Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!
Annyi minden van a fejemben, hogy nehéz volt eldönteni, merre is tovább. Tudom, hogy a téma iránt érdeklődők is már szívesen olvasnának túlélési praktikákról. De aztán megerőszakoltam magam. Elvégre lássuk, be: házat sem úgy kezdünk építeni, hogy négy póznára feldobjuk a tetőt! Mennyit kóválygunk tüzép telepeken, százasával kérünk be ajánlatokat, tízezreket telefonálunk el, mire az első ásónyomot bevágjuk a birtokba!
Ráadásul, ha már annyi év tapasztalata, kiolvasott több ezer oldalak, órányi megnézett videók lesznek a hátad mögött és megannyi kilométer a lábadban, mint nekem, akkor rájössz, hogy milyen fontos is az alapokkal tisztában lenni és információból sosem elég. Pl. rengeteg könyvet elolvastam és a legtöbb azzal kezdi, hogy hogyan építs magadnak menedéket a vadonban egy túlélő helyzetben, mert a Hipotermia végzetes lehet. Jó, ez valóban az egyik legfontosabb tényező a túlélés szempontjából. Azzal a ténnyel azonban egyik iromány sem számol, hogy a kétségbeesett mandinka képes lesz-e a szituval járó stressz miatt egyáltalán nekifogni, fog-e tudni józanul gondolkodni, képes-e remegő kézzel és térdekkel a biztonságos eszközhasználatra (kés, fűrész, balta) vagy elsőre belevágja azt a kezébe, lábába? Tovább növelve ezzel a sokkhatást. Vagyis a legtöbb könyv nem nyújt átfogó ismereteket a szabadban töltött tevékenységről, nem foglalkoznak a háttérinfókkal, illetve nem mutatják be teljes mélységében a témát. Kiragadják a legizgalmasabb, leglátványosabb és legkönnyebben eladható részeket, de - pl. a túlélésnél maradva - nem foglalkoznak annak lélektanával. Hogy akarsz bárkit is rávenni arra hogy építsen magának menedéket és húzza meg ott magát a kihűlés elől, miközben a vérnyomása kinyomja a szívét a mellkasából, annak lüktetésétől a fejében még egy grizzlyt sem hallana meg a háta mögött és az adrenalin majd szétveti az egész testét és ez miatt még egy öngyújtót sem képes lángra lobbantani, nemhogy tűzgyújtó íjat használni és bármilyen vágószerszámmal menedéket építeni?! A másik tény, amit észre veszek embereken - régebben én is elkövettem ezt a hibát -, hogy azt gondolják: velem nem történhet semmi baj. Amúgy is mi érhet egy párnapos barangolás közben az erdőben? Csak sétálgatunk, este felverjük a sátrat és minden ott van a zsákban, amire szükségünk lehet. Rögtön elsőre ott a megváltozott közeg, hogy azt mondjam. Életed nagy részét a városban töltöd, sík talajjal a lábad alatt, szépen kibetonozva, leaszfaltozva. Aztán kimész az erdőbe. Hegynek föl, hegynek le, csupa hepe-hupa, kiálló gyökerek, kövek, sziklák, lehullott ágak, kicsavart fák, indák mindenfelé, lehetetlen helyeken kanyargó lábnyomnyi ösvények, évszaktól függően változó felülettel, jég, hó, víz, sár, por, avar, idegesítő rovarok. Soroljam még? Ezenfelül ott a zsák a hátadon, amiben minden bizalmad és felszerelésed van. Csakhogy, pont ez a csalfa jószág sodorhat váratlanul bajba. A szabadban töltött idő hosszabbodásával és a specifikáció mélyülésével, amire használni szeretnéd a benne található cumót a súly is növekedni fog. 10-20kg-ot gyorsan fel lehet dobálni a lapockáinkra. Viszont ez már elég ahhoz, hogy az egyenetlen talajon járva, egy óvatlan mozdulat során kibillentsen egyensúlyunkból. Mennyi mindent okozhat ez a csöpnyi ingatagság? Egyszerűbb esetben csak megrántod a vállad, hátad az egyensúly visszanyerése közben. Lehorzsolod a kezed miközben próbálod megtámasztani magad, rámarkolsz olyan növényre, ami tüskés vagy mérgező. A hirtelen ellensúlyozáskor megbicsaklik a bokád, térded. Rosszabb esetben megindulhatsz a lejtőn lefelé és csúnyán összezúzhatod magad, akár el is törhet valamid, mire megállsz. Most azt hiszed rémisztgetlek?! Haverom egy