Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Most, hogy már van bakancsunk, hátizsákunk, sátrunk, derékaljunk és hálózsákunk majdhogynem készen állunk egy kisebb kiruccanásra. A felszerelés többi részére később még visszatérek, de akinek már viszket a talpa, annak nem árt tisztában lenni egy s mással, mielőtt beveti magát a vadonba. Ez pedig a kint végzett mozgásforma és az ehhez kapcsolódó megfelelő táplálkozás. Hát akkor beszéljünk erről pár bejegyzés erejéig!

Nos, a túrázást klasszikus értelemben nem lehet besorolni aerob vagy anaerob kategóriákba, mert ez nagyban függ az egyén felkészültségétől, a tereptől és a felszerelés mennyiségétől. Általánosságban elmondható, hogy nagyobb része esik az aerob tartományba. De, mivel a túrának vannak igen nehéz szakaszai, amik keményen megizzaszthatnak bennünket - pláne ha egy huszas is van a hátunkon -, akkor már a dolog át fog csapni anaerob típusú mozgásformába. És hogy még jobban összezavarjalak: mindkettő cardioedzés gyanánt funkcionál. Ha a túrázástól eltekintünk és a túlélés felé haladunk a képzeletbeli vonalon, akkor a mozgásforma aránya mind jobban eltolódik az anaerob irányába. Eleinte. Mert, ha fizikálisan készülsz egy Armageddonra, akkor az aerob típus tartományát kitolhatod. Másrészt, minél több időt fogsz eltölteni a vadonban - mindegy hogy prekatasztrófálisan vagy posztkatasztrófálisan -, annál inkább megtanulod beosztani az erődet és óvakodni az anaerob tartományba való csúszástól. De, hogy miről is beszélek?! Mik ezek a fogalmak?

Aerob mozgásforma: A szervezet működéséhez szükséges energiaigényét anyagcsere-folyamatok útján elégíti ki, szénhidrát és zsír elégetésével. Amennyiben ehhez elegendő mennyiségű oxigén áll rendelkezésre, úgy aeorbnak hívjuk. És hogy ez miből áll, honnan tudhatjuk, hogy elég oxigén van odabent? Nos, a sejtekhez a kívánt energia és egyéb, a normális működésükhöz szükséges anyagok, valamint az oxigén a vér útján jut el. Ezt pedig a szív pumpálja. Vagyis, ha a szív jól funkcionál, akkor rendben zajlanak a folyamatok. Ez persze csak egy bizonyos pulzusszám alatt igaz. Hiszen afölött már légzésünk üteme meg fog változni, nem jutunk megfelelő mennyiségű oxigénhez, így a szív sem tud eleget szállítani a sejteknek. Megkezdődik a kimerülés. A mozgás minősége átcsap anaerobba. Szerencsére fokozatos, alacsony, de egyenletes terheléssel a szívet is lehet edzeni és növelni "állóképességét". Így az aerob tartomány kitolható. Annyit azonban tudni kell, hogy ehhez a folyamathoz a szénhidrátok könnyebben mozgósíthatóak szervezetünk számára, mint a zsírok. Ezért az első fél órában testünk az elérhető glikogénraktárakat fogja kiüríteni és csak ha a mozgásforma ezután is fennáll, folytatja a zsírok elhasználását. Az efféle ideális zsírégetésnek meg van a maga pulzustartománya. Ez úgy számolható ki, hogy 220-ból kivonjuk az életkorunkat. A kapott számot megszorozzuk 0,6-tal és 0, 85-tel. A két érték az alsó és felső határa mozgásunk intenzitásának. Az ideális tartomány alatti pulzus  bemelegítésre kiváló. A kedvező zónát túllépve a tüdőkapacitást és az állóképességet fokozzuk. Az aerob mozgás lényege, hogy alacsony vagy közepes intenzitással űzzük, a pulzusszám ellenőrzött keretek között tartott és így hosszan végezhető.

