Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Azt követően, hogy összeállt a baráti társaság a kiruccanásra - jóesetben a fizikai állapototokra alapozva - ideje eldönteni mennyire is durvuljon a csapat! Ez nagyban meghatározza majd a sátor egyéb tulajdonságait. Lássuk, mit érdemes figyelembe venni!

Nos, miután közös megegyezéssel ráböktetek a térképen arra a bizonyos pontra érdemes utána nézni milyen állapotok uralkodnak ott. Itt aztán számításba kell venni a talajszerkezetet, növénytakarót, napi, évszakonkénti és az éghajlatból fakadó időjárási tényezőket. Érdemes áttekinteni röviden a helyi rovarvilágot is, esetleg egyes csúszmászókat. Ezek után jön az, hogy mivel juttok oda és a barangolás folyamán hogyan fogtok helyet változtatni - ha persze ez is cél. És hogy ez a sokféle adat hogyan is fogja befolyásolni a kis plasztiklakunk méretein kívüli tulajdonságait. Menjünk szépen sorban! A talaj egyértelműen megszabja, hogy szabadonálló sátorra alapozhatsz-e csak vagy szóba jöhetnek a kötelekkel és cövekekkel rögzíthetőek is. Pl. sziklás terepen még egy titán sátorcöveket is nehéz lesz beerőszakolni az anyaföldbe. Sokszor a futóhomok vagy a túl mély hó is megtréfálhatja az emberfiát. Bár ilyenkor még mindig használhatjuk a merevítésre szoruló sátrakat is, csak egy apró trükköt kell alkalmazni. Ezt az angol  'deadman anchor'-nak nevezi. Kb. hullahorgonynak lehetne fordítani, de elég morbidul hangzana, így inkább megmutatom. Lehet, hogy van magyar neve, aki tudja, kommentelje! Ez igazából nem más, mint bármilyen tárgy, amit a környezetünkben találunk és a feszítőkötelekkel meghurkolva elássuk 15-30cm mélyen. De nem csak a puha talaj vagy hó okozhat némi fejtörést és nem csak a Matterhornon uralkodó állapotok. Elég, ha kimegyünk erdeinkbe és a műveletlen erdőföld tele van kőzettörmelékkel. Ilyenkor az alumíniumrudak, amiket általában a gyártók alapból mellékelnek a sátrakhoz, rögvest hajlanak minden irányba, akár a kínai cirkuszi akrobata. Ez esetben jöhetnek jól a titánékek. Ezt extratartozékként vásárolhatjuk meg. Két változata ismert. Az egyik a képen is látható "V" keresztmetszetű és a tű formájú. Na, ezekkel már nem lehet baj bárhol felverni a sátrat! A talaj után érdemes a növénytakarót is megvizslatni. Hazai erdeinkben - főleg a bükkösökben - nem kell számottevő aljnövényzettel számolnunk. De, ha olyan helyre szándékozunk kalandozni, ahol majdhogynem dzsungelbéli állapotok vannak - pl. Dél-Anglia gyönyörű erdejei -, akkor érdemes elgondolkodni valami erősebb anyagú sátoron! És itt most nem a hidrosztatikus nyomást jelző számon van a hangsúly, hanem magának az anyagnak a strapabíróságán. Manapság nagy divat lett a keresztszövéses (rip stop) technológiával tartósabbá tenni sátrakat, hátizsákokat, ruházatot. A Vango viszont ennél is tovább ment. Az őáltala gyártott sátrak külső borításán méhsejtszerkezetű heggesztés található, ami az anyagot különösen ellenállóvá teszi a növényekkel való érintkezések során. (Csak csendben jegyzem meg, hogy én is őket választottam. A Vaude, Hilleberg és társai mocskosul túlárazottak.) Emellett a sátraik nagy része lángálló kezelést kapott. Hangsúlyozom, nem tűzálló! Mindössze lángálló! Viszont ez akkor jól jöhet, amennyiben elég zord időjárási tényezők közé keveredünk és a sátron belül kell elkészíteni a kávét, teát, esetleg a menüt is. Azért még így se tegyük az Esbit főzőt közvetlenül a kuckónk aljára! Azonban ezzel az eljárással az anyag jobban bírja a hőterhelést és tűz esetén nem a szokványos sátrak módjára lobban el a fejünk fölül. Ha már időjárás! Ez az egyik kulcsfontosságú adat a sátrak milyenségére vonatkozóan. Hiszen pl. egy kimondottan száraz időjárás uralta vidékre nem valószínű, hogy egy duplafalú sátrat kéne cipelnünk. Oda elég lesz egy egyrétegű is vagy csak maga