Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Miután elkészítettük az optimális tűzgyújtó íjat ideje elsajátítani a megfelelő tartást és technikát! Máskülönben rengeteg energiát és időt fog felemészteni, hogy ahhoz az aprócska, de annál értékesebb lánghoz jussunk.

Ahogy az a fenti képen látszik ereszkedjünk féltérdre, tartsuk a hátunkat egyenesen! Ne dőljünk túlságosan előre, mert az sok erőt elvesz a testtől, hogy ellensúlyozza a felsőtest és fej tömegét! Az a helyes pozició, amikor a vállunkat képzeletben összekötő vonal az orsó fölé esik! Amennyiben jobbkezesek vagyunk lépjünk bal lábbal a talpra! A balkezesek természetesen jobb lábbal lépjenek a talpra! A lábfejet helyezzük a talpon olyan közel az orsóhoz, hogy szinte hozzáérjen. Ez két dolog miatt fontos. Egyrészt minél közelebb szorítjuk le a talpat az orsóhoz, annál jobb tartást fogunk az egész eszköznek adni. Másrészt ha az orsót kimozdítanánk függőlegesből, akkor ezt gyorsan észre fogjuk venni. Ha a láb felé történik, érezni fogjuk. Ha az ellenkező irányba, akkor látni fogjuk, mert a lábunk jó viszonyítási pontot fog jelenteni. Tartsuk az íjat úgy mint ha csellón játszanánk, párhuzamosan a talajjal, merőlegesen az orsó tengelyére és kb. 45 fokban előre a testhez képest! Amikor az ideget az orsóra hurkoljuk, annak az ideg külső oldalán kell lenni, nem az íj és az ideg között! Mozgassuk az íjat vállból! Ne könyökből! Márcsak ezért sem szabad nagyon előre dőlni vagy meggörnyedni a procedúra közben, hogy legyen elég hely az íjat mozgató kezünk számára! A tokmányt markoló kezünket csuklónál szorítsuk a sípcsontunknak, így adva egy biztos tartást neki és helyezzük a testsúlyunkat erre az oldalra, hogy a megfelelő nyomást gravitációval érjük el nagyobb részt és csak kisebb mértékben izommunkával! A lábak majdnem egyvonalba kell, hogy essenek! A térdelő lábunk térd alatti részét rézsútosan helyezzük a testünk mögé, hogy biztos tartást adjunk a testnek és elegendő helyet az íjat mozgató kezünknek! A lábfejet nyújtsuk ki és a láb térdtől nagylábujjig érintkezzen a talajjal a masszívabb támasztás érdekében! Ezután már csak a technikát kell csiszolni! Függetleníteni kell tudnunk a két kezünk funkcióját! Az egyik mereven és egyenesen tartja az orsót, míg a másik lazán, vállból dolgozva mozgatja az íjat. Kezdjük az íjat lassan húzni és vonni, majd gyorsítsuk fel a mozgást! Folyamatosan figyelnünk kell mindkét kezünkre, az orsó és az íj helyes poziciójának megtartására is! Az orsó megfelelő nyomáspontját nekünk kell kikisérleteznünk! Most már csak a gyakorlás van hátra! Azt nem mondhatom el itt. Ki kell menni és csinálni! Ha kevesebb, mint kettő perc alatt bármilyen körülmények között tüzet tudunk éleszteni, akkor elmondhatjuk, hogy értünk a dologhoz. ;)

A tűzgyújtó íjnak létezik egy kétemberes változata is. Ez tulajdonképpen teljesen megegyezik a normál változattal, annyi különbséggel, hogy az íj kiesik az eszközből és helyette a társunk két kézzel húzza-vonja az orsón az ideget. Ez a variáns abból a szempontból jöhet jól, amikor többedmagunkkal kerülünk túlélő helyzetbe, hogy a feladatok megoszlanak. Tehát egyikünk figyel az orsó helyes helyzetére és a megfelelő nyomásra, míg a másik ember irányítja az ideget és szabályozza a sebességet. Ezzel a dolog nehézségét adó két részfeladat különválasztható és jó eséllyel nagyobb sikerrel teljesíthető. A nehézségét az adhatja, hogy két ember összehangolt munkája kell hozzá. Viszont túlélő helyzetben elősegítheti az összekovácsolódást és a morál növelését a közösen véghez vitt, eredményes munka.

Egyszerűség: összegzésképpen elmondható, hogy a tűzgyújtó íj egyszerűségben nem éppen a svéd tűzacél szintjén van. Ráadásul a primitív eszközök között is egy kifinomultabb szintet képvisel. Farigcsálást, bejáratást igényel, ami egy jó vágóeszköz nélkül nehézkessé teszi az elkészítését. Annyiban egyszerű, hogy ha valamelyik része megsérül vagy elhasználódik, akkor könnyen kicserélhetjük olyan közegben, ahol találunk fásszárúakat.

Megbízhatóság: a probléma az, hogy nem szereti a vizet a kicsike. Tehát esőben vagy nedves időben mindenféleképpen ki kell alakítanunk valami védett helyet, ahol használni tudjuk és szállítás során is ügyelni kell rá, hogy szárazon tartsuk! Legalább a talpat és az orsót!

Gyorsaság: nagyban függ a technikánkon és gyakorlatunkon. Amennyiben optimális anyagokból dolgoztunk, jó a tartásunk és technikánk, meg van már némi tapasztalat a hátunk mögött, akkor 1-2 perc alatt tűzhöz juthatunk. Jól látszik, hogy egy elég komplex eljárás tűzgyújtó íjjal tüzet gyújtani, ezért nagyon fontos a gyakorlás! Máskülönben csak kimerít és frusztrálttá tesz minket, ami túlélő helyzetben a legkevésbé kívánatos.

Egykezes használat: nem.

folyt. köv.