Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Az ultrakomfortos és az ultradrága szériák után következzék a két másik csoport: a legnépszerűbbek és a legelpusztíthatatlanabbak.

A derékaljak manapság legnépszerűbb fajtája az önfelfújós változat. Helyesebben önfelszívósnak kellene mondani, hiszen egy szelep megnyitásakor a kicsire összepréselt habszivacs belső elkezd kitágulni eredeti méretére, miközben levegőt szív magába. A művelet pár tíz másodpercet vesz csak igénybe, majd ezután még saját tüdőnkkel rásegíthetünk, hogy feszesebbé tegyük a már majdnem kész alvófelületet. Azoknak, akik hasra vannak esve ezektől a méregdrága derékaljaktól elomdanám, hogy semmi extra nincs ezekben. Egyszerű, nyitott cellás szivacstáblák (ismertebb nevén habszivacs), amiket egy lég- és vízmentesen záró nylonborítás fed. Az más kérdés, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező gyártók anatómiailag formálják, ki- és levágnak belőle ahol szükségesnek látják, kicsit feltupírozzák az image-üket, aztán csilliárdokért eladják azt, amit fillérekért megvehetnél egy kárpitosboltban. No, persze utána otthon kissé nehézkesen tudnád a huzatot ráhegeszteni, de ennyi az egész. Ráadásul mivel a habszivacs nem zártcellás a szigetelőképességük sem kiemelkedő. Az más kérdés, hogy a szivacs közel teljesen kitölti a huzatot felfújás után és így csökkenti a levegő akadálytalan, gyors mozgását a matracban, azonban ez még mindig nem a tökéletesség szinonímája. Ezt jól tudják az előállítók is és ma már többféle javítással próbálkoznak. Másik nagy hibájuk a sérülékenység. Hiszen ezt a fajta derékaljat még mindig könnyen kiszúrhatja vagy kivághatja bármi terepen és azután a habszivacs pillanatok alatt összenyomódik testsúlyunk alatt. Egyszerre veszítve el a hőszigetelést és a párnázást magunk alól. Erre látszik jó megoldást kínálni a Therm-a-Rest Toughskin szériája. A gyártó felismerte az önfelfújós matracok nagy hibáját és kitalálta az okosságot: a fekvőfelület még mindig az egyszerű habszivacs, ám a talaj felőli rész kapott egy zártcellás szivacs réteget. A kettőt pedig elválasztották a derékalj bevonatát képező nylonnal és körbe  lehegesztették. Ezzel elérték azt, hogyha bármi is belefúródna a matrac aljába az csak a hermetikusan elválasztott zártcellás szivacsba áll bele, így nem teszi használhatatlanná a nem éppen pénztárcakímélő felszerelésünket. Plusz, ez a megoldás növelte a derékalj R-értékét is (5,2). Viszont súlyra is messze duplája egy jó minőségű zártcellás derékaljnak (regular size: 1140g). Az áráról már nem is beszélve. Ennek ellenére talán ez az a modell, ami nagyon jól egyesíti a derékaljak minden elvárható tulajdonságát egyben: kompakt, azért nem olyan vészesen nehéz, megfelelő alvófelületű (51x183), nagyon kényelmes (közel 4cm vastag) és a hőszigetelő képessége kiváló. Vannak olyanok, akik a jó hőkomfortot nem a vastagság növelésével óhajtják elérni, hanem a technikát vetik be. Íme a Pacific Outdoor Equipment 4 db AA elemmel fűthető derékalja! Szerencsére az energiatárolók a matracon kívül, egy kis tasakban kapnak helyet, így nem kell rajtuk hemperegnünk. Ám a vélemények nem túl jók erről a megoldásról. Egyrészt bonyolult. Másrészt négy darab ceruzaelemmel képtelenség annyi hőt termelni - még szupravezetőkkel is -, hogy az kitartson egy több napos hidegben. Ráadásul az elemek élettartama is csökken 0°C fok körüli hőmérsékleten. Tehát, aki ilyen durva időjárási körülmények között akar túrázni avagy a véletlenek összjátéka még ennél is kedvezőtlenebb viszonyok közé sodorja, az ne legyen rest cipelni a lehető legjobb R-értékű derékaljat. Mégegyszer kiemelve a főbb tulajdonságaikat: kis méretre csomagolhatóak, hátizsákosoknak talán az elérhető legkényelmesebb változat, jó hőszigetelőképesség. Hátrányaik a még mindig nagy sérülésfaktor, ekkor elvesztik szinte összes kedvező vonásukat, a zártcellásokkal összehasonlítva átlagosan jóval nehezebbek és sokkal drágábbak.

folyt.köv.