Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

A különböző vegyületek hozzáadásával, kezelésével előállított iható viz módszerét nevezzük kémiai víztisztításnak. Mára ez vált a legnépszerűbb és talán a legolcsóbb vízkezelési eljárásnak. Ám, semmiképpen nem nevezhető víztisztító eljárásnak, ha helyesen akarunk fogalmazni!

Kémiai vízkezelési eljárások

Azért nem nevezhetőek víztisztításnak, mert nagyrészük nem szűri ki a vízben megtalálható vegyületeket, ásványi anyagokat, nehézfémeket, ionokat, baktériumokat, vírusokat és egyéb szennyeződéseket. Sőt, adagolásukkal csak tovább növeljük a vízben már eddig is megtalálható kemikáliák mennyiségét! Akkor mégis miért váltak a legnépszerűbb eljárások egyikévé? Mert olcsón és hatásosan tudják a vízben található vegyületeket semlegesíteni és a különböző kórokozókat elpusztítani. Ettől azok még a vízben maradnak - hacsak nem alkalmazunk valamiféle utószűrést -, de immár emberi egészségre ártalmatlanok vagy legalábbis ártalmatlan mennyiségben vannak jelen. A probléma az, hogy senki nem végzett eleddig hosszútávú, felhalmozódást és az ezzel járó mellékhatásokat vizsgáló tanulmányokat! Mivel mindenki úgy gondolta, hogy ezek a módszerek biztonságosak. Napjainkra azonban mégiscsak kiderült, hogy az utóbbi száz évben alkalmazott és az iható víz előállításra 98%-ban használt klórozás például kimutathatóan összeköthető a légúti és asztmás megbetegedésekkel. Ez abból a tényből fakad, hogy a zárt rendszerben keringő klórozott vízből a kémiai reakciók során felszabaduló klórgáz a víz csapból vagy zuhanyfejből kijutása során gyorsabban párolog, mint maga a forró víz, így a fürdőszobában felhalmozódik és belégzésre kerül. Zuhanyozás során a finomabb permet miatt hatása fokozottabb. Persze ez nem egy zuhanyozás alatt mérhető megbetegedés, hanem évek, évtizedek alatt kialakuló mellékhatás. Most, hogy jól megrémisztettem mindenkit vegyük át részletesen a kémiai vízkezelési eljárások fajtáit és az azokhoz használt vegyületeket!

1. Halogének (fluor, klór, bróm, jód),

2. Hidrogén-peroxid,

3. Kálium-permanganát,

4. ezüst,

5. nem mérgező organikus savak,

6. mész és egyéb lúgok,

7. semlegesítő kemikáliák,

8. kicsapatás és pelyhesítés,

9. ioncserélés.

1. A halogének csoportjába tartozó fluor, klór, bróm és jód kivétel nélkül erős oxidáló szerek. Olyannyira reagensek, hogy a Természetben csakis vegyületeikben találhatóak meg. Szabad formában nem léteznek. Oxidációs képességük sorrendjüknek megfelelően csökken. Az oxidáció szűkebb értelemben oxigénfelvétel. Tágabb értelemben az elektronleadás és -felvétel folyamata. Ezen tulajdonságuk teszi őket oly hatásossá a baktériumok és vírusok elleni harcban. Ugyanis a vízhez adagolva képesek a kórokozók sejtfalát megtámadni és így elpusztítani azokat.

a.) A fluor még a víz oxigénjét is képes felvenni, miközben reakcióba lép azzal. Bár többnyire a hidrogént köti magához és ózont szabadít fel. Így alakul ki a flórsav. A flórsav (másnéven hidrogénfluorid) az egyetlen a Földön, ami még az üveget is képes megmarni. Csakhogy ezen tulajdonságuknak köszönhetően a halogének az emberi szervezet számára is erős mérgek. Például az elhíresült, extrém erős ideggáz, a szarin is fluortartalmú. Csak hogy felhomályosítsak mindenkit: a korábban alkalmazott szódium-fluorid adagolása a csapvízbe nem annyira a víz fertőtlenítését szolgálta. Először is legyünk tisztában azzal a ténnyel, hogy mire használják a fluoridot! Urániumdúsításra és alumínium finomítás során. Vagyis egy veszélyes ipari melléktermék, amitől megszabadulni igen drága mulatság lett volna. Ezért az ötvenes években az alumíniumipar elsózta az amerikai kormánynak az ivóvízhez való adagolásra!!! Mondván jó hatással van a fogbetegségek ellen. Innen aztán minden bolond átvette, majmolva a nagy USA-t. Itt egy kép a "jó" hatásáról a fogakra!

