Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Egy kedves olvasóm kérését teljesítem most. Azonban remélem, hogy nagyon sokaknak hasznos lesz eme újabb sorozat. Való igaz, hogy a bakancsokról már írtam. Ám ápolásuk taglalása akkor elmaradt. Manapság viszont - amikor egy-egy jobb lábbeli ára egy kisebb vagyon, de legalábbis egy félhavi fizetés - bizonyára számos ember szeretné, ha lábbelije minél tovább tartana. Elöljáróban csak annyit, hogy a 250.000 Ft-os járóalkalmatosság sem szavatolja, hogy évtizedekre elfelejtheted a vásárlást. Hogy miért?

Kezdjük ott, hogy a cipő élettelen alkotóelemek összesége. A különböző anyagok vagy ipari körülmények között előállított matériák avagy előző tulajdonosuk már nincs az élők sorában. Ebből következően nem tud regenerálódni, mint az élő szövet. Csakis állagmegóvás lehetséges. Ami annyit tesz, hogy rendeltetésszerű használat mellett próbálod megóvni a gyári állapotot ameddig az csak lehetséges. Vagyis egy cipő élettartalma nem az árától függ, hanem a tulajdonosának gondosságától és az ápolások milyenségétől és mennyiségétől! Tehát a lábbeli árcédulája nem azt jelzi, hogy az 20 évig használható marad-e, hanem az előállításra fordított nyersanyagot, energiát, munkaidőt, na és persze a marketing sikerességét. Egy negyedmilliós alkalmi cipőt is le lehet amortizálni egyetlen legugolással! És akkor itt most vissza kell kanyarodnunk a rendeltetésszerű használat jelentéséhez. Aki a blogomat olvassa, az tudja rólam, hogy egy márkát sem preferálok különösebben. Nem vagyok bérencírnok. Amelyik az adott cikk megírásakor számunkra, vásárlók számára megfelelő üzletpolitikát folytat vagy a cikk szempontjából valamely példa bemutatására a legalkalmasabb azt szoktam megemlíteni. Ennek ellenére azt látom, hogy manapság a gyártókat pont a vásárló szempontjai érdeklik a legkevésbé. Neked valami tartós és megbízható kell, olcsón. Ők ebbe tönkremenének. Vagyis bevonják a szart cukormázzal és egy jó marketing kíséretében lenyomják a torkodon. Miután meg(v)etted már nincs apelláta. Nagyon kevés a kivétel. Van amelyik cég csak el akarja hitetni, hogy ő ide tartozik! Természetesen a vásárló is hülye, mert azt hiszi, hogy ha vesz valamit 70.000-ért, akkor az gondozásmentesen el kell(ene), hogy ketyegjen úgy tíz-tizenöt évig. Na, álljunk meg egy szóra! Te milyen gyakran fürdesz, mosol hajat, fogat, szarsz, eszel, iszol, szexelsz? És akkor te még egy - kedvező körülmények között - regenerálódásra képes élő szövet vagy. Azt nem mondom, hogy értelmes, mert ez nem minden Homo Sapiensre igaz. Másfelől akkor nem várnád el, hogy egy élettelen bakancs minden különösebb ápolás és gondoskodás mellett cipelje a valagad évtizedekig. Ugyanez igaz a házadra, az autódra, sőt még a kapcsolatodra is. Bár ezt manapság elfelejtik az emberek. Mert a mai fogyasztói társadalomban erre a hanyagságra és lustaságra vannak programozva! Mert már a kapcsolatainkat sem ápoljuk vagy próbáljuk megjavítani. Egész egyszerűen, ha nem működik, akkor lecseréljük egy másikra. Igaz? Persze most én vagyok a bunkó, mert rátapintottam a lényegre! Nos, a híg fos tengerében - mind a termékek terén, mind a Homo Sapiensek között - is van értékes, aki nem így működik. Ha e kettő találkozik, akkor az alábbi bejegyzéssorozat hasznos segítség lehet arra nézve, hogy a lábbeli valóban hosszú évek viselhetőségével viszonozza a ráfordított törődést. Leginkább két dolgot kell tudnunk mielőtt bármit is csinálunk a lábbelinkkel:

