlaton körülményes friss élelmiszert magunkkal vinni még rövidebb kalandozásainkra is a romlandóságuk miatt. Ezért közlök pár irányelvet eltarthatóságukról. A zöldségek és gyümölcsök tárolhatósága nagyban függ textúrájuktól. A keményebbek, mint pl. alma, narancs, mandarin jobban viselik a szállítást és napokig vagy akár hetekig is jól elállnak, hacsak nem ütöd-vágod őket a zsákban. A lágyabbak, mint körte, barackok, szilva kibírnak szintén ugyanennyit, viszont érdemes óvatosabban kezelni őket és még a teljes érettségi állapot előtt megvásárolni őket. Minden esetben érdemes a hátizsák legfelső részében szállítani őket, hogy elkerüljük az összenyomódásukat. Ettől azonban a zsák fejnehézzé válhat, ami rontja a stabilitásunkat. Tehát csak keveset vigyünk magunkkal! A banánt és hasonlóakat (pl. a már említett paradicsom) jobb kihagyni, hacsak nem vagy nagyon bátor! Én inkább kihagynám a kivakargatásukat a zsák belsejéből! A hagymafélék, gumós- és gyökérzöldségek jól bírják a szállítást és hetekig eltarthatóak (2-3), bár ugyanúgy kissé nehezek, mint a friss gyümölcsök. A szárított zöldségek és gyümölcsök a legjobb megoldás, mert súlyuk messze kedvezőbb és hónapokig eltarthatóak. A tejtermékek remek fehérje és zsírutánpótlást biztosítanak, azonban nagyon kényesek. A sajtok hűtés nélküli eltarthatósága nagyban függ a víztartalomtól. Bármelyik sajt kibír pár órát, de csak néhány tűri a többnapos barangolásokat. Pl. a 35%-nál kevesebb víztatalmú sajtok (mondjuk a reszelt parmezán) nem igényelnek hűtést. A kemény sajtok, 36-43%-os víztartalommal kibírnak közel egy hetet. Ennél hosszabb idő után vagy magas hőmérsékleten olajkicsapódás lehet a felületen, de ez nem jelenti, hogy a sajt megromlott volna. Ezek közül is a waxolt vagy kis gurigában árultak tartanak ki legtovább. A félkemény sajtok (44-52% között) már hűtést igényelnek. Hacsak nem téli vándorlásra indulunk, amikor a napközbeni hőmérséklet sem emelkedik +5°C fok fölé, akkor ne válasszunk ezek közül! A lágy sajtok (50% feletti víztartalom) már semmi esetre sem bírják ki hűtés nélkül. A tej nagyon viszás jószág. Általában az UHT típusúak felbontás nélkül jól el vannak hónapokig is, de ha egyszer kinyitottad, akkor érdemes egyben elhasználni, máskülönben hűtést igényel. Télen ez nem probléma. Ebből a tulajdonságukból fakadóan és a baromi nagy súlyuk miatt sokan inkább tejport használnak. Jó a kávéba, vízzel felhúzva bármilyen tejet igénylő ételbe, de ha valaki hosszabb ideig tartózkodik kint és felszerelése is van sütni, akkor ott is jó szolgálatot tesz. Egyedül a nedvességtől kell óvni és akkor kibír hónapokat. A vaj könnyen olvad és avasodik nagy melegben, vagyis körülményes. A margarinok kibírnak néhány hetet, bár küllemük változhat (pl. a színezék kicsapódik a felületükön). Magyarán gusztus kérdése. Az olajok jól bírják a hűtetlen körülményeket, azonban néhányuk meleg hatására bezavarosodhat (pl. nyáron nagy hőségben). Van egy úgynevezett clarified butter, amit otthon talán úgy ismernek, mint tisztított vaj, szűrt vaj vagy indiai nevén ghee. Ez a folyékony halmazállapotú termék három hetet is kibír hűtés nélkül a vadonban. A húsok közül a kemény szalámik és kolbászok, a füstöltek és szárítottak (pl. az angolban jerkynek nevezett) hetekig elállnak. A konzervhúsok és halak szinte az "örökkévalóságig". Nem viccelek! A honvédségnél találkoztunk 28 éves gyíkhússal (löncshús) és a poén kedvéért felbontottuk. Az égvilágon semmi baja nem volt! A tojás törékeny és hűvös tárolást igényel. Szóval necces. Akinek bírja a gyomra, az vihet magával tojásport. Sütéshez elsőosztályú, ám ezt felhúzni vízzel egy tojásrántottához??? Háááát, az már gyomort igényel. Bár, fűszerekkel megbolondítva nem rossz. Edzettebb bozótlakóknak ajánlom.

folyt. köv.