Ezután a fogkrémgyártás egyik fő alapanyagává is vált. Így ahelyett, hogy a mocskos iparnak kéne a veszélyes hulladék kezeléséért dollármilliárdokat kifizetni, most ők zsebelnek be ilyen méretű összegeket azzal, hogy módszeresen mérgeznek 7 milliárd embert! Jól olvastad barátom! A köszvény például elsőszámú indikátora az enyhe fluormérgezésnek. Izületi fájdalmak és merevség szintén a túlzott fluoridbevitel tünetei. Ezenfelül ide sorolhatóak a csontbetegségek (ritkulás és törékenység), pajzsmirigy rendellenességek, glükóz intolerancia, gasztroenterális megbetegedések, kardiovaszkuláris betegségek, egyes rákfajták. Csecsemők és vesebetegségben szenvedők pedig fokozottan érzékenyebbek a fluorbevitel mennyiségére. Aki nem hinne a laboratóriumi kutatásoknak, mondván azokat mindig manipulálják az adott érdekcsoportok kénye szerint, azoknak ajánlom figyelmébe azokat az adatokat átvizsgálni amely országokban a természetes vízforrások nagy mennyiségben tartalmaznak fluort. A helyi víz magas fluorkoncentrációjából egyértelműen kimutatható károsodások a fogproblémák, csontbetegségek, fekélyek, csökkent IQ, pajzsmirigybetegségek és meddőség. A vicc az, hogy mivel a fluor nem esszenciális tápanyag nem is lenne szükség a mesterséges bevitelére, ha tartanánk a helyes szájhigiéniát és változtatnánk az étkezési szokásainkon! Tehát a fluort el kell felejteni!!! Mind vízkezelő eljárás alapanyagát, mind minden más szempontból. Már csak azért is, mert annyira erős oxidálószer, hogy túlzottan is gyorsan reagál a vízben oldott mindennemű szennyezőanyaggal és ezért nincs meg a megfelelő behatási idő. Ezért nem használják vízfertőtlenítésre! Úgy kell tekinteni rá, mint méregre! Mint ahogyan használtuk is sokáig az arzén mellett patkánymérgek előállítására.

b.) A bróm a klórnál kevésbé reagensebb, mégis a fluorral egyetemben tárgyalom, mert szintén nem alkalmazható emberi fogyasztásra szánt víz fertőtlenítésére. A fémekkel hevesen reagál, miközben sókat képez. Folyékony formában méreg. De, még gőz állapotában is képes az emberi bőrt, szemet és légzőszerveket roncsolni. Tiszta, folyékony formájában való magas reakcióképessége és az emberi szervezetre gyakorolt mérgező hatása miatt tárolása, szállítása és felhasználása nagy kockázattal jár, ezért ilyetén állapotában alkalmazása háttérbe szorult. Mára két elterjedt formája létezik. Az egyik a bróm tartalmú massza, amit más anyagokkal keverve tabletta vagy patron formára sajtolnak illetve a nátrium-bromid. Ilyen állapotban már sokkal jobban kezelhető. Előnye, hogy háromszor jobban oldódik vízben, mint a klór, a bróm előállításhoz nincs szükség veszélyes gázok használatára valamint a maradványanyag koncentráció alacsony, így nincs szükség szeparálószerek alkalmazására. Hátránya a már említett magas reakcióképessége mellett és ebből következően, hogy túl gyorsan reagál a vízben található szennyeződésekkel, miközben maradványanyag nélkül bomlik le vegyületeiből. Ezért a megfelelő fertőtlenítőhatás elérése érdekében magas koncentrációt kíván meg, ami már egészségre ártalmas. Úszómedencék, jacuzzik és erőművek hűtőtornyainak fertőtlenítésére, valamint az algaképződés megakadályozására adagolják a vízhez. Azonban a brómkoncentráció ilyen felhasználási területen sem haladhatja meg a 0,5mg/L mennyiséget, mert szem és nyálkahártya irritációt okoz. Nem mellesleg nagy mennyiségben jellegzetes, kellemetlen szaga van. A kezelt víz erősen gyógyszerízűvé válik. Vészhelyzetben lehet emberi fogyasztásra szánt víz fertőtlenítésére használni, de nem javallott. Amennyiben a vezetékes vízszolgáltatással történne valami és városi túlélésre kényszerülünk, akkor a talált medencék, kültéri forróvizes beülők és jacuzzik vizét meg lehet inni, de nem lesz kellemes élmény. A 22-es csapdája az, hogy biztonságosan - vagyis baktérium és vírusmentesen - akkor iható ez a vízforrás, amikor még erősen érződik a brómkezelés gyógyszerszaga. Amikor ez múlóban van vagy már teljesen megszűnt és szívesebben innánk belőle, akkor viszont nő a rizikó a kórokozók újbóli megjelenésére (levegőből, nyílt vízfelületbe hulló szennyeződésekből és magából a tárolóeszközből). Akkor már inkább a wc tartály vize (8-10L csapvíz tisztaságú vízforrás)!

A végére ejtsünk néhány szót a brómos teáról! Mindenki, aki szolgált a "dicső" Néphadseregben képközelbe került eme legendás itallal. Noha honvédelmi források tagadják bróm alapú szerek adagolásának tényét a legsiben mért forró italhoz, amennyiben ez mégis igaz lenne, akkor is a csökkent libidó mindössze mellékhatásként jelentkezhetett. Ugyanis a bróm görcsoldók, nyugtatók és antidepresszánsok alapanyaga. Tehát a hadseregben inkább a hirtelen és jelentősen megváltozott életkörülmények által okozott stressz oldására fontolhatták meg használatát. Hiszen, bármennyire is szerették volna akkoriban eltusolni vagy balesetnek beállítani a hozzátartozók előtt, az öngyilkosságok mindig is végigkísérték a Néphadsereg történelmét. Ennek megakadályozására vagy csökkentésére elképzelhető, hogy született egy nem publikus HM rendelet, de ezt soha senkinek nem sikerült hiteltérdemlően bizonyítani és továbbra is csak városi szóbeszéd gyanánt maradt fenn a brómos tea legendája.

folyt. köv.