1. Mit jelent a rendeltetésszerű használat a gyártó szerint?

2. Milyen anyagokat használtak a lábbeli elkészítése során?

Az első kérdés egyértelmű. Vagy mégsem? Egyértelmű abból a szempontból, hogyha az ócska termék pár hónap alatt szétesik, akkor a gyártó erre hivatkozva nem garanciális javításra vagy cserére tereli a szót. Kevésbé egyértelmű abból a szempontból, hogy a mai silány gyártói minőség és a szándékos nem megfelelő anyagválasztás miként öli meg a választott példányt garanciális időn belül és aztán persze mivel pénzt nem adnak vissza, hogyan lehet elsózni még egy pár lábbelit a "kedves vásárlóra" és így pár százalékkal feltornázni ingyen és bérmentve az eladási statisztikákat. És hogy ezzel a mentalitással a vevő szempontjából mi a rendeltetésszerű? Nézegetni otthon a vitrinben? Mondok egy egyszerű példát: szerintem Magyarországon sokaknak ismerősek azok a húszezer forint körüli acélbetétes bakancsok, amik lakkbőrből készülnek. Azon sem csodálkoznék, ha utólag kiderülne csak lakkozott műbőrről van szó. Tehát vásárló megveszi, hazaviszi, ápolja, mégis három hónap és a bakancs a lábujjak mögött keletkező hajlatnál, az acélbetét éle mögött kireped, majd teljesen átlyukad. Anyuka persze ordítva követeli vissza a pénzt. Eladó próbál nyugodtan reagálni. A vita során mindenkinek igaza van. Csak épp arra nem gondol senki, hogy a rohadt gyártó szándékosan olyan alapanyagot választott, amely nem ilyen lábbeli gyártására van kitalálva. Persze ő - ha valaki be is perelné - bújik a törvény mögé és azt hangoztatja, hogy nem rendeltetésszerűen használtad a termékét vagy a megfelelő ápolás maradt el. Egy szó, mint száz nem tudsz velük mit kezdeni. Max. nem veszel ilyen hulladékot. Persze ettől függetlenül ők ígyis milliárdokat keresnek világviszonylatban. Természetesen normálisabb gyártóknál a rendeltetésszerű használat mindössze azt jelenti, hogy veszkócsizmában nem állsz neki betonozni. Egyébként ha már lovas alkalmatosságok: a western csizma pl. nem gyaloglásra van tervezve. Tehát ha te sokat mászkálsz benne aszfalton és idő előtt elkopik a talpa, akkor arra is mondhatja a gyártó hogy N.Rsz.H. Sajnos azt érzem, hogy a jelenleg kapható lábbelik nagy részénél azért van olyan pongyolán fogalmazva a termékismertető, hogy véletlenül se tudjál rajtuk fogást találni, ha garanciális problémád van. Tehát amennyiben vásárolsz egy drága lábbelit és a magyar nyelvű tájékoztatóval nem vagy megelégedve avagy csak szimplán óvatos vagy, akkor nyugodtan vedd fel a gyártóval a kapcsolatot - akár még a lábbeli megvásárlása előtt - és kérd meg, hogy tájékoztassanak afelől, hogy a kiszemelt vagy már megvásárolt termékük a te általad tervezett használatnak megfelel-e. Legjobb ezt emilben intézni, mert ha később mégsem úgy alakulnak a dolgok, akkor nyoma van. És ha már fel sem tudod venni a kapcsolatot vagy épp nem reagálnak, akkor rögtön tudod miféle céggel van dolgod és hogy lehet jobb lesz más terméket választani.

A másik sarkallatos kérdés, hogy miből is készült a lábbeli. Itt meg kell vizsgálni a talp anyagát - annak is kell(ene) a törődés -, a felsőrész alkotóelemeit és a bélésanyagokat, ha van ilyen. Illetve ezek kikészítését, magát a technológiát. Sajnálattal látom, hogy manapság a Goiser-varrás (magyaros írásmód szerint gojzer) nem divat. Pedig egy minőségi lábbeli ismertetőjegye ezen eljárás. A mai szintetikus cipők teljesen ragasztott felülete nem mindig javítható. Ha nem csak imitálás a varrat, akkor azt is éppúgy ápolni kell, mint a lábbeli többi részét, hiszen ez tartja a felsőrészt a talpon. A bélésekre és úgy egyáltalán a cipő belsejének a tisztítására aztán végképp nem gondolnak az emberek. Pedig ott a rengeteg zokni anyagából felgyülemlő szösz a talpbetét éleinél, ott az izzadság, mezítlábas viselet esetén a kosz és a testzsír, na és persze a lábbelibe bejutó szennyeződések, jaa és a kis láthatatlan élősködők!

