Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Az előző részben már említettem egyszer-kétszer ilyeneket, hogy PVC, LDPE, HDPE. De, hogy mik is ezek és hogyan befolyásolják a víztároló és -szállító eszközeink tulajdonságait valamint használhatóságát érdemes röviden áttekinteni a gyártás során felhasznált anyagokat. Ugyanis a menet közben is használható eszközeinknél még szélesebb az alapanyagok skálája és jó tudni melyiket mire és milyen körülmények között használhatjuk, mert befolyásolhatja a választásunkat.

PET:

poli(etilén-tereftalát), hőre lágyuló telített poliészter. Tehét a polietilén-tereftalát írásmód helytelen, mert nem polietilénről van szó, annak a jelölése PE. Olvadáspontja 200 Celsius fok felett van. Hidegtűrése jó, ezért is használja a csomagolóipar orrba-szájba. Valamint fúvásos technológiával olcsón lehet üreges tárgy készítésre alkalmazni. Emelett a gáztartó képessége is jó. Ez miatt terjedt el, mint szénsavas üdítőital tároló. Mechanikai behatásoknak jól ellenáll. Rendkívül kopásálló. Gyári állapotában kiváló átlátszósággal rendelkezik - ezért is lehet tűzgyújtáshoz lencseként alkalmazni, ahogy arról már szót ejtettem. Létezik olyan formája (MPET), amely alumíniummal bevonható. Ebből készülnek a rugalmas élelmiszer csomagolóanyagok és a hőszigetelő anyagok, mint pl. az 'emergency space blanket'. Jó ellenállóképessége van, ami azt jelenti, hogy gyengébb savakat, lúgokat, stb. jól tűri. Vagyis izotóniás italokat remekül lehet benne kikeverni saját recept alapján. A víztisztító tabletták klór vagy jódtartalmát már kevésbé szereti. Persze ezek nem olyan őrült koncentrációt jelentenek, de hosszútávon felhalmozódhatnak. És a poén, hogy sehol sem találtam adatot róla. Pedig öt órát töltöttem csak ennek az egy kérdésnek a kutatásával. Na, persze amikor évi több tízmillió tonna PET-et állítunk elő, akkor kétlem, hogy a 'biznicben' érdekeltek kérkednének káros hatásaival. Annyi mára bizonyossá vált, hogy a PET palackokat csak egyszer volna szabad használni piaci forgalomban - tehát tisztítása és újratöltése tilos -, mert a polimer réteg károsodásával rákkeltő anyagok jutnak a benne tárolt folyadékba. A másik probléma ezzel a jószággal az előállításához használt katalizátor, az antimon-trioxid. Erről már egyértelműen kimutatták, hogy hosszútávon nagyon csúnya dolgokat képes művelni: bőrirritáció, légzési panaszok, vetélés, az újszülöttek visszamaradott feljődést mutatnak, stb. Persze olvasni tanulmányokat százával a neten, amikben próbálják megnyugtatni a nagyérdeműt, hogy végfelhasználó esetében nincs olyan mennyiségben jelen az antimon-trioxid, hogy az ilyen komoly gondot jelenthetne. Hahaa! És akkor az endokrin rendszerre gyakorolt hatásáról még nem is beszéltem! Ha mindenképpen mérgezni akarod magad, akkor keresd a palack alján a fenti jelölést! Túra vagy katonai felszerelés ritkán készül ebből a műanyagból, inkább az üdítőital és ásványvíz palackozók használják, de ER esetén megteszi.

