Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A legegyszerűbb és legkönnyebb (súlyra értem) eljárásról írt elég alapos összefoglaló munka után következzék az amiről mindenki azt gondolja, hogy a legkézenfekvőbb: a hevítés. Azért a dolog felvet jó pár kérdést, amikkel nem árt tisztában lenni!

Nos, alapesetben minden túrázó, könyvíró és blogoló abból az idilikus állapotból indul ki, hogy az Isten herkentyűje is ott lapul a hátizsákban és csak megfontolás vagy elgondolkodtatásképpen sem vetnek fel olyan gondolatokat, hogy mi van olyankor, amikor nincs éppen fém edény a kezed ügyében vagy épp úszott az egész felszerelés, kifogy a tüzelőanyagod vagy valamilyen akadály miatt nem tudsz tüzet éleszteni? Húsz évnyi túrázással a hátam mögött végigkövethettem ennek a csodálatos szabadidős tevékenységnek a fejlődését. Ezt leginkább az ipari hátterére értem, mert sajnos kint a terepen egyre siralmasabbak a hazai állapotok. Tehát szemtanúja voltam a hiperkönnyű anyagok megjelenésének, a hihetetlen 5 kilós álomhatár áttörésének az alapfelszerelés összsúlyát tekintve és még jó pár kedvező változásnak. Ezzel együtt azonban a műanyagok egyre inkább átvették a vezető szerepet a csomagban. Ez viszont máris felvet egy problémát: nem lehet bennük vizet forralni. Természetesen a legtöbb túrázó pakkjában van valamiféle fém edény ételkészítésre. Ezzel meg is nyugodhatnánk és hátradőlhetnénk, mondván: gond egy szál sem! De! Mi van akkor, ha kifogy a csodagázpalackod? És mondjuk az adott országban más az elterjedt csatlakoztatási szabvány? Akkor kéne a tűzrakás és tűzgyújtás ismerete. Ám, az edényeken található kihajtható fül hőálló burkolata miatt nehézkesen lehet szabadtűzre tenni ezeket a csilliárdos technikákat, mert különben szétégeted a műanyag borítást. Lehet olyan eset is, amikor soványak a tüzelésre használható források (ronggyá ázott minden, sivatag, magashegységek, sarkkörök), ezért nem leszünk képesek elég hőt termelni a folyamathoz. Továbbmegyek: vészhelyzetben meg kell szabadulni a nehéz hátizsáktól, vagy megfeledkezel róla, hogy maradt az oldalzsebben egy félig elfogyasztott energiaszelet és hajnalban arra kelsz, hogy egy szép, nagy maci birkózik a zsákoddal, majd a szemed láttára bevonszolja azt a vadon mélyére, vagy éppen olyan országban túrázgatsz, ahol a cuccod egyetlen darabja fél havi fizetés (a napi egy dolláros éhbéreken számolva), vagyis a teljes cumóból egy pueblo család fél évig elkaristol és szépen meglovasítják hajnalra virradólag vagy csak simán leszedik rólad egy elhagyatottabb sarkon. De, még "túlélő szakértők" is sokszor elkövetik azt a hibát ("jutyúb-janicsárok"), hogy akkora túlélőcsomagot összeraknak, mint egy Stingl Wien páncéltőkés versenyzongora, csak épp egy megvakult HA aluedényke nincs benne a maga 90 grammjával! Aztán elfogy az öt szem klórtabletta és az összehajtható műanyagpalackot a fejükre húzhatják, a telefonkártyára tekert 2m szigszalaggal meg lezárhatják az álluk alatt. Jó szorosan! Hiába is tudnak tüzet éleszteni! Vagy mi van olyankor, ha meg van a megfelelő eszköz és ismeret viszont az időjárás olyan, mint itt Írországban: folyamatos szél és eső? Minden elégethető anyag úgy át van ázva, mint a szűz kislány bugyija Justin Bieber koncerten. Szóval legyünk realisták és próbáljunk több forgatókönyvet átgondolni vagy megkérdezni magunktól, hogy: "Mit tennénk ha...?!" - attól függően, hogy hol készülünk kalandozni. Ahogy az angol mondja: prepare for the worst, pray for the best. Azaz: készülj a legrosszabbra, reméld (szó szerint imádkozz) a legjobbat!