Ezenfelül mielőtt használatba veszünk egy új lábbelit érdemes még tudni azt is, mi a legnagyobb ellensége? Elsődleges a víz. Legyen az kinti vagy belső, izzadság formájában. Második a szimpla kosz. Itt a részecskék eltömödést és a dörzsöléssel felesleges anyagkopást eredményeznek. Harmadik pedig minden olyan anyag, ami érintkezve a lábbelivel annak anyagára káros lehet. Negyedik csoportként felhozhatnám a hőtényezőket is, mert nem egy tulajdonost láttam már lábbelit tönkretenni azzal, hogy nem szakszerűen szárította a cipőjét/bakancsát. Mielőtt a különböző alapanyagoknak megfelelő ápolásba és szennyeződések eltávolításába belemennék hagy jegyezzek meg még pár dolgot, amit az emberek ugyancsak nem vesznek számításba. Az egyik, hogy a lábbelit végül is te fogod viselni. Ezért tisztában kéne lenni azzal is, hogy mennyire vagy izzadós. Hiszen a víz és a só sokkal hamarabb tönkre tesz egy lábbelit, ha ez ellen nem teszel valamit. Amennyiben zárt lábbeliről van szó és esetleg még szintetikus is a felsőrész, akkor ez fokozottan fog jelentkezni! A másik személyes jelleg a lábforma. Ha széles a lábfejed, akár egy kacsáé, akkor ne válogass a keskeny formavilágú pacskerok között! A lábadnak sem lesz kényelmes és a cipőt is hamarabb szétcseszed. A másik dolog a vízből fakad. Lesz-e ideje a lábbelinek kiszáradni? Egy járóalkalmatosságnak legalább egy teljes nap kellene, hogy megfelelően kiszáradjon. Ez azt jelenti, hogy egy hétre min. három pár cipővel kellene rendelkezned és nem szabadna napokig zsinórban ugyanabban a párban flangálnod! Az igaz, hogy a szintetikus anyagok világában ez a folyamat látszólag felgyorsult, de nézd azt is, hogy nagyapád marha boxbőr csukájához képest mennyi szar lett a belsejébe pakolva a te 70.000-es csodádnak! Tehát a száradás semmivel sem gyorsabb! Nemhiába megy tönkre fél év alatt a magyar katonák bakancsa Afganisztánban. A nappali forróságban a szintetikus belsőbe beleizzad a láb. Aztán levéve a hideg éjszakák alatt sem lehetősége, sem ideje a bakancsnak kiszáradni. Ha meg hőforrás mellé teszi a rambó éjszakára, akkor azzal nyírja ki. Persze ezt egy íróasztaltábornok vagy egy politikus a HM-ben sosem fogja megérteni és nem rendel el három váltás bakancsot külszolgálatra. Aztán ott van még a sámfa kérdése. Illetve nem is kérdés ez. Ha veszel egy lábbelit, akkor venned kéne hozzá egy pár sámfát is. Lehetőleg lakkozatlan cédrusból! Ez beissza a lábbeliben keletkezett nedvességet, amíg a suszterremeket eredeti formájára pendíti. A takarítást és ápolást addig amúgy sem szabad elkezdeni, amíg a lábbeli nem teljesen száraz! Ha ez megvan akkor pedig segít a viselési ráncok kisimításában, hogy a dzsuvát onnan is el tudd rendesen távolítani és a megfelelő ápolószert ott is bejutathasd a bőrbe. A feladat végeztével pedig formában tartja a lábbelit és nem egy aszalt szilvát kell a lábadra kanalazni a következő alkalommal. Szóval a haszna végtelen a cipő kezdetétől a haláláig. Igazából összetartoznak. Enélkül nem szabadna újabb lábbelire költened! És hogy milyen sűrűn kellene a lábbelit ápolni? Aki volt katona, annak van sejtése a helyes válaszról. Minden felvétel előtt és minden használat után! Nem viccelek! Felvétel előtt azért, hogy az ápolószer felpuhítsa a lábbelit és az anyag könnyebben viselje a terhelést. Ne egy tárolásban porosodott és kiszikkadt, merev valaminek kelljen megküzdeni a nyíró és csavaró hatásokkal. Használat után pedig azért, hogy a szennyeződések minél hamarabb eltávolításra kerüljenek és a lábbeli anyaga kondicionálva legyen. Természetesen ezen bejegyzésem arra vonatkozik, hogyha rászánod a pénzt egy normális bőr lábbelire. Ha szintetikus felsőrésszel és talppal készült dolgot veszel, akkor szarkasztikusan annyit mondanék, hogy használd aztán dobd el! Persze azért ez sem teljesen így van.

folyt. köv.