Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Nyári szabadság megvolt. Folytassuk a sort az alvóalkalmatosságokkal. Nem feledkeztem meg a ponyvákról, sátorlapokról és függőágyakról, de azokat majd a menedéktípusoknál akarom bővebben tárgyalni, mert azok nem sátrak - még ha sokszor az alapanyag szinte tök ugyanaz is.

Azt már a bejegyzés elején le kell, hogy szögezzem: a derékaljak nem elsősorban a kényelmünket szolgálják odakint (azt is, de az másodlagos), hanem minőségüktől függően próbálják megakadályozni, hogy testünk a hideg földön való fekvés közben ki ne hűljön! Arról már beszéltünk, hogy az emberi szervezet hogyan képes hőt veszíteni. Annak a fejezetnek egyik része volt a hővezetés, amikor is hideg felülettel érintkezve veszítünk több hőt, mint amennyit szervezetünk termelni képes és így szépen hypothermiás állapotba kerülhetünk. A derékalj gyártók az ez elleni védelmet és a kényelmet próbálják ötvözni termékeikben, hogy ki-ki megtalálhassa szabadidős tevékenységének a leginkább megfelelőt. Ha belegondolunk, ez a tárgy is sok szempontnak kell hogy megfeleljen egyidőben: legyen jó hőszigetelő, legyen kényelmes, legyen hordozható, legyen kicsire összecsomagolható, legyen kis súlya, és mindezek mellett legyen strapabíró! Hát nem egyszerű a feladat! Az első gondot máris az jelenti, hogy ezen a tárgyon több órahosszát fekszünk. Vagyis testsúlyunkkal összenyomjuk. Akkor, hogyan várhatjuk mégis el, hogy az a dolog aminek már így is kicsinek és könnyen hordozhatónak kell lennie még legyen kényelmes is és az összenyomódást követően is tartsa meg hőszigetelő képességét? Erre született több megoldás.

Azok, akik autóval vágnak neki a vadon egy távoli pontjára eljutni a súly és méret nem jelent problémát. Sőt, ők választhatnak jóval komfortosabb motyók közül is. Az ilyen típusú kalandtúrákon tesznek jó szolgálatot a nálunk camping matrac - külföldön többnyire air bed - néven ismert alvóalkalmatosságok. Ezeknek nagy előnye, hogy jóval vastagabbak (átlagosan 20-23 cm), mint hátizsákosoknak készült pajtásaik, így összehasonlíthatatlanul magasabb kényelemérzetet kínálnak. A mai, korszerű változatokban a bemélyedések a matrac belsejében kis oszlopokban végződnek, amik stabilabb fekvést tesznek lehetővé. Legalábbis a gyártók ezt állítják. Nekem is van egy Campingaz márkájú - bár nem túrázásra használom -, de akármilyen keményre felfújva is, a vastagságából adódóan, instabilnak érzem rajta a fekvést. Létezik ezeknek a légágyaknak már kimondottan pick up-ok hátuljába illeszthető változata is. Na, persze ezek inkább csak a hosszúplatós verziókban használhatóak - amerikai találmány. Ott viszont talán a plató oldalfalainak köszönhetően jobb tartása van a matracnak. Másfelől védve van a kiszúrás ellen, mert azért ne felejtsük el, hogy ez is csak egy felfújható műanyagdarab. Harmadrészt az igen gyenge szigetelőképességük ilyetén elhanyagolható. Ugyanis ezek a matracok többnyire nem tartalmaznak semmilyen szigetelőanyagot és a könnyű felpumpálás érdekében a teljes belsejük is átjárható a levegő számára. Ami lehűlve nagyon gyorsan képes elszívni a mi testünk melegét is. Bár ezt megakadályozhatjuk úgy, hogy egy vészfóliát (emergency blanket, space blanket) terítünk alá. Ami viszont jó pont, hogy a fekvőfelületük velúrbevonatos és így nem csúszik. Összefoglalva  marha kényelmesek, abszolút csúszásmentes felületűek, könnyen "upgrade"-elhetőek némi alufólia segítségével, viszont sajna nehezek, nagyok, sérülékenyek és csak kedvező időjárási körülmények között alkalmazhatóak - fólia nélkül. Ja, és egy láb- vagy kompresszoros pumpa sem árt hozzájuk, mert elkékülsz mire telifújod!

Létezik ezeknek a légágyaknak a hátizsákosok  számára  kifejlesztett verziója is. Ráadásul két fajtája is. Az egyik többnyire ultralightosoknak tesz jó szolgálatot tavasztól őszig, kellemes időjárásban. Ezek a szigetelés nélküliek. Ebben a kategóriában elérték ugyanazt a súlyt, mint a zártcellás matracok esetében (ca. 400g), azonban komfortérzetben messze jobbak, hiszen úgy 6-8cm vastagok. Míg a másik ág a szigeteléssel rendelkezőek. Itt két féle kezd terjedni: a kasírozott (általában egy hővisszaverő fóliával a belsejükben) illetve a töltelékanyagot használók, ami lehet toll vagy műszál (csakúgy, mint a hálózsákokban). Persze ezekben a derékaljakban csínján bánnak a töltetekkel, hiszen nem akarják nagyon nehézzé tenni őket. Ez azt jelenti, hogy még az expedíciós széria teljes tömege is éppencsak megfejeli az 1kg-ot. Viszont ezeknek az R-étéke a lista legmagasabbika (8-as). Ezzel a súly/hőszigetelés párosítással még a manapság oly divatos önfelfújós matracok sem vehetik fel a versenyt. Na, persze ilyen kvalitásokért már mélyen zsebbe kell nyúlni. Ez mellett az egyik legnagyobb hátrányuk ezen "ágyikóknak" még mindig a felfújhatóságukból adódó sérülékenységük. Az imént említett R-érték (angolul R-value) a matracok hőtartó képességét hivatott jelölni egy 1-8-ig terjedő skálán. Minél magasabb ez a szám, a matrac annál tovább képes a meleget a belsejében tartani. Mondhatjuk úgy is, hogy annál rosszabb a hővezető tényezője, így nehezebben létesít hidat testünk és a föld között. A szigetelés nélküli légmatracok (air pad-ek) átlagosan 1-2,5-ig terjedő mutatókkal rendelkeznek, ami semmivel sem különb egy zártcellás matracénál. Tehát érdemes megfontolni nagyon, hogy egy ilyen marha sérülékeny lufin aludjunk 100$-ért vagy maradjunk a későbbiekben következő és szinte elpusztíthatatlan társainál!

folyt. köv.