Forralás

A forralás az a folyamat, amikor egy tűzálló edénybe öntött vízzel annyi hőenergiát közlünk, nyeletünk el, hogy eléri a forráspontját (1 atm-án ez 100°C). Tehát ebből következően a folyamathoz kelleni fog - a vízen kívül - tűzszerszám, tüzelőanyag, tűzálló edény és a tűzgyújtás ismerete. Látható, hogy máris több olyan kritérium van ahol félresikolhat a terv. Elsőre induljunk ki abból, hogy minden meg van és funkcionál! Hogy spórolj az üzemanyaggal és hogy csökkentsd a párolgási veszteséget MINDIG takard le az edényt valamivel! A második fontos dolog maga a forralás. Azért hívják forralásnak, mert nem gyöngyözés és hasonlók, hanem forralás! Magyarán, a neten olvasható 2, 5 és 10 perces forralási idők onnantól számolandóak, amikor a víz egész felülete haragosan bugyog. Ezt az állapotot kell tartani a fenti szintidőkig (kép balra)! Ez máris előhoz egy másik szükségletet. Ne csak annyi üzemanyagod legyen vagy tüzifát gyűjts össze, amivel elindíthatod a folyamatot, hanem mielőtt belevágsz a feladatba bizonyosodj meg róla, hogy akár 10-15 percnyi forralásra is elegendő! Mert, ha a folyamat felénél egyszer csak elkezd a láng kialudni, akkor hiába volt a nagy hűhó! Jegyezd meg: ugyanúgy ahogyan a seregben, a Természetben sincsenek félmegoldások! Vagy megcsináltad, vagy nem! Szóval van elég tüzifa - vagy lötty a palackban -, szépen bugyog minden lefedve és akkor jön a maró gondolat: volt ott a neten kettő perc, öt perc, tíz perc...most akkor melyik is az igaz és meddig hagyjam a vizet forrni? Az aktív szénnél belinkelt laboratóriumi vizsgálat jól mutatta, hogy kettő perces forralás után azért még voltak olyan kórokozók, amik képesek voltak telepeket alkotni. A tízpercest követően azonban már semmi nem nőtt ki! Amennyiben nagyon híján lennél tüzelőanyagnak, akkor egy ökörszabályra emlékezz: minimum 5 percig tartsd forrásban a vizet! Így takarékoskodhatsz az üzemanyaggal, de mellette biztos lehetsz, hogy 99%-osak az esélyeid a csíramentes vízre.