HDPE:

High density polyethylene (nagy sűrűségű polietilén). Ez is egy hőre lágyuló műanyag. Vicces, mert sűrűsége nem sokkal van az LDPE-jé fölött mégis lényegesen jobb mutatókkal rendelkezik. Keményebb és opálosabb is, mint bratyója. 110°C-t még elviseli. Olvadáspontja egyébként 130 fok. Csak óvatosan, mert petróleumból készül és gyúlékony. Hőtágulása nagy. Időjárásnak is kevésbé ellenálló (leginkább az UV sugárzást nem komálja), ezért adalékanyagokkal teszik ellenállóbbá. Plusz nehéz rgasztani, így hegeszteni szokták. Erről könnyen felismerhető. Továbbá oxidálószereket csak rövidebb ideig viseli el. Vagyis kémiai víztisztítás kilőve. Poén, hogy minden mást jól tűr a kis rüfke. De, hogy jót is mondjak róla -100°C-ig vígan használható és egyike a műanyagoknak, ami biztonságosan használható élelmiszerrel vagy itallal érintkezve. A biztonság kedvéért azonban itt is meg szokták jegyezni, hogy inkább egyszer használatos a szintén jelenlévő antimon-trioxid miatt. A több, mint 30 millió tonna fölötti éves előállításával a második helyen van. Szóval nem lesz nehéz találni egyet, ha szükség lesz rá. A fenti logóval könnyen beazonosítható. A hétköznapokban vizestasakok és vizestömlők készülnek ebből a fajta műanyagból - meg a híres Tupperware.

PVC:

polivinil-klorid, hőre lágyuló műanyag. A harmadik legnagyobb mennyiségben előállított polimer a polietilén és polipropilén után. Létezik szilárd és rugalmas fajtája. Utóbbit lágyító anyagok hozzáadásával érik el. 70-80°C-ig ellenáll a hőnek. Az az fölötti hőmérséklet azonban rohamosan csökkenti a mechanikai jellemzőit és a méretstabilitást. A használhatóságának alsó hőmérséklethatára -25°C (a szilárd változatára igaz). Ez alatt túlságosan rideggé válik és könnyen törik - tehát sarkköri expedíciókra már kilőve. Pedig kitűnően ellenáll higítóknak, magas koncentrációjú savaknal, alkoholoknak, bázisoknak és ásványi olajoknak. Oké vízhordozás szempontjából ez nekünk kevésbé fontos. Viszont jól ellenáll növényi olajoknak és oxidáló anyagoknak! Ez már szempont lehet, amikor víztisztító tablettákat akarunk alkalmazni. Ugyanis a klór és a jód is a halogének táborába tartozik, amik oxidálószerek. Ezért is használnak Amerikában és Kanadában ivóvíz rendszerek kiépítésére PVC-csöveket. Időjárásálló és viszonylag tartós anyag, aminek létezik fiziológiailag semleges vátozata is - ez érintkezhet élelmiszerekkel is. Manapság már vannak fenntartások vele kapcsolatosan az előállítása során alkalmazott nehéz fémek illetve ftalátok miatt. Ezek kioldódása nem bizonyított, hiszen fizikailag kötődnek a PVC-hez létrehozása közben. Azonban a kigőzölgéssel kapcsolatban már svéd és dán kutatócsoportok is előálltak mérhető eredményekkel, ami az endokrin rendszerre volt hatással - főleg fejlődő szervezetben. Leginkább a nagy, víztartályokat, konténereket készítik ebből. A PVC-ből készült tárgyakon a fenti logó látható. Ha nincs nyomtatott betű, a 3-as számból akkor is tudhatjuk, hogy PVC-vel van dolgunk.

LDPE:

Low densitiy polyethylene (alacsony sűrűségű polietilén) szintén egy polimer. Jó ellenállóképességet mutat 60°C fokig bármilyen anyagnak, kivéve erős oxidálószereket. Vagyis víztisztítók kilőve. 80°C fokig biztonságosan használható víztárolásra és -szállításra. Hasonló mutatókkal rendelkezik egyébként, mint a HDPE, persze nem olyan erős. Tehát kisebb kapacitásra lesz használható. Áttetszőbb, mint testvére, ami jól ellenőrizhetővé teszi a rendelkezésünkre álló mennyiséget. Többnyire vizestasakok, összehajtható palackok vagy vizestömlők készülnek belőle, de szükség esetén bármilyen LDPE műanyagot használhatunk víztárolásra, hiszen engedélyezve van élelmiszerrel való érintkezésre. A négyes számról azonosíthatod be, ha egy ilyennel akad dolgod.

