Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Következzen valami jóval ismertebb, de még mindig a súrlódáson alapuló technikát használó eszközök köréből! A száraz égöv bajnoka, amiért valószínűleg az australopithecus odaadta volna fél női rokonságát!

Tűzsodró

Az angol hand drill-nek nevezi és mindössze két darabból áll. Azonban ennek az eszköznek a hatékony használata nem is az alkotórészek számától vagy bonyolultságától függ! Majd erre mindjárt kitérek, azonban először nézzük a technikai adatokat és száraz tényeket! A két rész a talp és az orsó (na, meg persze az elmaradhatatlan parázstálca). Az orsó ennél az eszköznél az eddig említetteknél hosszabb, hiszen itt nem zsinórral fogunk dolgozni, ami nagyjából azonos helyen sodorja az orsót. Hanem a két tenyerünkkel, amik le-föl fognak vándorolni az orsón, amíg parázshoz nem jutunk - vagy ki nem döglünk. Úgy egy 40-60cm-es pálcáról beszélünk, ami 1-1,5cm átmérőjű és olyan egyenes, amennyire az csak lehetséges. Amennyiben túl vékony orsót választunk nehéz lesz hatékonyan használni és csak vízhólyagokkal leszünk gazdagabbak, nem melengető tűzzel. Ha túl vastagot szemelünk ki a feladatra, úgy nagy felületen fogjuk leadni a nyomatékból és sebességből keletkező hőt, ezáltal kevésbé leszünk sikeresek. Tehát kézmérettől függően tartsuk a fent említett átmérőt! A talp ebben az esetben kisebb, mint a tűzgyújtó íjhoz használt. Lemehetünk akár két centi szélességig is és mindössze 10-15cm hosszúságig. A vastagságot is érdemes lecsökkenteni úgy 1cm-esre. Két okból kifolyólag nem szükséges nagy talp: egyrészt ezzel az eszközzel nem lehet akkora nyomatékot és sebességet elérni, tehát nem veszi igénybe oly mértékben a talpat. Másfelől, pont a gyengébb hatásfokból fakadóan, nem tartom valószínűleg, hogy minden áldott nap szenvedni akarsz vele, hogy tüzet csiholj, vagyis nem kell annyi extra lyuknak hely. Inkább tanuld meg a tüzet életben tartani - helyesen és biztonságosan - akár napokig is és ismerkedj meg tűztárolási és hordozási ősi készségekkel! A talpba ugyanolyan medret és hasonló "V" bemetszést kell kialakítani, mint a tűzgyújtó íjnál. Mivel az eszköz kisebb hatásfokkal dolgozik óriási hangsúly van a helyesen megválasztott alapanyagok kombinációján, a csontszáraz állapotukon és végül a technikán. A talp és orsó anyagának olyan kombinációt válasszunk, ami már az összecsiszolás és az eszköz bemelegítésekor termel finom faport (majdnem, mint a púder). Ha ez nem jelenik meg vagy túl durva szemcsés, akkor más anyagtársítást kell keresnünk. Ez a legmegbízhatóbb teszt, hogy az eszköz élesben működni fog! Ezért nem is írok növényneveket. Már csak azért is felesleges, mert túlélő helyzetben a földrajzi helyzetünktől és az évszaktól fog függni, hogy mi lesz elérhető. Ha valaki mégis Magyarországon már el akarja kezdeni a gyakorlást vagy csak érdeklődik az ősi készségek iránt, annak álljon itt pár név, ami alapján könnyen belőheti, hogy mit keressen: orsónak betyárkoró, közönséges cickafark, keskenylevelű sás; talpnak fűzfagyökér, cédrusfélék, iszalag vagy ismertebben Clematis, gesztenye. A lista értelemszerűen nem teljes, hiszen van olyan oldal a neten, ahol közel 2.000(!) kombináció táblázatát találhatjuk meg! Amikor pedig azt mondtam, hogy ezeknek csontszáraznak kell lenniük (és lehetőleg a környezetnek is), akkor nem vicceltem! Ugyanis szimpla fizika és kémia az egész metódus. A faanyagban, környezetben és levegőben található víztartalom, ami csak érintkezik a két eszköz súrlodó felületével, mind-mind befolyásolja sikerességünket. Ugyanis a víz folyékony halmazállapotából gázneművé alakulásához rengeteg energiát vesz fel környezetéből. És ez bárhol megtörténik kérve-kéretlenül, ahol víz és elegendő hő áll rendelkezésre. Márpedig mi itt hőt szeretnénk termelni. Sokat! A harmadik kulcs a technikánk. Három pozició elterjedt: térdelőülésben (fenti ábra), féltérden és ülve végezve a munkát. Az első kettő annyiból előnyösebb, hogy felsőtestünk súlyát is latba tudjuk vetni, hogy a nyomást növeljük, amikor a tenyerünket lefelé sodorjuk az orsón. A bukta ott szokott lenni, hogy sokan vízszintesen tartják a kézfejüket és az orsót csak kéztőtől az ujjtövekig sodorják és így haladnak lefelé: energiapocsékolás! Az egyik kéz valóbanvízszintes, de ekkor csak támaszt! A másik 45 fokban a föld felé mutat. Ezzel nekinyomjuk az orsót a támasztókéznek és ujjbegytől kéztőig sodrunk vele, miközben lefelé nyomja az orsót! Ezzel jobb hatásfokot érünk el és hosszabb utat, amíg végezni tudjuk ezt a mozgást. Amikor a nyomókéz holtpontjához érünk szemvillanás alatt váltunk a két kéz funkciója között és jöhet a másik tenyér! Amikor így haladva elérjük az alsó határt, gyorsan az egyik kézfejet az orsó felső végéhez tesszük, míg a másik alul finoman támaszt! Majd követi az első kézfejet az orsó felső végéhez és kezdődhet az egész folyamat előről! Itt az egyik legjobb videó erről! Hiába, kanadai a fickó! Érdemes a második részt is megnézni! Nem baj, ha nem tudsz angolul, fókuszálj a technikára! Fogsz kapni egy-két közelit is, így jobban fogod vágni, miről is makogok:

Ha némi gondunk adódna a nedvesség vagy a kevésbé megfelelő alapanyagok miatt és van nagyon finom, száraz homok körülöttünk, akkor egy-két csipetnyit szórhatunk az orsómederbe, hogy felerősítsük a súrlódást!

Egyszerűség: felépítésben verhetetlenül minimalista, akár a sukiya-zukuri. Ebből fakadóan szervízigény vagy meghibásodás a nulla felé közelít. A lánghoz jutás már nem annyira egyszerű, de a fent említett három szabály betartásával és gyakorlással pár perc alatt megtörténhet.

Megbízhatóság: száraz időben kiváló. Egyébként kérdéses.

Gyorsaság: Ideális körülmények között és gyakorlattal tényleg pár percben beszélhetünk! Vagy nézd meg az Emberlit Stove kifejlesztőjének és gyártójának a videóját itt és figyelj! 12mp alatt forró hamu, láng 1perc 10mp után!!! A titán főző már nálam van, de asszem a technikámra még gyúrnom kell, hogy utolérjem Manitou-t. :))) Ha nagyon beleszaladnánk a málnásba, akkor napokig is elbohóckodhatunk láng nélkül!

Egykezes használat: nem.

folyt. köv.