túra alkalmával Pécs mellett egy csipkebokorban kötött ki az útról megcsúszva. Nem kell ecsetelnem a látványt, miután előkerült a vadrózsa alól! De, mi ugye csak sétálunk! Tehát ne könnyelműsködjük el a dolgot, mert odakint ha ér valami baj nem hiszem, hogy humoros lesz egy kificamodott bokával legyalogolni öt kilométert a legközelebbi faluig! És mi még szerencsés helyzetben vagyunk Magyarországot illetőleg. Kanadában, a Sziklás-hegységben vannak olyan területek, ahol napokig gyalogolhatnál még egészséges állapotban is, mielőtt egy árva lelket megpillanthatnál! Legyünk tisztában a megváltozott közeggel, másképpen viselkedő súlypontunkkal! Amikor éppen nem vagyunk úton, kihasználhatjuk az időt olvasásra. Tájékozódhatunk az emberi szervezet felépítéséről, annak szükségleteiről, válaszairól stresszhelyzetben, pszichológiáról, elsősegélyről, magáról a Természetről, az ott uralkodó szabályokról, a változások fizikájáról, indikátorokról, azok élettani hatásáról, különböző szimbiózisokról, fákról, cserjékről, füvekről, gombákról, állatokról...Hopp és máris tavasz van! Lehet tépni a terepre! A harmadik teendőnk mielőtt nekivágunk csavarogni egyet a hátizsákunk társaságában az az, hogy ne csak azt döntsük el hova és mikor! Hanem vegyük a fáradtságot és nézzünk utána a helynek. Az internet korában már pár kattintás után milliónyi adat hömpölyög a képernyőnkön keresztül látóidegeinkbe felszínről, növénytakaróról, állatvilágról, vízforrásokról, látnivalókról, nevezetességekről, helyi szervezetekről, időjárásról, stb. Pl. egy 30-50km-es túra alatt több kis falut is érinthetsz, így nem kell tonnányi élelmet magaddal cipelni és mindig friss elemózsia lehet a zsákodban, csak meg kell sasolni a boltokat a neten, netán a helyiektől érdeklődni kinél van a legfrissebb áru mindig, melyik péknek a legjobb a kenyere. Néha érdemes a helyi krimóba is betérni, ha már úton vagyunk, mert sok olyan dolgot lehet megtudni, ami nincs fent a világhálón - pláne egy csöppnyi falu esetében. A törzsvendégek és a csapos mindig naprakész mindenből húsz kilométeres körzetben. Néha még szemrevaló is és valljuk be szaktárs: jól esik az a csapolt Heineken is! :))) De csak egy pohárral, mert ne feledjük el, hogy az alkohol szárít - és mint tudjuk három gyilkos van odakünn: a Dehidratáció, Hipotermia és Sokk. Búcsúzásképpen azzal zárom soraimat, ahogyan régen a katonai hírszerzésben mondták (akkor még nem így nevezték): az információ hatalom! Tehát tessék venni a fáradtságot és tájékozódni, felkészülni, őszintén mérlegelni és csak utána kivágtázni élvezni a harapnivalóan friss levegőt, a madarak trillázását, a tücskök ciripelését, az ürgék füttyögését, a héjják vijjogását, a nyulak őrült rohangálását a mezőn, az őzek nyugodt csámcsogását az árnyasban és persze az üdítően hűvös forrás vizét!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.06.07. 13:17:57
ha viszont komoly baleset ér, akkor úgyse nagyon tud az ember kunyhót építeni, akkor szívás van. amúgy az ilyen helyzetekre jó, ha van az embernél nejlonfólia, és tartalék kaja nagy energiatartalmú energiaszeletekből, meg persze elsősegélycsomag, öngyújtó, szárazon tartott gyújtós. ez nem súly, érdemes bepakolni.
a falusi kocsmákba mindenképpen érdemes betérni, mert ha nem nagyon lepattant, akkkor tényleg ott találkozhat az ember a helyiekkel, pihenhet, jól jön a sör is. hangulata van, ezért járjuk az országaot, mert szeretjük a magyar vidéket, falvakat.
nagyobb gyaloglás előtt viszont nem szeretek alkoholt inni, mert kurvára rontja a teljesítményt, a dehidratáció meg olyankor, amikor korlátozott vízmennyiséget tudsz csak magaddal cipelni, luxus :) tehát a falusi kocsmákba betérni jó dolog, de inkább túra végén, vagy csak ha már kisebb/könnyebb táv van hátra.