PP:

polipropilén, szintén egy hőre lágyuló polimer, azonban szokatlanul ellenálló számtalan kemikáliának. Mindamellett, hogy kemény, igen rugalmas is és azon műanyagok egyike, ami nagyon jó értéket mutat anyagfáradás terén. Nem csak palackokat készítenek belőle, de az outdoor iparban számtalan aláöltözet is ebből kerül szövésre. Olvadáspontja 160-170°C körül van. Alapból opálos, de még így is jó ellenőrzést biztosít az italmennyiség felett. UV-állóságát növelendő különböző adalékanyagokat kevernek hozzá a gyártás során. Fényes, majdnem zsíros tapintású. 2008-ban Kanadában egyes laboratóriumi eszközökből mutattak ki oleamid és némi alumínium kation kioldódást. Semmi egyéb - egyelőre. Érdekességképpen a Rubik kocka matricái is ebből vannak a magas kopásállóságának és jó piszok taszító hatásának köszönhetően. Valamint az új-zélandi és az amerikai hadseregnek is ebből készül a hideg időjárásra kifejlesztett aláöltözete (ECWCS), de a híres Under Armour cég is ebből dolgozik nem egy aláöltözetéhez. Az ötös számról ismerhető fel az egyik legbiztonságosabb műanyag ivóeszköz alapanyag.

Other:

Az utolsó műanyagjelölés többféle végterméket foglal magába én azonban eggyel szeretnék kiemelten foglalkozni itt. Ez pedig a copolimer. Már egy ideje a piacon van a Tritan copolymer névre hallgató jószág, ami a Nalgene palackok alapanyaga. Az az Eastman gyártja, aki Eastman Kodak néven fényképészeti eljárásokhoz való kemikáliákkal kufárkodott a II.Világháború után. Persze a háború alatt sem unatkozott a fejlesztő részleg. Akkor álltak elő ugyanis az RDX-szel. Ismertebb nevén a T4-gyel, ami egy harcászati robbanóanyag. Nos, visszatérve a Nalgene alapanyagához! A sztori a Nalge Nunc Internationaltól indult, aki labormunkákhoz gyártott műanyag eszközöket. A '70-es években ez a terméklista a Thermo Scientific Nalgene névvel volt elérhető. Akkoriban még HDPE-ből és Lexan-ból. Már ekkor is rengeteg turistánál népszerű volt és boldog-boldogtalan próbálta rátenni a kezét egy ilyen jószágra, mígnem a vállalat elnöke, Marsh Hyman kapta rajta saját fiát, hogy cserkészeten Nalgene motyót használ. Ekkor jött az ötlet és a cég betört az outdoor piacra. A '90-es évekre polikarbonátra váltottak, ám az utóbbi években kezdték bírálni a terméket egy titokzatos anyagkiválás miatt. Ez a biszfenol A (BPA). Erre a cég visszavonta a polcokról a jó öreg polikarbonátot és az Eastman Chemical Company-val karöltve piacra dobták a Tritan copolymer fantázianevű alapanyagból készült, BPA-mentes Nalgene palackot. Ez már az elpusztíthatatlanság határát súrolja és kemikálikkal szemben is sokkal ellenállóbb, mint eddigi "rokonai", de továbbra is áttetsző, így a vízmennyiség könnyen szemmel követhető. Durva expedíciós körülmények közé és hardcore urban survival-osoknak ajánlott! ;) A copolymerek egyike az ABS rövidítéssel bíró is, amiből a LEGO készül. Asszem új időszámítás kezdődik műanyag fronton. Mivel a fenti kategóriákba nem besorolható, ezért a 7-esbe került.

