Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Kulacs vs. Vizestömlő

Ahogy elnézem én leszek az első, aki ezt az összehasonlítást elvégzi magyar nyelven. Valószínű azért, mert még az otthoni 'szag-emberek' sem tudják igazából mik az alapvető tulajdonságok, rendeltetések és az ebből fakadó előnyök valamint hátrányok e két tárgy tekintetében. Igen! Bármily furcsán hangzik is a vizestömlők hegemóniája közepedte, azoknak is vannnak hátrányai. Mégpedig nem is egy!

Nos, a kulacsok eredetelig vállpánttal ellátott ivóalkalmatosságok voltak. Ez a fajta hordozási mód még az I. Világháború alatt is rendszerben volt. Ekkor igaz már alumíniumból vagy acélból készítették. Az amerikaiak már akkor bevezették az övre fűzött változatot. Ezt egy vászon hordtok segítségével érték el, ami egészen a Camelbak térhódításáig rendszerben maradt. Persze az aktuális korszerűsítéseknek mindig alávetve. A szabványosnak tekinthető 1L-es űrméret is ekkortájt honosodott meg világszerte. Ezzel szemben a vizestömlők már az emberiség történelmében való megjelenésüktől jóval nagyobb űrmérettel rendelkeztek, hiszen az elejtett vad bőréből - vagy épp valamelyik háziállatéból - sokkal nagyobb méretű víztároló és -szállító eszközt lehetett jóval kisebb súly mellett előállítani, mint kivájt fákból, agyag-, porcelán- vagy üvegedényekből. Ezeket szintén egy vállon átvetett szíjjal hordozták, amikor a szükség úgy kívánta. Méretükből fakadóan azonban a technika fejlődésével sem vándorolhattak le az övre, mert akadályozták volna a mozgást. Már ebből a rövid bevezetőből is kitűnhet számos előny és hátrány mindkét ivóeszközre nézve. Először is a kulacsnak az övön a helye! Nem a táskád oldalzsebeiben! Hogy miért? Három dolog miatt is. Egyrészt amikor az övedre fűzöd a huzat segítségével, akkor a kulacs és a benne tárolt víz súlya a csípőcsontodon fog nyugodni, így nem fáradsz ki olyan gyorsan, mintha a válladon hordanád a súlyt és az izmoknak kéne megtartani azt. Másodszor ha a táskától meg kell szabadulnod valamilyen oknál fogva, akkor a teljes vízkészleteted és vele együtt a tárolóeszköz is megmarad. Nagyban növelve a túlélési esélyeidet! Persze ezt nem lehet olyankor megtenni, amikor olyasfajta hátizsákkal indulsz útnak, aminek széles, párnázott derékpántja van, hiszen az pont takarni fogja az övedet. Amennyiben mégis egy derékpánt nélküli zsákkal kelnél útra, úgy egy amerikai katonai kulacs igen jó választás lehet, mert kiegészítheted a hozzá rendszeresített csajkával és szélfogóval, amiket egymásba fordítva, minden szépen elfér a kulacs szintetikus huzatában. Ha ezt a rendszert kiegészíted egy Esbit zsebfőzővel, aminek a belsejében ugye tárolhatod a hozzávaló spirituszkockákat, akkor nagy valószínűséggel mondható, hogy túlélő helyzetben két igen égető problémát oldottál meg egy csapásra! Harmadsorban azzal, hogy az övre csatolod fel a kulacsodat (vagy kulacsaidat) a tömegközéppontodat továbbra is természetes helyén tartod. A Camelbak megtöltött állapotban - főleg egy 3L-es - magasabbra fogja helyezni ezt a nevezetes és igen fontos pontot. Ezáltal instabilabb leszel - mégha ezt nem is veszed észre. Ráadásul most már nem csak a vállaidon hordott Camelbak súlya miatt kell majd az izmaidnak több munkát végezni, hanem a magasabbra került tömegközéppont egyensúlyozása miatt is! A kulacs ezért igen jól jön keskeny, meredek ösvényeken, durva, egyenetlen esetleg csúszós talajon és bárhol vagy bármilyen mozgás formánál, ahol a minél alacsonyabb tömegközéppont prioritást élvez! Mit gondolsz, pl. a hosszútávfutók miért nem használnak Camelbak-et, hanem övtokban két kulaccsal a derekukon szaladgálnak? Pont ezen szempontok miatt. Miszerint a csipőcsontra helyezett teher és az, hogy nem kell az ide-oda himbálózó Camelbak-et egyensúlyozni, kevésbé fárasztja ki őket. A másik pozitívuma a kulacsoknak, hogy menet közben vagy pihenőknél ráteheted a kezedet és pihentetheted őket. Ne felejtsd el, hogy karjaid nem csak akkor végeznek munkát, amikor kapaszkodsz velük, felhúzod magad valahová, megfogsz valamit, hanem akkor is, amikor "mindössze" lóbálod magad mellett őket, hiszen ilyenkor egyensúlyozást végzel velük, ami közben az őket alkotó izmok ugyanúgy megfeszülnek és elernyednek, mint bármilyen más munkavégzés közben. Tehát sík vagy enyhén lankás terepen gyalogolva - amikor kevésbé kell olyan intenzíven stabilizálnod - jól jön egy kis pihenés nekik a kulacsra könyökölve. Amennyiben két 1L-es kulacsot viszel magaddal további előnyökre tehetsz szert. Először is sokkal biztonságosabb két részre osztani az ivóvízkészletünket, mert ha az egyik eszköz megsérülne - vagy bármi más baj történne vele - még mindig ott a másik, benne egy liter hűs, iható vízzel! Gondolj bele, ha kap a 3L-es vizestömlőd egy léket, akkor ott lehet, hogy reszeltek  mind a három liternek. Aztán meg állsz, mint f*** a lakodalomban, ahogy azt mondani szokás. Továbbá megcsinálhatod azt, hogy az egyiket csak ivásra használod és mindig csak azt töltöd után a vízlelőhelyeknél - amennyiben ezt az adott terepen található vízvételi források lehetővé teszik. A másik kulacs tartalmához nem nyúlsz főzésig. Az ebben a kulacsban tárolt mennyiség meg fog langyosodni menet közben, így amikor kaját akarsz majd készíteni, akkor hamarabb felforr a víz és mindezt kevesebb naftával fogod elérni. Főzés után persze megtöltheted megint hideg forrásvízzel és menetelhetsz napnyugtáig és akkor a vacsoránál - amennyiben meleg ételt szeretnél enni megint - ezt a módszert alkalmazhatod újra. Ráadásul elsősegély helyzetben is sokszor lehet olyan, hogy a "jéghideg" forrásvíz nem megfelelő hőmérsékletű a feladat elvégzéséhez. pl. túlhevült testet hűteni nem szabad közvetlenül 4-5 Celsius fokos forrásvízzel, de a beteget itatni sem jó ezzel. A felsorolt tulajdonságai mellett a kulacs sokkal könnyebben hozzáférhető, mint a hátizsákból kibányászandó Camelbak. Könnyebben és gyorsabban tölthető. De, még vízhez is gyorsabban jutunk kulacsból. Végezz el egy egyszerű tesztet, ha nekem nem hiszel: akaszd fel a fára a Camelbakedet, tedd alá mondjuk a 700ml-es titán bögrédet, nyisd ki a szelepet a vizestömlőn és figyeld az órádat, hogy mennyi idő alatt telik meg az edényed. Ha végeztél csináld meg ugyanezt, hogy letekered a kulacsod kupakját és átöntöd belőle a vizet az edényedbe. Az eredmény magáért fog beszélni! Pláne, egy széles töltőnyílású Nalgene palack esetében! Amennyiben kulacsod áttetsző, még az ivóvíz pontos mennyiségét is folyamatosan ellenőrizni tudod. Akár menet közben is! És módosíthatod a vízvételi terveidet, ha a helyzet úgy kívánja. A Camelbak-kel ezt nem fogod tudni megcsinálni miközben az ösvényen gyalogolsz! Három hátránya azért van egy kulacsnak is. Nehezebb, mint az ugyanakkora űrtartalmú vizestömlő. Meredek terepen a hasunk előtti részen az övünkre csatolva korlátozhatja a láb hajlását; a csípőnkre kihúzva pedig az egyensúlyozást végző kezeknek aggathat. A harmadik hátrány szintén terepfüggő. Helyesebben a terepen fellelhető vízvételi források száma az ami befolyásolhatja döntésünket. Amennyiben ugyanis vízvételi lehetőségeknek szűkében vagyunk érdemesebb a nagy, 3L-es vizestömlőt választani, jól megrottyintani éltető nedűvel és lehet menetelni a következő, akár távoli forrásig is. A kulacsok kisebb űrtartalma miatt sűrűbben lesz szükségünk valamilyen vízforrásra. Főleg, ha intenzíven mozgunk avagy nagy hőségben tesszük mindezt. A vizestömlő az eddig a kulacsnál felsoroltak ellenkezője. Magas súlypont, több izommunka, vázizomzatot húzza nem pedig a csontszerkezeten nyugszik - a csont nem tud kifáradni! Sérülékenyebb, nehezebb hozzáférés, vízmennyiség ellenőrizhetetlen - csak saccperkábéra, ha kiveszed a hátizsákból -, a teljes vízkészlet egy tömegben tárolódik, vagyis ha történik vele valami, akkor a teljes mennyiség veszélyben lesz. A rendelkezésre álló vízmennyiséget nem lehet úgy megosztani, mint a kulacsok esetében főzésre és ivásra vagy éppen elsősegély nyújtás esetére. Hogy mégis miért gondolják az emberek hogy jobb, mint a kulacs? Mert az emberek lusták és szeretnek menőzni. Lusták, vagyis kényelmesebb egy csövön keresztül szipókázni az italt, mint