Túlélni a Természetben

Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Említettem, hogy érdemes tervet készíteni a túra előtt, elkerülendő az idegbajt. Tudom, hogy a tervgazdálkodás óta nem ez a legjobb szó bárminek az előkészítésére és nem is egyfajta úttörős faszságra célzok itt, ahol még az őrsi órákról is tervet kellett készítenie a kisiskolásnak. Ezért nevezzük inkább egyfajta vázlatnak, segédletnek, amiben sok hasznos infót fogunk összegyűjteni, leírni, így olyan lesz, mint egyfajta szárnysegéd, aki mindig ott van, ha kell és minden kérdésünkre tudja a választ, ha a mi tábornoki agytekervényeink túlságosan elfoglaltak lennének valami mással.

A csapat mérete és képessége

Szóval, ráböktünk a pontra a térképen. Akkor mielőtt tovább mennénk első és legfontosabb kérdés gyanánt ideje eldönteni, hogy az út passzoljon a csapathoz avagy a csapatnak kell passzolnia az úthoz? Egy baráti társaságnak különböző lehet a tapasztalati szintje, fizikai kondiciója és céljai. Ez esetben úgy kell a helyet és nehézségi szintet megválasztanod, hogy az mindenkinek kellemes kikapcsolódást jelenthessen. Máskor kinézel egy helyet, ahova szeretnél eljutni és ez nagy kihívást jelenthet a számodra vagy akár különleges képességeket is igényel (pl. bizonyos szakaszain sziklamászás, vadvízi evezés). Ebben az esetben az úthoz kell a csapatot összeválogatni. Ideje feltenni a kérdéseket magadnak? Csak egy baráti társaságról van szó, akik alkalomszerűen összeállnak vagy egy szervezett formában lebonyolítandó szabadidős tevékenységre jelentkezel (valószínű utóbbiak már túl vannak jó pár egyéni akción, így felkészültségi szintjük magasabb)? Hivatalos rendezvényekre vonatkozhatnak egyéni előírások, szabályok amikkel érdemes előtte tisztában lenni. Mik az egyéni célkitűzései a túrán résztvevőknek? Ezzel sok későbbi nézeteltérést elkerülhetünk, ha jó előre tisztázzuk. Mik az egyes felkészültségi szintek? Pl. egy baráti túrára elcitált barátnő nem biztos, hogy élvezni fogja a napi 20-30km es távokat, kaptatókkal, erős lejtőkkel és mindenféle rovarokkal megspékelt növénytakarót. (A plázacicákat nem jó kiszakítani természet(ellen)es környezetükből, mert annak úgysem lesz jó vége, bármennyire is a haver szeretné). Mekkora a csapat? Sosem voltam híve a nagy létszámú szabadidős tevékenységeknek. Lehet, hogy csak én szocializálódok nehezen, de megfigyeltem, hogy ilyenkor az emberek különbözőségéből hamar megindul a tömbösödés és nagyobb a csatazaj is. Ilyenkor kell csak igazán egy jó vezető, aki rendet tart, mint egy katonatiszt. Mi az egyéni és átlag életkor? A fiatalabbak hajlamosak már korán a hasunkon ugrálni és izgatottan követelni a következő indiános kalandot. Az idősebbek hamarabb kifáradhatnak. Hogy állunk egyéni és általános állóképesség terén a csapatban? Lehet, hogy egy TF-es csóka élvezi a 30km-es erőltetett meneteket, esetleg még egy-két mazoista hajlammal megáldott csajszi, de azért inkább vegyük figyelembe a nagy átlagot. Van olyan csapattag, akinek olyan betegsége van, ami befolyásolhatja a túra menetét? Cukorbeteg, asztmás, epilepsziás, gyenge izületi szalagok, anyámkínja. Nos, ha mindezekre figyelemmel tervezed meg a túra célpontját, távját és időtartamát az nagyban segíteni fog, hogy minden simábban fusson és sokkal élvezhetőbb kimozdulásnak legyél részese. Még fontosabb, segít csökkenteni a lehetséges veszélyhelyzeteket. Mindezeket szemelőtt tartva úgy állítsd össze a programot, hogy a csapat alsó képességi szintje felé közelíts, de tegyél bele egy pár olyan szakaszt, ami egy csipet kihívást jelenthet. Ezeket próbáld úgy beilleszteni, hogy a végállomás ellensúlyozza az odavezető út nehézségeit - pl. legyen ott valami látnivaló, nevezetesség, érdekesség, stb. A másik nagyon fontos dolog, ami ide tartozik, bár nem annyira a csoport képességeit illetően, de összefügg a pénztárca vastagságával és az erőnléttel is. Az a vásárolni való, esetleg közös felszerelések. Ezeket három tényező miatt érdemes tisztázni jó előre. Az egyik, hogy ne induláskor derüljön ki, hiányzik valami. Ezért a feladattal megbízott személynél kérdezz rá már napokkal az indulás előtt, mi újság az ő részével. A másik, hogy ki fogja cipelni a közös dolgokat a túra időtartama alatt. Nekünk pl. haverommal, amíg csak egy háromszemélyes sátrunk volt naponként felváltva cipeltük. Mindegy volt, hogy ki mennyi egyéni felszerelést hozott vagy kaját. A harmadik kérdés, kié lehet a kirándulás után a közös cucc? Ha ezeket a sarokpontokat jó előre lezsírozzuk, hatalmas fejfájástól szabadulunk meg.

