Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Nos, a korábbi bevezető után térjünk rá magukra az eszközökre! Még egyszer kihangsúlyoznám azonban, hogy a "Fort Living Room"-féle kalandoroknak ezekkel az eszközökkel tüzet gyújtani kemény munka lesz, némelyikhez különleges kiegészítőkre is szükség lehet és végül, de nem utolsó sorban kifinomult technikára. Tehát jobb az, hogy ha az EDC vagy a túlélőcsomagban, netán a zsebünkben MINDIG hordunk magunkkal gyufát (vízálló csomagolásban persze!) vagy akár egy egyszerű reklám-öngyújtót!

Tűzgyújtó íj

Mindenki által ismert. Ám talán az egyik legösszetettebb faeszköz. Öt részből áll és a húr vagy ideg kivételével mindegyik megmunkált darab. Tehát egy jó kés nélkül nem sok esély van a terepen való elkészítésére! Az öt alkotórész név szerint: íj (bow), húr vagy ideg (cord), orsó (drill), tokmány (socket) és a talp vagy alap (fire board vagy heart). A hatodik darab nem szerves része a tűzgyújtó íjnak, de igen hasznos kiegészítője. Ez pedig a parázstálca (spark tray vagy ember pan). Az íj egy nagyjából karhosszúságú (60-80cm), hüvelykujj vastagságú (2-2,5cm), kissé ívelt, enyhén rugalmas ág, amit frissen nyessünk le! Ez még inkább igaz, ha a húrt természetes anyagból készítjük. A száraz, merev ágból készült íj ugyanis a mozgás közben keletkező feszültséget a húrnak fogja átadni, ami ez miatt ugrálni fog és akár el is szakadhat. Amennyiben az íj túlságosan hajlékony, akkor a mozgás egyenetlen lesz és a húrt rángatni fogja, az ugrálni fog és nem leszünk képesek a megfelelő nyomaték leadására. Az íj íve 5-10cm-nél ne legyen több, mert az orsótól (vagyis a tengelytől) túl távolra fog esni a súlypontja és nehéz lesz egyensúlyozni, hamarabb kifáradunk. A vastagsága azért ne legyen több a hüvelykujjunkénál, mert minél nehezebb az íj, annál hamarabb fog kifárasztani. A hossz azért fontos, hogy teljes karból tudjunk dolgozni, a vállunkból tolva, így szintén energiát tudunk megspórolni, mintha egy rövid íjjal könyökből csiszatolnánk. Persze a túl hosszú sem jó, mert nagy lesz a kilengése és nehéz lesz kontrollálni. Mindkét végétől úgy egy hüvelyknyire ék alakú bemetszést készítünk és 'Figure 8'-tel rögzítjük a húrt rá. A húrnak a paracordot mondják sokan a legjobbnak. Rá kell, hogy cáfoljak! Persze egy túlélő felszerelésben az mindig megtalálható, nagy a szakítószilárdsága, strapabíró. Viszont! Mivel itt nem a szakítószilárdság a lényeg, ráadásul a nylon csúszósabb anyag is, mint a természetes anyagok (pamut, bőr), plusz a súrlódástól egy vékonyabb vagy silány minőségű paracord még meg is olvadhat, ezért sokkal ideálisabb a korcsolyákban található hosszú, vastag pamutfűző vagy egy kb. 5mm vastag bőrcsík, de még a kenderkötél is. A húrt érdemes fenyőgyantával bekenni, hogy redukáljuk a csúszkálását az orsón! Az orsó nem más, mint egy 20-30cm hosszú, szintén kb. hüvelykujj vastagságú, mindkét végén kihegyezett, egyenes farudacska. A talp felőli végét épp csak le kell gömbölyíteni, míg a tokmányba csatlakozó végét ceruzahegy-szerűen kell kialakítani, hogy ott minél kisebb legyen az érintkező felület és ezáltal a súrlódás. A túl hosszú orsó nagyon imbolyog, nehezen irányítható. A túl rövidnél nyomást és kontrollt vesztünk, ráadásul élettartama is rövidebb (kopás). A hosszabb orsó lehetővé teszi, hogy a húr le-föl