Mielőtt másolnál tisztelj meg azzal, hogy megkérdezel!

Szó esett róla, hogy a gázfőzőket gyárilag töltött palackokkal üzemeltethetjük. Mivel ezek nem alkalmasak otthoni kókányolásra - hacsak nem szeretnéd a garázs falára robbantani az arcodat - érdemes áttekinteni, hogy milyen típusok közül választhatunk barangolásainkhoz.

Fontos rögtön az elején megjegyezni, hogy a gázkeverékkel vagy propánnal töltött palackok magasabb nyomással rendelkezhetnek, mint amit egy bután tüzelésére készített, alacsonyabb minőségű főző kezelni képes! Ez enyhébb esetben csak gondot okoz. Durvább variációban életveszélyes! Tehát mindig figyelmesen tekintsük át a gyártó ajánlásait, mielőtt a főzőt bármilyen palackkal beüzemelnénk! Ezek után, amikor elsétálunk a boltba rá fogunk döbbenni, hogy még valamit meg kellett volna nézni: milyen csatlakozása van az égőfejünknek. Ugyanis a gyártók többféle szelepelést alkalmaznak és csakhogy neked "jobb legyen", még véletlenül sem csereszabatosak.

A legegyszerűbb változat, amin nincs is szelep. Ezeket nevezik felszúrós palackoknak. A Campingaz legendás Bleuetei tették széles körben népszerűvé ezt az EN 417 szabvány alatt bejegyzett változatott. Ma már nem gyártják, bár néhány elmaradottabb országban nem kizárt, hogy találkozhatsz vele. Nagy hátránya volt, hogyha egyszer felszúrtad a palackot, akkor az égőfejet rajta kellett hagyni, amíg teljesen ki nem ürült. Ilyen formában elcsomagolva azonban robbanásveszélyt jelentett, amennyiben a főző eresztett. Viszont fele árban volt a később megjelenő szelepelt változatokhoz képest.

A manapság legelterjedtebb változat a Lindal névre hallgató, menetes szelepelés (EN 521, úgy is ismert, mint EN 417 universal). Ez a változat lehetővé teszi a palack leszedhetőségét az égőfejről a főzést követően. Préselik alumíniumból vagy acélból. Az alu változatok az élesebb peremvonalukról ismerhetőek fel. Azonban még ez is csak egy vékonyka anyagból készülő szelepelt palackfajta, ezért a fej nem teszi lehetővé az újratöltést. Mindössze egy önzáró tömítés található benne. Ezen gyártási módból következik, hogy némely, márkátlan ázsiai változatok nem zárnak tökéletesen a menetnek avagy a tömítés gyatra minőségének köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy jobb az ismert márkák termékei közül válogatni. Igaz, ez drágább dolog, de legalább az értékes tüzelő a palackban marad, amíg szükség van rá.

Létezik egy harmadik típusa a szelepelésnek. Ez pedig a pattintós. Mint azt neve is mutatja, a menet helyett egy  többszögletű bemélyedés található a szelepfejen, amire a főzőnket csak rá kell pattintani. Ezt a változatot a Coleman cég szereti használni. Olyannyira, hogy kifejlesztett egy újabb pattintós variánst, ami csak a saját "heavy duty" szériájukkal kompatibilis. A különlegesen kialakított palack jobban dolgozik az átlagos pattintósoknál, amikor a hőmérséklet 0 °C fok alá esik. (Azért gyakori használatra inkább a menetes változatot javasolnám.)

A fent említett három nagy csoport mellett persze vannak egyéb megoldások is a piacon, de azok nem annyira a mi profilunkba vágó túrafőzőkkel való üzemeltetésre vannak kifejlesztve, így azok ismertetésétől eltekintenék. Nézzük inkább a pro és kontra érveket!

Előnyök:

- széles kereskedelmi kínálat,

- magas hőérték,

- kompakt,

- általánosan könnyebbek, mint a benzinfőzők,

- nagyon egyszerű használat,

- könnyen beállítható 'takarékláng',

- karbantartásmentes,

- tisztán és relatíve csendes ég,

- szagmentes.

Hátrányok:

- az üzemanyagtartály súlya nem baráti (fele a lötyinek, bár még mindig könnyebb, mint a benzintartályok),

- kissé ormótlan tartály (ez akkor játszik, ha többet kell cipelned),

- jóval nehezebbek, mint az alkoholfőzők,

- viszont ugyancsak 7000láb (2134m) felett kevésbé ég jól (ez a butánra igaz),

- nehéz megmondani pontosan mennyi üzemanyagunk van még,

- a nem újratölthető palackok rengeteg fejfájást okoznak (a túra előtt pontosabban  kell tervezni a mennyiséget; ha kifutunk az üzemanyagból csöcs; ha felszúrjuk a palackot, akkor meg illene elhasználni; ha meg elhasználtuk ILLENE környezetbarát módon kezelni és lehetőleg újrahasznosítani!!! Nem szétdobálni és elásni, mint egyes bunkók teszik!)

- sok palack nem dolgozik jól fagypont alatt,

- a láng könnyen kialszik erős szélben, aztán kárba megy a drága üzemanyag, ha nem vesszük észre,

- robbanásveszély, amennyiben a palack sérült

- a főzőnkhöz való palack nem biztos, hogy minden országban rendelkezésre áll és azok nem szállíthatók repülőn (fontos szempont, ha valaki külföldre készül, pláne valami civilizálatlan vidékre),

- a gáz nem olcsó üzemanyag.

Zárszóként annyit tennék még hozzá, hogy léteznek az ún. Piezo-gyújtásos főzők. Ezek egy kis beépített szikraképzővel operálnak, így nincs szükség külön tűzszerszámra, a főző egymagában is üzemképes. Én viszont azt mondanám, hogy egy újabb fölösleges bizbasz, ami elromolhat. És aki olvasta Murphyt, az tudja, hogy: ami elromolhat.....az el is fog.

(Mivel ez az első jelentősebb technikai felszerelés, amiről beszéltem fontosnak érzem, hogy annyi információt adjak róla, amennyi csak lehetséges. Már csak azért is, mert egy jól megválasztott főzővel kellemes perceket szerezhetünk magunknak és óvhatjuk a Természetet is. De! Mivel még megannyi dolog vár lefordításra, ezért haladnom kell tovább a különböző témák sorában. Azonban, ha valakinek megy az angol vagy van ismerőse, aki le tudja neki fordítani az információkat, akkor adok egy remek linket, ahol minden megtalálható a főzőkről. Ami nem, az meg nem is fontos. Roger Caffin egy ausztrál fenegyerek, aki ezeket az apró találmányokat szervizeli , a világ minden tájáról küldötteket teszteli és ír róluk. Szóval az utolsó csavarig ismeri ezeket a kütyüket.)

Túrafőzők töviről-hegyire itt.

folyt. köv.