a belső sátor, aminek a felső része általában csak egy nagyon finom háló. Már léteznek a moszkítóháló továbbfejlesztett változatai is, amik hasonlóak a belső sátorhoz, csak még könnyebbek - köszönhetően az eltérő anyagválasztásnak és egyéb apró részleteknek. De, nem feltétlenül csak a száraz éghajlaton nélkülözhetjük a duplafalú sátrakat. Pl. hegymászók előszeretettel használják az egyrétegű sátrakat, amelyeknek egyetlen fala egy vízálló/lélegző poliészter, ami akár hóba is beásható. Sőt, a havas környezetet sokkal jobban elviseli, mint az esőset. Ezenfelül ellenállób az idő vas fogának is. Legtöbbször UV sugárzás elleni kezelésük is magasabb osztályú, mint az átlag sátraké - a magashegységekben uralkodó állapotok miatt. Korábban már említettem, hogy a minimalistáknak jó választás lehet egy zsáksátor (bivaksátor) is. Ha olyan tájegységet szándékozunk meglátogatni, ahol buckalakó vagy ragadós kezű ember kevés van, viszont a távolságot gyalogszerrel fogjuk leküzdeni, ezért minden gramm számít, akkor egy zsáksátornál nem nagyon foguk jobb megoldást találni. A korábban belinkelt Snugpaknak a fejrésze körül hálós betét van, ami nagyban segíti a kipárolgást. Jelentősen csökkentve ezzel a kondenzáció lehetőségét a sátron belül. Van a piacon azonban egy sátor, ami a biviknek nagyon csúnyán odapiszkíthat az orruk alá. Ez pedig nem más, mint a Terra Nova Laser Photon. A súlya? Kapaszkodj! Ösvényre készen mindössze 720g!!! Jelenleg őkelme a világ legkönnyebb egyszemélyes sátra! Igaz ezért több, mint 300Ł-ot kell kitarhálnod, viszont nem leszel annyira klausztrofób benne, mint egy biviben. Mindenesetre én óvatosan bánnék ezzel a súlyadattal. Itt már annyira ki kell, hogy legyen könnyítve minden, hogy kétlem kibírna egy durva túlélő helyzetet vagy csak egy kiadósabb vihart is a Mátrában. De, aki súlymániás, lelke rajta! Azért én a realitás talaján maradva a magyarországi viszonyokra egy duplafalú sátrat ajánlanék, egy teljesértékű belső sátorral (ez azt jelenti, hogy azt önmagában is fel lehet állítani; ez nyáron különösen előnyös lehet), a teljes sátor háromévszakos besorolású - tehát kora tavasztól késő őszig nyomhatjuk -, és a súlya személyenként nem haladja meg az 1,25kg-ot. Tehát egy kétszemélyes sátor, ami kevesebb 2,5 kilónál egy nagyon jól elfogadható méret és súly arány a hazai kalandoroknak. Említettem a rovarokat és csúszómászókat. Nos, akit ezek a kis dögök nem zavarnak, az nyomhatja egy sátorlap alatt is. Én azért inkább javasolnék egy olyan sátrat, aminek az alja hozzá van heggesztve a belső sátor falaihoz. Azért csak komfortosabb úgy ébredni, hogy a kíváncsiskodó, átmeneti szomszédokat a "kerítés" túloldalán tudhatjuk. Sőt, a világ egyes vidékein, ahol mérges hangyák, pókok, skorpiók és kígyók szelik az éjszakát, főleg maradjanak ezek a dögök odakint! Mai áttekintésünkből már csak a helyváltoztatás mikéntje van hátra. Amennyiben ez két, kedves alsó végtagunknak köszönhetően fog végbe menni, úgy egyértelmű, hogy a minél kisebb súly nyomós indok lesz a választásnál. Ha bringával rójuk a nagyvilágot egy zsáksátor nagyon jó ötlet lehet, hiszen a felszerelésünket hagyhatjuk a bringás táskákban és valóban csak magunknak kell egy kis lak éjszakára. Ha vízitúrán veszünk részt a súly kevésbé lesz döntő - azért ne nyomjuk a kajak farát a víz alá ;) - viszont egy könnyen száradó anyagra lesz szükségünk, tehát a canvas (ponyva) szóba sem jöhet és egy átlagosnál jobb UV sugárzás elleni kezelés sem lehet rossz a nagy tükröződő vízfelület melletti táborozáskor. Gondoljunk a jó szellőzésre is, mert a vízparton mindig fülledtebb időt érzünk a magasabb páratartalom miatt. És ne feledkezzünk meg a totálisan zárható rovarhálókról sem, különben meg fog gyűlni a bajunk a vérszívó ribancokkal (itt értsd: nőstény szúnyog)!

folyt. köv.