Alumínium:

A kemény anódizált alumíniumok, amiket az edényeknél már említettem szóba jöhetnek itt is. Felületük az alumíniumot fedő természetes oxidrétegnek köszönhetően nagyon sok anyagnak ellenáll, akár erős oxidálószereknek is. Persze nem komálja hosszútávon, de nem fogunk belehalni a kioldódó alumínium-oxid mennyiségébe. Hőtartományról nincs értelme beszélni, mert te hamarabb fagysz vagy sülsz meg, minthogy az alu kütyüddel történne bármi is. Tehát ez az alapanyag már a forralásos víztisztítási módszert is lehetővé teszi. Azonban ez már nem átlátszó, tehát csak kinyitva saccperkábéra lehet megmondani, hogy mennyi lötyög még a palackban. Vannak, akik a kioldódó Al mennyiség miatt aggódnak, de már mondtam, hogy ez nem számottevő. Inkább súlyban lehet elgondolkodtató néhány ultralightosnak. Vagy akinek rossz emlékei vannak a magyar alukulaccsal kapcsolatban a katona éveiből - hogy utáltam én azt a szart, amikor az erőltetett menet alatt szétverte a csípőcsontomat! ;) Jeles alucumó gyártó cég a SIGG és a Klean Kanteen.

Rozsdamentes acél

Kemikáliáknak, külső behatásoknak jól ellenáll. Azonban az oxidáló szereket nagyon nem szereti. Érdekes, hogy a halogéneket említettem, mint oxidálószereket. A nevüket a görög 'sóképző' szóról kapták, ugyanis fémekkel sókat képeznek. Szóval rozsdamentes acél víztároló alkalmatosságot birtokolva inkább válasszuk a forralásos procedúrát a víz ihatóvá tételére. Nem halunk meg egy kis vasoxidtól (rozsda), de miért tennénk tönkre a felszerelést, ha nem muszáj? Szintén nem átlátszó, így az eszközt kinyitva kell ellenőrizni, hogy mennyi éltető nedűnk maradt még. Több neves gyártó is foglalkozik ultralight stainless steel palackok gyártásával, tehát szerepük nem elhanyagolható.

Titán:

Nem hangzik rosszul mi? Végül is, amint azt már kiveséztem az edényeknél, szinte mindenre rezisztens a kis mocsok, a hőt kevésbé vezeti jól vagyis nem fog az ital könnyen melegedni benne, főleg egy neoprén tokkal megspékelve. Hőtűrő tartomány brutális. Tartósság extrém. Csakhogy ki adna egy 650ml-es flaskáért 75$-t??? Hacsak nem már eleve napszúrást kaptál? Vagy épp nem tudod mire költeni apuci zsetonját. No, de ne csodálkozzunk! Ezen a planétán mindig van eladnivaló baromság százával!

Az alapanyagok lezárásaképpen csak annyit, hogy a legtöbb műanyag hajlamos szagok és ízek átvételére és/vagy átadására kisebb nagyobb mértékben. Szerencsére a gyártók nyitottak erre a problémára és a nevesebbjei törekednek a probléma kiküszöbölésére. De még így is előfordulhat, hogy első használatkor vagy aromásabb vagy meleg esetleg savas (pezsgőtabletták használatával előállított) italok beletöltése után a műanyagpalackunk enged valamennyi ízt ki magából és vesz is át a kikevert italból. Ezt némi szakszerű, a gyár által javasolt néhányszori alapos tisztítással és levegőztetéssel mérsékelhetjük vagy akár teljesen meg is szüntethetjük. Noname, gagyi, utángyártott termékeknél már nem biztos, hogy ilyen könnyű dolgunk lesz a műanyagok ellenőrizhetetlen származása miatt. A fém alkalmatosságok közül leginkább az alumíniummal fordulhat elő hasonló gond. De az is inkább csak a kezeletlen alura igaz. A keményített alumínium eszközöknél ez a gond nem áll fenn! Az acél és titán abszolút mentes ettől a problémától. Igazság szerint az üveg lenne a legjobb tároló alkalmatosság ám sajna ezt súlya és törékenysége miatt nem engedhetjük meg magunknak odakint.

foyt. köv.