Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

E sorozat befejezésében még rengeteg apró ötlet található, összefoglalók, irányelvek és egy nagyon hasznos táblázat. Jó olvasást!

Ajánlok a pár napos túrákat teljesítőknek egy jó ötletet! Főzzenek otthon a túra előtt! Adagolják ki az ételt 3-400g-os űrtartalmú lég- és cseppmentesen záródó edényekbe szinültig, majd fagyasszák le a fridzsider gyorsfagyasztó szekciójában! Másnap indulás előtt tegyék nejlon tasakba a dobozt (az olvadó zúzmara miatt), a zacskó száját zárják le és tegyék a ruhák közé a hátizsákba! Ha a vizestömlőnk is a hátizsákban van, akkor rakják az és az öltözet közé. A tiszta váltás szigetelni fogja a lassan kiolvadó ételt, az pedig hűteni fogja az ivóvizünket. Ráadásul 3-400g még nem olyan durva egy főételnek és mégis csak tudjuk mi van benne. Na, meg persze hazai! Az első 24 órát kibírja így az étel és estére kellemesen kiolvad, hogy csak éppen meg kelljen melegíteni és már kész is a vacsora! Mielőtt azonban nekifognánk az ételkészítésnek, ne felejtsük el az ősi szabályt: kézmosás! Ez a régi időkben nem is annyira a tisztaság miatt tették, hanem inkább egyfajta spirituális tiszteletadás volt a betevőnek, amit a ma embere már elfelejtett, mert olyan természetes, hogy másodperceken belül ott az étel az asztalon. Amikor nekifogunk a túrafőzőn ételt készíteni óvakodjunk leégetni az ételt, mert a további kajákra is rá fogja nyomni bélyegét az íze! Ráadásul az edénykét is hamarabb tönkretesszük a folyamatos túlhevítgetésekkel! Ez mellett a siettetett főzéssel az étel ízeinek sem lesz ideje összefőni. Tehát csak lazán, közepes lángon! Elvégre azért vagy itt, nem? Nyugi! Azt se feljetsük el, hogy a túrázásra tervezett edényeink jóval kisebb adagot képesek befogadni, ezért sokkal hamarabb lesülhet az étel, mert gyorsabban melegszik. Így hát folyamatosan kevergessük, de legalább is ellenőrizzük az éppen készülő étkünket! Figyeljünk az összetevők helyes sorrendjére is. Pl. ha egy fagyasztva szárított ételt főzünk, akkor először adjuk a tasak tartalmát a hideg vízhez és együtt hozzuk forrásba, majd jöhet a rizs vagy tészta és végül az ízesítő, vastagító, sűrűsítő adalékok, hozzávalók. A fűszereknek mindössze 5-10 perc kell, hogy beízesítsék az ételt, tehát a végeredmény előtt ennyivel beledobva, életre kelthetjük azt! Ha utánízesítésre van szükség akkor sincs baj, mert a tűzről levéve az ételt megkóstoljuk és a szükséges fűszert beledobjuk. Amíg az étel ehető hőmérsékletűre hűl addig kiadja a hiányzó aromát. Semmilyen maradékot ne hagyjunk az erdőben! Még elásva sem, mert az állatok ki fogják kaparni! Ők nem háziállatok! Semmi szükségük a mi moslékunkra! Azt is tartsuk szem előtt, hogy a tengerszint feletti magasság növekedésével a légnyomás csökken! Ez azt eredményezi, hogy a víz alacsonyabb hőmérsékleten fog forrni, viszont a főzési idő megnövekszik. Vagyis olyan ételeknél, amik tsz-en 20 perc alatt megfőnek adjunk minden 300m-nyi emelkedéssel 1 percet a főzési idejéhez! Amelyikek több, mint 20 percet igényelnek tsz-en, azoknál 2 perccel számoljunk minden 300m után! Egyszerű példával: az az étel, ami 20-25 perc alatt megfő a tengerparton, az Tarcalban (Magas-Tátra régi, magyar neve IV. Béla idejéből) már 30-35 percet is igénybe vehet, ami növeli a tüzelőanyagfelhasználásunkat. Nem akarok komplett menüket vagy ételeket ajánlani, mert mindenkinek más a szájíze, mit szeret, esetleg kizáró oka van, hogy olyan ételt fogyasszon, amit javasolnék. Tehát a cikkek szerint és az interneten ezernyi helyen fellelhető tápérték táblázatokból ki-ki összeállíthatja a számára és a túra milyenségének legkedvezőbb ételeket.

1. Legyen az ételnek kis súlya!

2. Kis helyet foglaljon!

3. Hűtés nélkül is bírjon ki legalább egy hetet!

4. Legyen magas kalóriatartalmú!

5. Legyen ízletes, hogy eleget tudjunk belőle enni!

6. Legyen gyorsan elkészíthető, amennyiben főtt ételről beszélünk!

7. Legyen biztonságosan szállítható, jól csomagolható!

8. És nem utolsó sorban ne menjen rá a gatyánk is!