Anaerob mozgásforma: Ez olyan munka a szervezet számára, amikor is hirtelen, nagy erőkifejtésre van szükség (pl. nehéz súlyok megemelése, sprint)  vagy a rossz állóképességből adódóan az aerob szakasz is ide vezethet. Egy életbeli példa: ha valaki dohányzik, reggel elalszik és futni kell a buszhoz teljes erőbedobással azon a párszáz méteren, holott ehhez az illető nincs hozzászokva, akkor nagyon gyorsan bekövetkezik a zihálás, izomkimerülés és a pulzus az egekbe fog szökni. Túra során is bekövetkezhet egy ilyen anaerob szakasz, amikor hosszú kihagyás után a rosszul megválasztott útvonalba becsúszik egy durva emelkedő a szép súlyú hátizsákunkkal. Ekkor jön az, hogy majd kiköpjük a tüdőnket, mire felérünk a magaslatra és izzadságban úszunk, mégha a táv nem is volt több 10-15 percnél. Ilyen esetekben az izomműködéshez nem áll elegendő oxigén rendelkezésre, ezért a szervezet hanyagolja a zsírégetést - amihez nagy mennyiségű oxigénre lenne szüksége -, hanem a szénhidrátforrásaihoz nyúl, ugyanis a szénhidrátot savban is képes lebontani erjesztéssel. Ez tovább rontja a helyzetet, mert megkezdődik az izmok savasodása. Amitől jelentkezik a kifáradás, lassul a regeneráció és végül az izomfunkciók zavara is beállhat.

Könnyen belátható tehát, hogy az aerob edzés növeli a kitartást, az állóképességet és az anaerob erősítő edzések eredményességét, valamint a szervezet oxigén felhasználásának hatékonyságát. Az anaerob edzés viszont növeli az izomzatot és a teljesítményt, valamint az aerob mozgás hatékonyságát. Vagyis mindkettőre szükség van a Természetben való életben maradáshoz. És mi az a cardio? A cardio latin szó és előtagként mindössze annyit jelent, hogy a szívvel kapcsolatos. Vagyis, ha edzésként alkalmazzuk, akkor növelhetjük vele a szív teljesítményét. Ennek formája a fentebb már bővebben kifejtett kétféle mozgáscsoport. Az első kategória, noha növeli a kitartást, és bizonyos sportokhoz szükséges is - az általánosan elfogadott tévhittel ellentétben - a zsírégetés és az egészségünk szempontjából nem a legoptimálisabb! Ennek oka, hogy a hosszan tartó egyenletes mozgás elősegíti a szabadgyökök kialakulását; amennyiben a szervezet számára nem áll rendelkezésre elegendő szénhidrát és/vagy zsír, elkezdi lebontani a fehérjéket, magyarán leépíti az izmokat; csak egy bizonyos sebességre készíti fel a szívet, tehát ha hirtelen kiugró teljesítményre van szükség, az még mindig megterheli. Mivel világunkban és így a Természetben is minden a változáson alapszik, túlélés szempontjából is erre kell felkészíteni szervezetünket. Ez azt jelenti, hogy felkészülés során olyan edzés a kedvezőbb, amely ciklikusan változó mozgásból áll (nagy intenzitás és pihenőszakaszok váltakozása). Itt a pihenőszakaszok is folyamatos mozgást jelentenek, csak kevésbé megterhelőek. Ezzel növeljük az antioxidánsok termelődését, amik megakadályozhatják a szabadgyököket romboló munkájuk kifejtésében; serkentjük az anyagcserét és zsírégetést; felkészítjük a szívet a változó körülmények hatékony kezelésére. Az efféle edzés egy túrát is könnyebben teljesíthetővé tesz számunkra és sajátosságaiból fakadóan sokkal jobban hasonlít a szervezetünket az életben érő hatásokra, így túlélő helyzetben óriási segítséget nyújthat, hogy az EKG-nk ne simuljon ki.

U.i.: Ez volt a blog elindítása óta az 50. bejegyzésem és ráadásul túlléptük az 1500. feedet is. Köszönöm a kommenteket és remélem, hogy továbbra is rá tudok szolgálni értékes perceitekre, amit itt töltötök el. Mindenkinek jó barangolást és ne feledd: bármi történjék is, maradj nyugodt!