Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Nehézségi szint

Elérkeztünk a tervezés talán legkényesebb szakaszához. A nehézségi szintnek és magának az útvonalnak a kifundálásához. Fel kell, hogy tegyek egy személyes kérdést. Bírod a csajoddal egy óránál tovább?

Ohhhh, bocsáss meg! Persze, hogy bírod! Egy ilyen csődör ne bírná! Akkor dobj fel a hátadra egy húsz kilós zsákot és próbáld meg újra! Ha kérdezi, mondd, hogy egy kis extrémitást akarsz belevinni! Csak viccelek ember! Sokan, amikor a túrájukat kezdik tervezgetni azt gondolják magukról, hogy ők aztán milyen fasza kondiban vannak. Aztán jön a meglepetés az első 30 fokos emelkedőnél teljes felszereléssel a hátukon. Na, ez az, amire rá akartam világítani! Lehet, hogy fizikai munkát végzel, lejársz a konditerembe, futsz, mint egy megszállott. Okés, ez valamilyen szinten segít. De, amikor kimész az erdőbe egy hegyi kaptató, egy kanyargós ösvényen, 15-20 kilóval a hátadon teljesen más megterhelést fog jelenteni. Ráadásul, ha a hátizsákod hevederrendszere egy kalap szar vagy csak rosszul állítottad be, akkor az a súly egy-két órán belül a vállaidat fogja húzni. Ez nem játék. A brit hadseregben végzett kutatások kimutatták milyen súlyos vázizomzati, keringési és izületi problémákat okozhat egy több tíz kilométereken át, rossz rögzítéssel viselt nagy súly. Azóta szigorították a szabályzatot és még a különleges alakulatok tagjai sem cipelhetnek 50kg-nál többet - fegyverrel együtt! És kétlem, hogy bármelyikünket is lehetne hasonlítgatni egy SAS-eshez. Az odáig rendben, hogy mi nem is fogunk ötven kilót cígelni, de szerintem nekünk, kis csoffadt papírcsákóknak elég azt a 15-20kg-t is hordoznunk. Én pl. a Pilis-tetőn található, volt honvédségi rakétabázishoz mentem fel, kb. 18kg-val a hátamon toronyiránt, mert a jelzések szarok voltak, plusz egy részén a területnek valami cross pálya volt kijelölve. Szóval meguntam a f***kodást és elindultam egyenesen, a fák gyökereibe kapaszkodva! Asszem nem kell mondanom, hogy a flaszteron köpködve dobtam le magamról a felszerelést. Tehát legyünk magunkhoz őszinték a túra nehézségi fokának megválasztásakor, mert a mindennapi életben nincs reggeltől estig a hátunkon a saját súlyunk ötöde! Íme néhány jellemző, amikkel számolnunk kell:

- napi táv,

- tengerszinthez viszonyított helyzetünk változása (hány métert mész fel vagy le a napi   szakasz során),

- a kaptatók és lejtők meredeksége,

- az ösvények milyensége (sima, sziklás, zegzugos, nincs kitaposott nyom)

- a súly, amit cipelsz,

- csökkenő légköri nyomás magasan fekvő pontokon (1500m felett 20%-kal, 2400m-en 25%-kal, 8000m felett több, mint 50%-kal kevesebb az oxigén).

Az útvonalnak három lehetséges fajtája van: a hurok (A-A), a be és vissza (A-A), valamint az átmenő (A-B). Ezek alapján elmondható, hogy az időzítésen múlik minden. Nem annyira Mo-on, de vannak olyan pontok a világban, ahol nagyon oda kell figyelni, hogy jó időben legyünk, a jó helyen. Pl. a Sziklás-hegységben a délutáni erős zivatarok, viharok mindennaposak nyaranta, ezért jó, ha időben elhúzzuk a belünket a nyitott gerincekről vagy csúcsokról. A másik hegyi jelenség a hóolvadás. Alaszkában a Denali Nemzeti Parkban a hegyi forrásokon való átkelések legendásak. Csakhogy! Nyáron, ahogy a hőmérséklet emelkedik a nap folyamán jeget és havat olvaszt meg, ezzel felduzzasztja a vízfolyásokat. Így, ami reggel gyerekjáték volt, délutánra már veszélyes vagy lehetetlen lesz. Ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy a nehézségi szint lehetővé teszi-e az időbeni visszatérést vagy a területen való biztonságos áthaladást!

folyt. köv.