És akkor jöjjön pár kipróbált ötlet! Az italporok, kávé, tea és kakaópor szinte minden mennyiségben! Édesítésre műanyagtubusba áttöltött (kisebb súly) méz vagy Muscavado. Ételek, vagy forróitalok "vastagítására" tejpor vagy vaj.

Reggelire

füstölt húsok, kolbász, szalámi, szárított húsok (fehérje és zsír forrás)

a hagyományos kenyér helyett jobban eltarthatóak és kisebb helyett foglalnak a lapos kenyérfélék, mint pászka, pita, tortilla vagy a sózott rizspuffancsok, extrudált kenyerek (szénhidrát forrás)

mehet hozzá a retek, zöldpaprika, hagymafélék (rosttartalom)

száraz sajtok (szintén fehérje és zsír forrás)

desszertnek, indulás előtt egy kis szárított gyümölcs vagy cukorféleségek (gyors szénhidrátforrás)

egy nagyon durva mix a saját keverésű müzli, mogyorófélékkel és szárított gyümölcsökkel felturbózva, testépítők által használt tömegnövelővel összekeverve ezután vízzel felöntve. A tömegnövelő ízesítésétől függően a végeredmény lehet csokis, málnás, szamócás, banános, vaníliás. Nem igényel cukrozást, mert a tömegnövelőkben többféle szénhidrát is van és általában elég édesek. Ám ha valaki mégis kívánja, egy kis mézet dobhat bele. Vastagíthatjuk gabonaőrleményekkel, búzacsírával. De, vigyázat! Nagyon kiadós! Táborbontás előtt érdemes bedobni, hogy az esetleges hirtelen nehézségérzés elmúljon mire az ösvényre kanyarodunk! Totálisan komplex!

Tízóraira vagy az ösvényen ebédig:

Jöhetnek a gyors szénhidrátforrások. Úgy, mint müzliszeletek, energiaszeletek, csokoládék, szárított gyümölcsök és a jó öreg mixek, mint pl. a diákcsemege.

Ebédre:

Lehet hideg vagy száraz étel, mint amilyen a reggeli felsorolásánál van, de aki igényli az feldobhat egy tasakos levest, vagy pár perc alatt össze üthetünk egy menüt pl. így: az otthon ledarált és kiadagolt magvakra ráöntünk egy bögre forró vizet, lefedjük öt percre, fűszerekkel, sóval kedvünkre ízesítjük, ízlés szerint tejporral vagy vajjal sűríthetjük, pitával, szárított hússal és zöldhagymával a táj szépségeiben gyönyörködve befalatázzuk. Azért sose együk magunkat degeszre, mert utána a meredek kaptatón visszaköszönhet az egész!

Uzsonnára vagy az ösvényen vacsoráig:

Ismét előkerülhetnek a tízórairól már ismert csemegék. Csak ne felejtsünk el változtatni. De bedörgölhetünk egy kis puffasztott rizsszeletet is lapkasajtokkal, vagy ha megállunk egy kávé, tea illetve forró csoki erejéig, akkor majszoljunk hozzá ropogós kekszeket! Ki mit szeret: sósat, édeset. 5-10 perc pihenő amúgy is ránk fér egy hosszabb etap után és a 15 óra amúgy is a legbalesetveszélyesebb, emlékszünk?

Vacsorára:

Ez az utolsó étkezés, amikor a hiányzó tápanyagokat bevihetjük, hogy másnap reggel feltöltve és kipihenten kezdhessük az újabb barangolást. Ne toljuk ki jobban, mint 19 óra! Utána a szervezet már kezd elcsöndesedni odabent. Ráadásul mozogni sem fogunk annyit, vagyis csak a zsírraktározást támogatnánk. Az esti táborhely elérése után még kb. félóráig a szervezet igen aktívan égeti a kapott anyagokat. Tehát, ha ilyenkor eszünk, az még jó hatásfokkal feldolgozásra kerül. Viszont a gyors szénhidrátok és a zsír már nem szükséges! Összpontosítsunk a keményítőkre, fehérjékre és a ballaszt miatt a rosttartalomra! Ennek megfelelően válogathatunk rizsből, burgonyából, tésztafélékből, kenyérfélékből, gabonafélékből, sovány húsokból, gombákból, zöldségfélékből. A jóleső fáradtságérzetet még kellemesebbé teszi egy ízletes melegétel. Ezért ilyenkor előkerülhetnek az instant levesek (esti hidratálás!) és az értékes és drága fagyasztva szárított ételeink. Bányásszuk őket elő a hátizsákból és egy csipet fűszerrel megbolondítva azokat élvezzük a lemenő Nap ezernyi színben úszó pompáját, azzal a felemelő gondolattal, hogy megint milyen szép barangolásban volt részünk a szerető Földanya elkápráztató gazdagságában gyönyörködhetve. Halkan, szinte magunkban suttogva mondjunk neki hálát érte! Ő hallani fogja!

A tápérték táblázat elérhető itt.