csúszkálását időben korrigáljuk és az íjat tartó kezünk sem lesz olyan közel a földhöz, hogy nagy eséllyel leverjük a bütykeinket. A túl vastag orsó lassabb fordulatszámot eredményez és megnehezíti vagy teljességgel lehetetlenné teszi a forró hamuhoz jutást. Viszont kíméli a húrt, ráadásul mivel nagyobb felületen érintkezik vele, jobb lesz az irányíthatósága. A túl vékony orsóval ennek az ellenkezőjét érjük el. Plusz a kisebb átmérő miatt a talppal is kisebb felületen fog érintkezni. Ami azt eredményezi, hogy gyorsabban fog lyukat fúrni abba (gyorsabb elhasználódás) kevesebb értékes parázzsal. Az orsó tokmányhoz csatlakozó felét hegyezzük ki kb. a kisujjunk átmérőjére! A tokmány feladata mindössze annyi, hogy védje a kezünket a súrlódástól és a megfelelő nyomást biztosítani tudjuk ezáltal vele. Ez egy kb. 10-12cm hosszú, 4-5cm széles, teknőspáncél formájú (alja lapos, felső fele domború) keményfa darab. A legjobb, ha ugyanabból a fából készítjük, mint az orsót. De használhatunk követ vagy csontot is. Az alsó felének közepébe egy kb. 1cm mély lyukat vájunk az orsónak, aminek a falát úgy 45 fokos szögben kell kialakítani. A lyukat szokás kenni, hogy a súrlódást csökkentsük. Van aki csak bevizezi, van aki zsiradékot használ. Ezek gyorsan kipörögnek. A legjobb valamilyen viaszos levelet kicsit meggyűrni és beletenni (pl. Rhododendron). A talp bármilyen száraz puhafa darab lehet, amit úgy kb. 2-3cm vastagra hagyunk. Hosszra azért legalább 20cm legyen, hogy a lábunkat a lyuk mellé rá tudjuk helyezni és le tudjuk szorítani a művelet idejére! A talpba enyhe bemélyedéseket faragunk, az orsó átmérőjével megegyezőt, úgy kb. 2cm-re a talp élétől. Belehelyezzük az orsó tompábbik végét és összecsiszoljuk a két felületet. Ezt addig kell végezni, amíg egy szép selymesen égett felületet nem kapunk! Ezután kis 'V' alakú bevágásokat készítünk a talp szélén. A lyukacska középpontja felé szűkülően, de nem muszály elérni azt! Ebben fog összegyűlni használat közben a forró hamu és ez alá kell tenni a parázstálcát, hogy a keletkező hamut könnyen át tudjuk helyezni a már előkészített gyújtóskupacba. Parázstálcának bármit használhatunk, ami elég lapos, hogy a talp alatt elférjen és ne tegye azt ingataggá. Ez lehet egy darab fémlapkától elkezdve az otthon, szépen kézzel kifaragott, kis falapocskán át a terepen talált fakéregig bármi. A lényeg, hogy lapos legyen. Méretre olyan 10x5cm-ben gondolkodjunk, de ne legyen vastagabb fél centinél! Ha szűkén vagyunk anyagnak, akkor ennél kisebb is lehet! Azonban ez a méret megkönnyíti a parázs átrakását a gyújtósba. Vannak akik a gyújtóst a talp alá helyezik, a lyuk környékére. Ezt nem tartom jó ötletnek. A talpra rá kell lépnünk vagy térdelnünk! Ezzel az értékes gyújtóst összepréseled, összetöröd, belenyomod a talajba, ami ha még nyirkos is, akkor elcseszted az egészet! De anélkül is: rontod a gyújtós bolyhosságát, ami igazán a jó értékét adja! Ha meg csak a lyuk széléhez teszed, akkor a parázs a szélére fog potyogni és utána lehet bohóckodni a helyes összedolgozással. Vagy ha éppen hibát vétesz a tűzcsiholásban és az orsó kiugrik a helyzetéből, akkor szétverheti a drága gyújtóst. Idő- és energiaveszteség stresszfaktor-növekedés mellett! Ne tegyünk így! Tartsuk külön a gyújtóst, de a közelben, készen a feladatára!

folyt. köv.