minduntalan a kulacsot kiemelni a tokjából, amikor inniuk kell. Lusták, vagyis minél kevesebb súlyt akarnak cipelni. De, emellett szeretnek menőzni is. Tehát az gondolják, hogy ha valami amerikai, taktikai bizbasszal flangálnak, akkor az menő. Anélkül, hogy megvizsgálnák a saját, valós igényeiket és az eszköz rendeltetési célját. Ugyanis mire fejlesztették ki a Camelbak-et? Helyesebben mire használják napjainkban a hadseregekben? Ugye mára a hadviselés színtere javarészt áttevődött az épített környezetben való harcászatra és bevetésekre, amikor is a katona kevés, az adott akcióra célirányosan összeállított felszereléssel, többnyire sík terepen mozog és ott, ahol a vízvételi lehetőségek szűkösek (a sérült közműhálózat vagy akadozó szolgáltatás miatt) vagy az ellenséges tevékenységből fakadóan akár egészségre ártalmasak is lehetnek. Egy nagy űrtartalmú vizestömlő segítségével azonban a katona akár egy teljes napra elegendő, iható vizet hordozhat magával. A Camelbakeknek van még egy katonai szempontból nem elhanyagolható előnye. Illetve kettő. Az első az, hogy a harcos a szívócső használatával nem foglalja le mindkét kezét a kulacs elővételével, kinyitásával, az ivás folyamatával és mindezt a kulacs hordállapotba való visszahelyezésénél újra eljátszva, hanem a fegyverét tűzkész állapotban tudja tartani és amennyiben az szükséges, használni is képes azt. Másrészt a kulacsból való iváskor megemeli a fejét. Minél jobban fogy az ital a kulacsból, annál magasabbra. Ezzel a mozdulattal elveszti a kontrollt a hadszíntér felett és a végén már az eget fogja bámulni. Vagyis sebezhetővé válik és vele együtt az egység többi tagja is, hiszen biztosítási feladatát nem tudja maradéktalanul ellátni az ivás idején - amennyiben az kulacsból történik. A másik nagy előnye a vizestömlőknek katonák számára, hogy a gerincet védi a behatásoktól! Aki látott már vízalatti felvételeket lövésekről az tudja hogy a víz milyen erősen fékezi és ez által módosítja a ballisztikai pályáját a lövedéknek. Persze egy vizestömlő esetében ez csekély lesz. De lehet, hogy éppen elég arra, hogy a testbe hatoló lövedék létfontosságú szerveken vagy épp a gerincoszlopon kifejtett hatását enyhén csökkentse. És lehet, hogy pont annyin fog múlni a dolog szerencsés kimenetele. A másik sokkal valósabb hatása az, amikor valakinek a hátát éri fizikai behatás. Ha már a katona ivott le a víz mennyiségéből, akkor a vizestömlő úgy fog működni akár egy csillapítórendszer - ugye a gázok összenyomhatóak, így a levegő is. Ezáltal a tömlő a fizikiai erőt kedvezően eloszlatja, kímélve ezzel az életfontosságú gerincoszlopot és az ott futó idegrostokat. Tehát egy szóval sem mondom, hogy a Camelbak rossz választás! Csak ismerni kell a tulajdonságait és össze kell vetni az igényeiddel! Egy túrázó többnyire pont az ellenkezőjét teszi, mint a harcoló katonák: nagy pakkal jár, hegynek föl és völgybe le gyalogol, ráadásul Magyarországot nézve olyan területen, ahol a rendszeres távolságonkénti, biztonságos vízvételnek nincsenek akadályai - hacsak nem valaki a Hortobágyot szeretné átszelni!

U.i.: Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a vizestömlőket akartam lehúzni ebben az írásomban, annak szeretném jelezni, hogy szó sincs ilyenről. Mindössze el akartam oszlatni a mítoszt és rávilágítani arra, hogy nem biztos, hogy mindig az a jó, ha követjük a divatot. Inkább próbáljuk felmérni a saját igényeinket arra alapozva, hogy milyen szabadidős tevékenységet akarunk folytatni, hol és mikor, majd eszerint válasszuk ki a számunkra megfelelőt. Az sem baj, ha beszerzünk mindkettőből egy-egy darabot és akár kombinálhatjuk is őket! Vagy az adott terepviszonyokhoz, éghajlathoz, pillanatnyi időjáráshoz és a tervezett mozgásformához igazítjuk a felszerelés összeállítását. Nekem is van egy Camelbak Storm 3L, van két US G.I. 1qt-es kulacsom, egy Nalgene Everyday, de még egy összehajtható Platypus is lapul a túlélőcsomagban vész esetére. Az kimaradt pl. az írásból, hogy a vizestömlő kiválóan funkcionál tábori zuhanyként is!

A döntés ezek után a tied...