Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Elérkeztünk a tűzgyújtási módok utolsó szereplőjéhez, amit még valamelyest szerszámnak hívhatunk, nem pedig kámiai reakción alapul vagy valamilyen gyúlékony anyagon, netán lőpor segítségét vesszük hozzá igénybe. Bár azokhoz is lehet használni! Ez pedig nem más, mint az:

Elektromosság

Hányszor hallani a hírekben, hogy "...feltehetően elektromos zárlat okozta a tüzet..." Vagyis vétek volna átsiklani az elektromosság felett, mint tűzgyújtási opció felett egy túlélő helyzetben! És azért nevezem eszköznek, mert kell hozzá valamilyen tárgy, ami vezeti vagy tárolja és egy másik, amit majd arra használunk, hogy tüzet tudjunk gyújtani a segítségével. Nos, bizonyára sokaknak ismerős az a metódus amikor 9V-os elemet érintünk 0000-ás acélgyapothoz és az igen finom fémszálacskák elkezdenek izzani, majd az egész kis pamacs lángra kap némi fújás segítségével. Ezt bármilyen más elektromos eszközzel megtehetjük, ha ismerjük a működési elvet. Persze, most sokan felhorkannak, hogy "Ja, mert persze túlélő helyzetben az lesz az első, hogy valamilyen áramforrás meg acélgyapot lesz nálam!" Ne felejtsük el, hogy nem csak a klasszikus értelemben vett 'elveszve a vadonban' szituáció lehet túlélő helyzet. De, még ha a vadonbéli túlélést vizsgáljuk is kérdés lehet, hogyan jutottál oda? Gépjárművel, motorral, bringával, hajóval, kisrepülővel? Akkor csak van egy darab kábel és akksi vagy elem nálad. De, ha nem, egy mobil mindig akad valamelyik zsebben - mégha éppen térerő nincs is. Városi környezetben pedig - egy katasztrófa - után igazi kincsesbánya, ami körülöttünk lesz. Na, de ne rohanjunk ennyire előre! Szóval, hogyan is működik ez a metódus? Nos, a dolog egy elektronikai fogalmon alapszik. Ennek köznapi neve rövidzárlat vagy rövidre zárás. Elektronikai szempontból megkülönböztetnek elektromos zárlatot is, de az most számunkra nem jelent különbséget. Maradjunk a legalapabb esetnél, amikor két fázisvezető között jön létre összeköttetés. Ez lehet merev vagy íves (zárlati ív akár több ezer fokos is lehet!). Mindkét esetben a kapcsolatot egy kis impedanciájú anyag hozza létre. A merevnél általában valamilyen fémtárgy, az ívesnél többnyire a levegő és annak lebegő részecske tartalma (pl. por, víz, stb.). Mivel a rövidre zárást okozó anyag ellenállása nagyon kicsi, azon keresztül nagyon nagy áram folyik keresztül, ami hővé alakul (a hegesztés pl. ezen alapul). A keletkező hő felmelegíti, esetenként el is égetheti a rövidzárlatot okozó anyagot. Na, és ez az a hő, amit mi arra fogunk használni, hogy a csinos, kis gyújtósfészkünket lángra lobbantsuk! A fenti leírásból már látszik, hogy túlélő helyzetben bármit használhatunk erre a célra, ami áramot tárol vagy folyik keresztül rajta. A lényeg, hogy a keletkező hő, vagy zárlati ív hőfoka elég magas legyen ahhoz, hogy a gyújtósunk lángra kapjon. Mivel az áram nem játék, óvatosságra intek mindenkit, amikor ezeket a módszereket ki akarja próbálni! Pláne, amikor majd túlélő helyzetben kell mindezt megtennie, óriási nyomás alatt (pánik, stressz, fáradtság, diszorientáltság, hogy csak egy párat említsek)! Ezért is a legelterjedtebb - és talán az egyik legbiztonságosabb - eljárás, amikor egy szimpla 9V-os elem pólusait húzzuk végig nagyon finom acélgyapoton. Most szólok mindenkinek, hogy a detergensekkel kezelt acélgyapotok nem működnek! Próbáltam. Mivel a 9V-os elem többnyire ritka egy túrázó felszerelésében, megtehetjük két darab AA-s elemmel is. Akkor csak annyi a dolgunk, hogy  a ceruzaelemeket sorosan kapcsoljuk. A finom szálú acélgyapot pamacsunkból egy megfelelő hosszúságú darabot kihúzunk. Az egyik végét az egyik elem pozitív pólusához érintjük. A másik felét pedig a másik elem negatív pólusához. A varázslat megint csak működik. Persze, ebben az esetben nem olyan intenzíven, mint a 9V-os nagytesóval, de vész esetére jól jöhet! És akkor jöjjön a mobiltelefonos trükk! A dolgunk itt is csak annyi, hogy egy kis darab acélgyapotot rányomunk a rézsarukra. Az érintőképernyős, okostelefonok akksijai már 1500mAh-sak többnyire, tehát van kakaó rendesen. De, még egy ütött-kopott Alcatel is megteszi az Özönvíz előtti időkből. Természetesen kisebb teljesítményű akksival türelmesebbnek kell lennünk. És sikerességünk függ az akksiban maradt juicetól is. Valami nagyon finom és csontszáraz gyújtósra lesz szükségünk, amit az acélgyapothoz érinthetünk, amikor az elkezd izzani. Ha van nálunk vegyi gyújtós, mint pl. a WetFire tinder, akkor azt csak szét kell morzsolni és az acélgyapotot ráhelyezni, amikor megjelennek a kis pattogó, izzó