Az aktivitás fajtája

Amikor a kiruccanást tervezed szem előtt kell tartanod, hogy miféle aktivitás lesz? Egy pár napos hátizsákos túra, hegymászás, gleccsermászás, stb. Vagy mivel akarod megfűszerezni az alapot? Egy egyszerű hétvégi kirándulást is fel lehet dobni például, ha olyan ponton vezetjük keresztül, ahol kipróbálhatunk valami újat - mondjuk tandem siklóernyőzés, bungee jumping, stb. Mik a kimozdulás célja? Mindössze egy családi hétvége, haveri túrázás, gyakorlás, bemutató, felkészítő túra egy magasabb szintű túrára, stb. Miféle jártasságra lesz szükségünk a kitűzött célok legyőzéséhez? Rendelkezünk-e velük? Nem biztos, hogy a legjobb ötlet egyedül kipróbálni valamit, amihez kedvet kaptunk és elolvastunk róla pár könyvet. Hogy tudod összeegyeztetni az új dolgok megtanulását az utazás menetével? Pl. pár hónapja kombináltam egy vándorlást egy kis bushcrafttal és ráadásul volt egy rakat új cuccom, amiket ki akartam próbálni. Hát mit mondjak? Elég sűrűre sikerült.

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű egy túrát megtervezni? Ha már az összes fenti tényező világosan körvonalazódott, akkor összeállíthatod az útvonalat úgy, hogy mindenkit elégedettséggel töltsön majd el és egyben biztonságos is legyen. Sokszor látni, hogy öreg rókák ugratják a zöldfülűeket és jókat röhögnek rajtuk. Aztán van miről mesélni a törzshelyen két pofa sör mellett. Én az ilyeneket faszfejeknek tartom. Egyrészt, mert az az újonc, aki elhatározta, hogy kipróbálja ezt vagy azt a szabadidős tevékenységet a bizalmát helyezi a tapasztaltabbakba. Nekik segíteni kellene az új gyereknek elsajátítani a rutint, nem bohócot csinálni belőle. A másik, hogy egy-egy olyan szituban, amiről a vének tudják veszélytelenségét a tapasztalatlanabb megijedhet. Akár egy egész életre elveheti a kedvét az aktív pihenéstől. Én megértem, hogy kell az a móka, oldani a stresszt, meg hasonlók, de azért nem kell beszaratni az érdeklődőt. Ezenfelül figyeljünk a betervezett távolságokra, szintemelkedésekre, tanulni és tanítani vágyott ismeretek mennyiségére! Egyenletesen növeljük a nehézségi fokozatot, hogy senkit se kényszerítsünk képességeinek határain túlra!

folyt. köv.