Don't Panic, Stay Calm 2010.06.07. 23:05:54
Az is igaz, hogy amennyiben komolyabban megsérülnél, nem a kunyhóépítés lesz az első gondolatod. Az efféle tudást külföldön nem is az ilyen helyzetekre oktatják, hanem pl. Kanadában az óriási távolságok miatt, ha valaki szabadidős tevékenység alatt kintrekedne vagy eltévedne, akkor ezekkel az ismeretekkel átvészelheti, amíg a mentőalakulatok rátalálnak. Az általad említett pár dolog valóban nagyon hasznos tud lenni és részét is képezik a csomagomnak. Majd lesz róluk szó bővebben.
Egy jó krimó (mint amilyenbe pl. Kesztölcön beugrottam) rengeteg infóval tud szolgálni a kis falvak életéről, a környékükön zajló eseményekről. Pl. merre vannak erdőírtások, útjavítások, hol vannak lerövidítések, a helyi doki elérhetősége, milyensége, legutóbbi túrád óta bekövetkezett változások, patak mennyire rendezte át a völgyet, egyáltalán csordogál-e még, iható-e a vize, stb. Később sem árthatnak az efféle felszínes kapcsolatok.
Ez így van. Leginkább akkor jó, amikor már közel vagy a célodhoz vagy táborveréshez. Ilyen esetekben még jól is jön hiszen felhígítja a gyomorsavat, megnöveli annak mennyiségét és felkészíti a szervezetet a várható tápanyag fogadására - beindul a további savképződés - pl. vacsi előtt jót tesz. A sörök extrakttartalmában található elemek jól jöhetnek a szervezetnek, mert "természetes" formájú vegyületekben vannak jelen, ezért annak számára könnyen felvehetőek. Ráadásul az alkohol biztosítja az egy egységre vetített legtöbb kalóriát. Azonban a sörben találhatóak olyan vegyületek is, amelyek természetes nyugtatókként funkcionálnak, ezért a teljesítmény csökkenése - plusz maga a sör emésztése is erőforrásokat von el a szervezettől. Tehát tényleg csak csínján bánni vele! ;)
abdulesmia 2010.06.08. 23:12:04
Don't Panic, Stay Calm 2010.06.08. 23:29:19
mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.06.10. 22:39:20
amikor nekem lemerült a mobilom, akkor tél volt, és hamarosan rám is sötétedett, mert már négykor sötétedett, és még fönt voltam a börzsönyben. de én mindig viszek magammal zseblámpát, így le tudtam jönni simán. és az is simán előforulhat, hogy valaki lekési az utolsó buszokat, stoppal nem jut semerre és kint kell éjszakáznia. szóval ilyesmik előfordulhatnak, és nem árt, ha van felszerelés és tartalék kaja, hogy ki tudjuk húzni hajnalig.
és ezt keződknek tényleg meg kell tanítani, igazad van.
Don't Panic, Stay Calm 2010.06.11. 00:03:49
Ezek azok a kis kütyük a zsákban, amiknek mindig ott kell lenniük és az a legjobb, ha soha nem kell őket használni. De! Ha nincsenek, amikor kellenének, akkor aztán sokaknál indul a pánik. Ezért is adtam magamnak ezt a nickname-et, ami a különleges alakulatok első számú túlélő szabálya. Később egy részletes bejegyzést akarok szentelni a jelentésének.
Egyébként dicsfény és kocka sör, amiért olyan ügyesen lekezelted a hegyről lejövetelt zseblámpával, minden pánik nélkül!
mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.06.11. 15:41:05
Don't Panic, Stay Calm 2010.06.11. 18:05:34
Ez a kicsikém:
www.lifesystems.co.uk/psec/first_aid_kits/explorer_first_aid_kit.htm
cooltex · http://norbertphoto.blogspot.com/ 2012.02.07. 17:07:56
Sajna nekem két jó ismerösömet halt meg a hegyekbe,egyiket Bucsecsben 1800 m en,vizeshólavina,esélye sem volt ,és a másik áldozat egy Alaskai mászás során..Isten nyugtassa őket...ugyhogy ne becsüljük le ennyire,semennyire a Természet erejét!"Némely turista akkor is elázik, ha nem esik az eső"
cooltex · http://norbertphoto.blogspot.com/ 2012.02.07. 17:19:13
Irjunk listát mindig indulás elött !!
Don't Panic, Stay Calm 2012.02.08. 23:46:23
Don't Panic, Stay Calm 2012.02.08. 23:48:59
Nekem is van egy ilyen checklist-em. Sokszor a kapkodás, sokszor az indulás előtti izgalom, sokszor a reggeli fáradtság miatt kimaradhat bármi...de ha ott a lista, akkor erre nincs esély!