Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Órákig lehetne még szófosásom a bakancsról. A lényeg benne van az eddigiekben. Hogy kinek melyik jön be jobban: a színbőr vagy a gyöngyvászon, esetleg a laza izületei miatt szüksége van egy merevebb talpú, erősebb oldalfalú bakterra, az már egyéni ízlés dolga. Az meg, hogy ragasztott vagy varrott a talp inkább gyártástechnológia nagyrészt, tehát azzal most nem untatnék senkit. Térjünk át a következő legfontosabb darabra: a hátizsákra!

Na, ez megint olyan tárgy amiből aztán kismilliomegy van a piacon és szerintem néha még maguk a gyártók sem tudják, mi a jó francnak ennyi. Az tény, hogy a bakancs után a második legfontosabb tárgy, mert az összes többi motyót ebben (vagy ezen) fogjuk hurcilászni. Két fő típus létezik. A külső vázas és a belső vázas. Az, hogy milyen parasztvakításokat biggyesztenek rá a gyártók, már részletkérdés. Láttam én már túrazsákot mp3 lejátszó zsebbel és kivezetéssel. Na, ez az amit én soha nem használnék! Ha kijutok végre a Természetbe, akkor azt akarom élvezni, nem holmi átkonvertált 0-kat meg 1-eseket. Tipikus konzumidiótáknak készült baromságok. A lényeg, amikor hátizsákot választasz, hogy a hevederrendszer stabilan legyen képes tartani a súlyt. Ne himbálózzon a teher a hátadon, mert ez nagyon hamar ki fogja fárasztani az izomzatot és veszélyes is! A jó arány a derék- és vállpántok teherviselése között 70-80% a derékpánt javára és csak a maradéknak szabad a vállpántokon nyugodnia. A lábaid, a csípő- és medencecsont, valamint a hozzájuk kapcsolódó izmok jóval nagyobb terhelést bírnak el, mint a vállaid és azokon keresztül a csigolyák. Másfelől, ha a derékpánton nyugszik a terhelés nagy része, akkor ez azt is jelenti, hogy a súlypontod alacsonyabbra kerül. Ezzel stabilabb leszel és biztonságosabb a tevékenységed. Nézzük, hogyan próbálják ezt a gyártók megoldani! Nos, a külső vázas hátizsákok mára kissé háttérbe szorultak a piacon - bár én ezt nem tartom igazságosnak.