Ha valami csoda folytán mégsem lenne nálad fém edény, de legalább egy széles szájú Nalgene palackkal rendelkezel, akkor még van esélyed vizet forralni. Élessz tüzet és dobj bele akkora köveket, amik könnyen átférnek a palack száján! kerüld a nedveseket vagy a porózusokat, mert hő hatására szétrobbanhatnak! Hagyd őket a tűzben legalább 10-15 percig. Némelyik fajta akár vörösen is izzani fog. Addig hasíts szét egy faágat és amikor a várakozási idő letelt egyszerűen emeld át a köveket a tűzből a palackba a rögtönzött "evőpálcikákkal"! Kelleni fog egy jó pár darab olyan pici kövekből, tehát ne töltsd tele a palackot! Mindig legyél nagyon óvatos a forró kövek áthelyezésénél és dőlj enyhén hátra, amikor a köveket a vízbe helyezed, hogy nehogy leforrázd magad a felszálló gőzzel! Ha ugrana a teljes felszerelés és csak az maradt, amit magadon viselsz (tábori kés az öveden, tűzindító, tájoló és a mini túlélő csomag egy Altoids dobozkában a ruházat különböző zsebeiben a minimum!), akkor is még nagy valószínűséggel képes leszel tüzet éleszteni, fát megmunkálni és köveket felforrósítani. Ez azt jelenti, hogy csak az edényt kell előállítani valamiből. Erre használhatsz kivájt farönköket, nyírfakérget - olyan országokban, ahol vastagabb kérget növeszt, mint nálunk -, bambuszt - ázsiai országokban -, de éppenséggel agyagedényt is elő lehet állítani, ha valaki hosszútávra rekedne a vadonban. Magának az agyagedénynek csak a kiégetése kb. egy napodat el fogja vinni, ha szabadtűzön csinálod, ahogy azt az észak-amerikai indiántörzsek tették. Tehát ezt tényleg csak legutolsó megoldásként ajánlanám. Az biztos, hogyha sikerül jó agyagot találnod és legalább egy 1-1,5L-es edénykét ki tudsz belőle alakítani, majd kiégetni (több órás folyamat), akkor egy hosszútávon is jól használható tárgyat kapsz, amit közel úgy használhatsz, mint az eredeti fém edényeket. Lásd a képet itt jobbra! Amennyiben valaki ázsiai országokba indul túrázni és ott kerül bajba, marad felszerelés nélkül, akkor ahogy azt az amerikai hadsereg túlélő kiképzésének oktatási anyaga (FM 21-76) mondja a S.U.R.V.I.V.A.L. akronímájában: "Vislekedj akár a helyiek!" módjára érdemes megismerkedni a bambuszban való vízforralás gyakorlatával is. Az eljárás sikerességéhez két kulcsfontosságú kitételt kell tudni. Az egyik, hogy zöld bambusz kell hozzá! Láttam olyan "ügyes" embert, aki száraz bambuszt használt hozzá és csodálkozott, hogy kirepedt a technika és elfolyt az éltető nedű. A másik dolog, hogy a bambuszt nem helyezzük közvetlenül a tűzbe! Feltöltjük vízzel és féloldalasan a tűz fölé támasztjuk! Ügyeljünk arra, hogy a lángok ne csapjanak magasabbra, mint ameddig a víz ér a csőben, mert akkor megint csak szétégetjük! Ilyet is láttam már. Van olyan emberke is a "jutyúbon", aki beleállította a bambuszcsövet a tűzbe, aztán szintén volt nagy csodálkozás, amikor szétégett a csomó az alján. Az egy dolog, hogy valaki ismeri a szükséges módszereket. A kérdés az, hogy helyesen meg is tudja-e csinálni? Ez az amit nem lehet könyvekből megtanulni. Ehhez kell a gyakorlat. Itt egy kép Jon és Paula oldaláról egyik kambodzsai nyaralásukról, a helybéliek helyes eljárását nagyszerűen bemutatva:

Jól látszik, hogy a férfi épp csak a csomók alatt nyeste el a bambuszt. Jó karomnyi vastagságúakat használ, úgy fél méter, méter hosszúakat és zöldek! Ezenkívül megfigyelhető, hogy a rudak alja a szürke hamuban van, nem pedig a tűzben!!!

Meg kell említenem egy olyan eljárást is a forralás során, amit vészhelyzetben kiválóan használhatunk a világ bármely táján. Sajnos az emberi tevékenység hatására ma már szemét mindenütt található. Még a Csomolungma tetején is (eldobált, üres oxigénpalackok, egyéb expedíciós felszerelések)! Tehát az emberi bunkóságnak nincs földrajzi határa. Amennyiben azonban úgy hozná a sors, hogy egy szál pöcsben keverednénk bajba és kés híján nem tudnánk természetes anyagokat megmunkálni, akkor keresgéljünk szemét után! Sokszor az is lehet, hogy találunk valami elhajított bádogdobozt, -konténert, konzerves dobozt, stb. De, még ha nem is találunk fém tárgyat egy sörös vagy boros palack is megteszi! Extrém esetben - akár hiszed, akár nem - még a vastagabb műanyagflakon is működik! Hogy hogyan azt Kevin ismerteti kiválóan a blogján. Az eljárás lényege, hogy a flakont fel kell tölteni vízzel és kupak nélkül a forró parázsra helyezni. Érdemes kis tüzet rakni vagy várni, amíg a tábortűz leég egy kissé, hogy megbizonyosodjunk róla, a lángok nem csapnak a vízszint fölé! Ezenkívül ne engedjük csontszárazra kipárologni a vizet a flakonból, mert akkor tényleg meg fog olvadni!

A sörös üveg trükk a blogján található kis videóban kerül bemutatásra. Megéri odakattintani! A varázslat lényege - amit Kevin is elmond -, hogy a keletkező hőt a flakonban lévő víz nyeli el, így megóvja a műanyagot a szétolvadástól. Lassú folyamat, de túlélőhelyzetben az iható víz az egyik legértékesebb dolog, amivel rendelkeznünk kell!

folyt. köv.