szikrák. Olyan esetekben, amikor gépjárművel kerülünk bajba, mégha a nafta ki is fogyott, az akksi és egy bikakábel aranyat ér! Semmi mást nem kell tennünk, mint a sarukat felhelyezni, a kábel másik végén a szigetelt részt kézbe venni és összeérinteni a két krokicsipeszt a gyújtósfészekben. Ha baleset ért bennünket a gépjárművel és a verda totálkáros, de mi a légzsákoknak és a biztonsági övnek - meg az űrtechnikának - köszönhetően ép bőrrel megúsztuk, akkor valószínű lesz még lötyi a kocsiban. Csak már nem lesz miben használni. :) Még ha nincs is nálunk egy darab cső, amivel elérnénk az üzemanyag szintet, egy csavarhúzó vagy hegyesebb tárgy - netán egy kés az EDC csomagból - csak van már a kocsiban! Akkor szépen keresünk valami tálszerű eszközt, amit a tank alá tarthatunk és izomból beleszúrjuk a vágószerszámot az üzemanyag tartályba. Ez többnyire a kocsikban hátul, a csomesz és a hátsó ülés közötti részen található (a hátsó gyűrődési zóna határán, hogy ráfutásos baleseteknél megóvják). Legyen bármekkora mennyiség is, amit fel tudunk fogni, az elég lesz ahhoz, hogy egy kicsit átitassuk a gyújtóst vele. Vigyázat! Nem locsolni orrba-szájba! Egy feles bőven megteszi! Még sok is! A többit tegyük el későbbre. Jól jöhet arra az esetre, ha sűrű növénytakaró vesz körbe bennünket és a mentőegység nehezen észlelne bennünket a levegőből. Ugyanis majd akkor jöhet a gumik égetése (a gumi nagyon erősen kormozó, fekete füsttel ég, amit messziről észrevenni), amihez jóval több hő kell, hogy begyújtsuk, mint az erdei élesztékünkhöz! Városi terepen pedig milliomegy dolog lesz, amit használni tudunk, mégha a távvezetékekben nem is érkezne a bizsergést keltő elektronáradat. Pl. még egy döglöttnek ítélt akksi is elég lehet ahhoz, hogy a csipeszbe helyezett ceruzánk grafitbelét felforrósítsa olyan hőmérsékletre, hogy a ceruza fanyaga és az azon található festék begyulladjon. Amit aztán csak a gyújtósfészekbe kell dobni és indulhat is a "grillparti". Visszatérve az acélgyapotra: az izzókban található fémszálak is hasonlóan működnek. Tehát, ha valakinek még kriptonégős vagy valami kevésbé flancos izzóval üzemelő elemlámpája van vagy városi terepen találunk egyet, akkor azzal a következőképpen gyújthatunk tüzet: tekerjük ki az izzót, bizonyosodjunk meg róla, hogy az izzó szál nem sérült, tekerjük be valami ruhadarabba és nagyon óvatosan törjük szét a búrát, ezután helyezzük vissza a zseblámpába, töltsük meg a foncsort nagyon finom gyújtóssal, vigyázva, hogy az izzószálat még véletlen se szakítsuk el, mert akkor jó eséllyel pályázunk egy fatális Hypothermiára! Most már csak annyi a teendőnk, hogy bekapcsoljuk a lámpát. Az izzószál felforrósodik és lángralobbantja a gyújtóst. Ha nem menne magától a dolog, enyhe fújással segíthetünk rajta. Vigyázat! Ne tartsuk túl közel az arcunkhoz, nehogy a hirtelen fellobbanó lánggal megégessük magunkat! Természetesen ezt az eljárást csak akkor tegyük meg a saját zseblámpánkkal, ha van nálunk tartalék izzó vagy tényleg a gödör szélén állunk és ez az utolsó esélyünk! Akinek viszont esetleg egy Mini MagLite van a keze ügyében, annak még az izzót sem kell összetördelnie. Annyi csak, hogy lecsavarod a lámpafejet és a lámpatesten fogsz találni két lyukat. Belehelyezel egy-egy kis darab drótot - mondjuk a 20-26 gauge-es csapdadrótodból egy kicsit - mindkét lyukba. Figyelmesen csináld, nehogy összeérjen a két kábel. Ezután az acélgyapotot hozzájuk érinted és voálá! A sort órákig folytathatnám. A lényeg, hogy kis ellenállású anyaggal rövidre zárunk két fázisvezetőt. A játék kockázata testi épségünkre csak attól függ, hogy mekkora krafttal játszadozunk. Azért a távvezetékeket kerüljük el, okés? ;)

Egyszerűség: maga a metódus baromi egyszerű. Az hogy az eszköz, amiből a szikrát nyerjük mennyire bonyolult nem számít, mert vagy csak egyszer használatos lesz vagy csak nagyon rövid ideig. De vész esetben nagyon jól jöhet. A lánghoz jutás sebessége függ a feszültségtől és áramerősségtől. Egy 9V-os elemmel csinálva valószínűleg a gyújtóst még fújnunk kell egy kicsit. Amennyiben azonban nagyobb áramerősséggel és feszültséggel meg tudjuk csinálni biztonságosan, akár egy házat is lángba boríthatunk.

Megbízhatóság: amíg van delej a technikában, a siker 100%-os. Egyetlen hátránya, hogy nedves időben vagy közegben nem mindig használható. A kisebb feszültségűek igen, de egy villanytrafóval már nem játszanék hurrikán idején.

Gyorsaság: rendkívül gyors eszköz. Legyen az bármilyen elektromos forrás. Másodpercektől pár percig terjedő intervallumban szinte mindent képes lángra lobbantani.

Egykezes használat: igen.