Mindenki emlékszik a híres ALICE pack-re. Az amerikai hadseregben volt rendszerben és szinte minden vietnámos filmben ezzel rohangálnak a katonák. Két fő gond volt ezzel a rendszerrel. A kényelem (vagyis annak hiánya). Ugyanis menet közben az emberi test minden porcikája mozog. Ezzel szemben az a merev fém keret ott feküdt a katona hátán és mindenhol dörzsölt, vágott, ütött, ahol csak lehetett. Főleg bazi nagy súlyok alatt. A másik probléma a tartós szerkezet kialakítása volt. Mivel ezek a korai vázak általában egyszerű alumíniumötvözetek voltak (a minél kisebb súly érdekében), sokszor a rápakolt több tíz kilók alatt hamarosan megadták magukat. Mára mindez a múlté! Az amerikai hadseregnek bedolgozó Aruc Systems nevű cég korszerű, hadi célokra kifejlesztett műanyagokból dolgozik. Ezzel megoldották a súly kérdést is és a műanyag flexibilisebb volta miatt a komfort is növekedett. Csakúgy, mint az élettartam. Egyetlen dolog az, ami számunkra még akadályt jelenthet: az ár. De, ha egy modern hadsereg nem akar lemondani a külső vázas zsákokról, akkor nézzük, mi is ennek az oka! Nos, ez a létraszerű váz forradalmasította még a hátizsákos túrázást is. Bevezetésével hirtelen sokkal nagyobb súlyokat lehetett könnyebben és biztonságosabban magunkkal cipelni, akár hosszabb barangolásokon is. Többnyire csak a derék- és vállpántok vannak fixen rögzítve a csővázra. Maga a zsák eltávolítható. Így mást is hordozhatunk a kereten, ha épp a szükség úgy kívánja (pl. táborozáskor tüzifát gyűjthetünk és szállíthatunk segítségével, vagy több gallonnyi vizet, stb.). Illetve mivel ezeknek a fajta zsákoknak a váza legtöbbször állítható, akár más is kényelmesen tovább viheti, ha a tulajdonosát baleset érné. Annak ellenére, hogy ilyen kivitelű zsákok készülnek nem egyszer 70L-es kapacitás fölött is, ez nem a zsák végleges űrtartalma, mivel a vázra könnyedén felcsatolhatunk rengeteg mást. Ezzel csak a mi tűrőképességünk szab határt a tömegnek. De, nem kell aggódni! A mai, korszerű külső vázas hátizsákokkal sokkal kényelmesebb nagy súlyokat szállítani, mint egy belső merevítésű társával. Azzal, hogy a sátrat, derékaljat és esetleg még a hálózsákot is felszíjazhatod kívülre - amik ugye a legormótlanabb részei a felszerelésednek - szinte az egész zsák üresen marad, óriási helyet kínálva egyéb cuccaidnak. Ráadásul mivel a teher magasabban helyezkedik el a váznak köszönhetően, így sokkal kiegyenesedettebb lesz a tartásod, ami előnyösebb a hátizmoknak. Ezenfelül a hátizsák és a hátad között nyersz némi rést a váznak köszönhetően, ami megnöveli a szellőzést. Tehát nem fog a hátad izzadságban csicsogni öt perc után. Pláne egy meleg, nyári napon. Sokszor egy military surplus boltból rendelve (ez amolyan diszkont féle külföldön, ahol milliomegy már nem rendszerben lévő dolgot árulnak potom pénzért - nyugati fizetésekhez képest) olcsóban hozzájuthatsz, mint a belsővázas csodákhoz az alpin boltokban. Persze most sokan felteszik a kérdést, hogy ha ez ilyen jó, akkor mégis miért szorította ki a belső vázas rendszer ennyire? Mint minden tárgynak, ennek is vannak hátrányai. Mivel a zsák magasabban ül, megemelkedik a súlypontod. Ez egy párnapos túrára összeállított felszereléssel nem annyira számottevő, de ha már a 70L környéki zsákokról beszélgetünk, akkor ez ingataggá teheti hordozóját, ami magashegységekben vagy keskeny, veszélyes ösvényeken fokozza a baleset kockázatát. A másik hátránya pont abból az extra helyből következik, amit a hátunknál nyertünk. Azaz a váz eltartja a zsákot - és minden egyéb mást, amit rácsatoltunk - a testünktől, ezért az egész jobban kileng lépés közben jobbra-balra. Sokan ezt nagyon kényelmetlennek találják. A harmadik dolog inkább azokat érinti, akik más országokba szeretnének utazni túrázni. Főleg, ha repülővel akarják úticéljukat elérni. A poggyászkezelő automaták köztudottan rühellik az efféle rendszereket. Ezt megoldhatjuk, ha becsomagoljuk a motyót a célállomásig. Viszont van egy negyedik ok, amiért csökkent ezeknek a hátizsákoknak a mennyisége a piacon. Ez nem a zsák hibája! Ez sajna a gyártóké. A profithajhász cégeké, akik megpróbálják a gyártási költségeket a lehető legminimálisabbra levinni, a gyártást a végletekig egyszerűsíteni, az anyagfelhasználást csökkenteni, miközben persze az árakat szinten tartják. Sőt, sokszor az inflációra hivatkozva indokolatlanul nagy százalékkal emelik és az így keletkező extraprofitot szépen benyelik. Szóval az efféle hiénák döntöttek úgy, hogy két pár műanyag léc a belső vázas hátizsákba sokkal kifizetődőbb, mint egy ilyen korszerű rendszert legyártani. Aki túrázik, az nélkülözni akarja a civilizációs komfortot, vagyis szenvedhet a nagyobb terheléssel - gondolják ők. Tehát tanuljuk meg használni azt az 1400cm³-t odabent és ne higyjük el még azt sem mindig feltétel nélkül, amit maguk a gyártók mondanak! Minden szentnek maga felé hajlik a keze - ahogy a "pogány" magyar mondás tartja! Amennyiben külső vázas zsákot választunk négy alkotóelemre kell nagy hagsúlyt fektetnünk. Az első a jó párnázás deréktájékon (angolban ezt lumbar paddingnek nevezik) Ez hátul, a tomporunk környéki részt jelenti, a farizmok feletti csontos részt. Ugyanis a váz itt fog feltámaszkodni és ha ez a rész nem megfelelő, akkor lőttek az egésznek! A második a derékpánt. Ennek nagyon masszívan kell rögzítve lennie a vázra. Itt a hitvány anyagnak és varrásnak nincs helye! Óriási teher fog erre a részre nehezedni. Ebből fakadóan fontos a jó párnázás is, hogy ne gyalulja le a csípőcsontunkról a kültakarót. A pánt kritikus része a csat. Ha a pánt képes visszacsúszni a csat bújtatóiban, mert azok nem jól rögzítik, akkor az egész rendszer nem ér semmit!!! A harmadik az ívesen szabott, jól párnázott vállpántok. Ezek fogják a helyén tartani a himbálózó zsákot és a terhelés 20-30%-át viselni - ami a zsák felépítéséből adódóan jóval több lehet kilogrammban, mint egy ugyanakkora belsővázasnál. A negyedik a mellkaspánt. Ez segít a vállpántokat együtt tartani, ezzel tovább csökkentve a hátizsák imbolygását. Ha ez a hevederrendszer jól dolgozik és kifogástalanul van legyártva, akkor hátizsákunk sok örömteli pillanatban lesz része életünknek. Ha nem...

folyt. köv.